GAÁL GYULA gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Köszönöm, hogy napirend előtti hozzászólásával lehetővé tette, hogy a parlament nyilvánossága előtt, ha rövid időben is, de érdemben foglalkozhassak ezzel a kérdéssel.

Az ön zárómondata az volt, hogy hozzunk nyilvánosságra mindent, és ne a múlttal foglalkozzunk, hanem a saját felelősségünket tisztázzuk. Ez teljesen rendjén való, csak szeretnék emlékeztetni arra, hogy ezt azok mondják, akik négy év alatt nem tudták megoldani ezt a problémát - mi másfél év alatt megoldottuk -, és a mi felelősségünket firtatják, nem a saját felelősségüket.

Természetesen abban is nyitott kapukat dönget, hogy hozzunk nyilvánosságra mindent, hiszen éppen ez a kormánykoalíció hozta azt az üvegzsebtörvényt, amelyik elő is írja számunkra, hogy minden ilyen típusú szerződést hozzunk nyilvánosságra. Ahogy a szerződések alá lesznek írva, ez meg is fog történni, tehát minden teljesen nyilvános lesz, mindenki követheti.

Ez annál is inkább érdekünkben áll, mert ma olyan számok hangzanak el, amelyek vagy teljes tájékozatlanságról tanúskodnak, vagy általában egy beruházás költségeihez teljesen dilettáns megközelítést tartalmaznak. A rosszabbik megoldás, amit nem akarok itt különösebben taglalni, ha valakit nem is érdekel, hogy mi történt, csak szeretné az elért eredményt kedvezőtlen színben feltüntetni.

Ön kezdte a múltban való búvárkodással, hogy a ’95-ös szerződésmódosítás okozta a problémákat. Újból szeretném leszögezni, hogy ez nem így van. A ’94-ben Schamschula úr által aláírt szerződés tartalmazza az árképletet, azt a formulát, ami meghatározza, hogy az úthasználóknak mennyibe kerül ez az autópálya-használat. A ’95-ös módosítás, ami történt rajta, valóban módosított valamit; nevezetesen azt, hogy mégse az eredeti formula mértékének megfelelő ütemben növekedjenek az árak, hanem annál valamivel kisebb mértékben, és ennek fejében az állam bizonyos kompenzációt fizet az alföldi koncessziós társaságnak azért - mondom -, hogy ne legyen még a mainál is drágább az úthasználóknak.

A 2003-as hitelcserét firtatta, hogy miért történt. Egyrészt azt szeretném mondani, hogy nem volt oka az államnak megtagadni a hozzájárulást, hogy olcsóbb hitelre cserélhesse a koncessziós társaság a korábbi hiteleit, hiszen ezzel lehetővé vált, hogy erősebb pozícióba kerüljünk a tárgyalásaink során annak érdekében, hogy olcsóbb legyen az úthasználók számára a tényleges igénybevétel. Hiszen egy költségelemet sikerül csökkenteni vele: ha olcsóbb a finanszírozó hitel, akkor erősebb a pozíciónk annak kikényszerítésére, hogy olcsóbbá váljon az úthasználat.

A határidőkkel kapcsolatban, hogy miért szabtak, kik szabtak, megint csak azt tudom mondani, hogy az önök frakciójában ül olyan képviselő, aki még egyesületet is alakított annak érdekében, demonstrációkat szerveztek annak érdekében, hogy minél előbb kikényszerítsenek egy változtatást ezzel az üggyel kapcsolatban. Természetesen akármilyen irányból jön az ilyen nyomásgyakorlás, az nem segíti a tárgyalási pozíciót.

2003-tól a továbbépítést nem korlátozták opciós jogok - mondja képviselő úr. Ez így nem korrekt, amit mond; 2003-tól semmi olyan változás nem történt az opciós szerződés alapján, ami alapvetően más helyzetet teremtett volna a továbbépítéssel kapcsolatban. 2003. december 31-ig valóban volt egy továbbépítési kötelezettsége a koncessziós társaságnak, ugyanakkor ezt jogi úton nem lehetett volna kikényszeríteni, hiszen az első, aki szerződést szegett, az állam volt ebben a kérdésben akkor, amikor a tartalékszámlák feltöltésére vonatkozó kötelezettségét nem teljesítette.

(9.20)

Ezt önnek, képviselő úr, tudnia kell, hiszen az ön minisztersége idején folytak erre vonatkozó tárgyalások, illetve kezdeményezte a koncessziós társaság - önök elutasították az erre vonatkozó igényeit. Tehát nem a joga járt le, hanem egy kötelezettséget nem lehetett rajta behajtani 2003. december 31-éig, a szerződés alapján a joga megvan, vagyis továbbra is él a koncessziós társaság továbbépítésre vonatkozó joga.

A Postabank-pénzt kérdezte. Képviselő úr, teljesen mindegy, hogy egy olyan államháztartás esetén, amelyben több a kiadás, mint a bevétel, melyik kiadási tételt finanszírozom melyik hitelből, illetve milyen bevételből. Ez egy pénzügytechnikai, elszámolási kérdés, hogy a Postabank privatizációjából származó bevételből éppenséggel az autópályát finanszírozzuk és máshol veszünk fel hitelt, vagy mást finanszírozunk belőle és az autópályához veszünk fel hitelt - teljesen indifferens. Ez ugyanannyi, ugyanarról van szó.

Köszönöm szépen, hogy ezt elmondhattam. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu