HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az áfára vonatkozó harmonizáció tekintetében most azt fogom vizsgálni, hogy a közösségi joganyag átvétele vajon hogyan befolyásolja a magyar gazdaság versenyképességét, és itt különösen a kis- és középvállalkozások helyzetére szeretném majd felhívni a figyelmet.

A 77/308/EGK számú irányelv értelmében az áfakulcsokra a következő szabályozás van jelenleg is érvényben: az áfa sztenderd kulcsa legalább 15 százalék minden egyes tagállamban. Ezt a követelményt a tagállamoknak 1998. december 31-éig kellett teljesíteni. A tagállamok számára megengedett bizonyos szociális és kulturális célokat szolgáló javak, illetve szolgáltatások forgalmára egy vagy két kedvezményes kulcsot alkalmazni. Az Európai Unió direktívája kimondja, hogy ennek a kulcsnak legalább 5 százaléknak kell lennie. Ebbe a körbe tartoznak különösen: élelmiszerek, gyógyszerek, utasforgalmi szolgáltatások, könyvek, újságok, folyóiratok, múzeumi és színházi belépőjegyek, szállodai szolgáltatások és a kórházi kezelés. És itt csatlakoznék az előbbi felszólaláshoz, hogy igen, az idegenforgalmat is az 5 százalékos kulcsba sorolja be az európai uniós gyakorlat.

Az Európai Unióban alapvetően két kedvezményes kulcs van, 5 és 15 százalék, de az egyes tagállamok áfakulcsai meglehetősen széles tartományban szóródnak. Az áfából származó adóterhelést csak akkor tudjuk összehasonlítani az uniós tagállamok hasonló mutatóival, ha effektív áfakulcsot számolunk. Ha az effektív áfakulcsot meghatározzuk, akkor azt kapjuk, hogy Magyarországon fizetik a legmagasabb tényleges áfaterhet. Ez a teher mintegy 17-18 százalékra tehető. A nagyságát úgy határozhatjuk meg, ha az áfából befolyó pénzforgalmi bevételt elosztjuk a tényleges adóalap nagyságával. Az effektív áfakulcs nagysága azt mutatja meg, hogy mekkora a forgalmat terhelő áfa, ha csak egyetlen kulcsot alkalmaznánk. Tehát ez gyakorlatilag egy átlagos kulcs.

Szeretnék ismertetni néhány példát is, de gondolom, hogy a többség tisztában van ezekkel. Ausztriában a sztenderd áfakulcs 20 százalék - ez a magasabb kategóriába tartozik -, Belgiumban 21 százalék, Dániában a legmagasabb - hazánkéval megegyező -, 25 százalék, de az effektív áfakulcsok már jelentős eltérést mutatnak. Ebben a kérdéskörben Magyarország messze megelőzi az összes uniós tagállamot. A legalacsonyabb, 8 százalék, Spanyolországban - nálunk, emlékezzünk vissza, 17-18 százalék -, és a legmagasabb a jelenlegi uniós tagországok között Dániában, 14,6 százalék. Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert ebből is látható az, hogy Magyarország egy viszonylag gyengén fejlett ország az uniós átlaghoz képest, és nagyon komoly lemaradásaink vannak. Ennek ellenére a fogyasztási adó nálunk messze a legmagasabb.

A nullaszázalékos adókulcs megszűnt január 1-jétől, és helyébe 5 százalékos adókulcs lépett. Ez a gyógyszerek és tankönyvek minimálisan 5 százalékos árnövekedését eredményezte. Ebben a tárgykörben az EU megengedi a szociálisan hátrányos rétegek kompenzálását; ez leginkább a gyógyszertámogatások tekintetében jelentős, mivel a gyógyszerkassza 2004-ben 240 milliárd forint.

Jelentős eltérés a fejlett piacgazdaságokban meglévő áfaszabályozáshoz képest, hogy 2004. január 1-jétől Magyarországon kedvezményes, 15 százalékos áfakulcsba tartozhatnak 2007. december 31-éig - átmeneti időre - a tüzelőanyagok egyes tételei: szén, tűzifa, brikett, valamint a távfűtés és az éttermi szolgáltatások.

Az EU-ban az áfaszabályozás tekintetében a rendeltetési hely elve érvényesül. Ez azt jelenti, hogy a tranzakcióra azon adókulcsok és egyéb feltételek vonatkoznak, amelyek az áruértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás célországában érvényesek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az áfát a fogadó országban kell megfizetni, a fogadó országban érvényes áfakulcsok alapján. Ennek megfelelően a származási országban nulla százalékkal adózik a termék. A rendeltetési hely szerinti adózás előnye, hogy mérhetővé válnak az egyes országok áfabevételei, viszont a rendszer jelentős adminisztrációt igényel.

(12.10)

A következő költségvetési tervezési időszak végén, 2007-ben hatályba lépő, végleges áfarendszer alapelve azt mondja ki, hogy az EU-n belül lévő összes ügyletet úgy kell adóztatni, mintha azokat egyetlen tagállamban hajtották volna végre. Ez azt jelenti, hogy meg fog szűnni a Közösségen belüli ügyletek megkülönböztetése, és be fogják vezetni a származási ország elvét, ami lehetővé teszi, hogy az adóalany nyilvántartása egy helyen történjen.

Egyes gazdasági szereplők által az EU-ban végzett értékesítéseket egy helyen, a származási ország adószabályai szerint fogják adóztatni. Ha ez a rendszer megvalósul, akkor az áfabevételek egyetlen pénzalapba fognak befolyni, és egységesen elfogadott vetítési kulcsok alapján kerül majd sor a bevételek szétosztására.

Az áfa származási ország szerinti rendszere csak akkor nem jár piactorzító hatással, ha a tagországok áfarendszerében csak csekély különbség van. Az előbb is láthattuk, hogy jelentős különbség van: 8 százalék a legalacsonyabb, és 18 százalék - Magyarország - a legmagasabb. Ha ez a kritérium nem teljesül, akkor versenyelőnyhöz jutnak az alacsony áfakulcsot érvényben tartó országokban bejegyzett, végső felhasználásra termelő vállalatok. Ezen szabályozás alapján tehát a Magyarországon bejegyzett kis- és közepes vállalkozók egyértelműen versenyhátrányba fognak kerülni. Ez azért következne be, mert az adott vállalat ugyanolyan alacsony áfatartalommal értékesíthetne bármelyik EU-tagállamban.

A származási ország elvének alkalmazásával fokozódik a verseny az EU-ban értékesítő vállalatok között, annál is inkább, mivel a harmadik országok exportőreivel szemben továbbra is a rendeltetési hely elve marad érvényben. Az áfakulcsok harmonizálása érdekében a bizottság azt javasolta, hogy a sztenderd áfakulcsokat kétpontos, a kedvezményes kulcsokat pedig 3 százalékpontos sávba tereljék. Ez a terv a tagállamok ellenállásán megbukott. Ennek oka egyértelmű. Az áfakulcsok összehangolása jelentősen szűkítené a tagállamok költségvetési mozgásterét, és egyértelműen a magyar költségvetés mozgásterét is.

A fentiekben elmondottak Magyarországra nézve azzal a következménnyel járnak, hogy a származási ország elvére való áttérés következtében elkerülhetetlen lesz a felső áfakulcsok jelentős csökkentése, ami várhatóan jelentős költségvetési bevételkieséssel fog járni. Ez azért fog bekövetkezni, mivel az áfakulcs mérséklése valószínűleg nem fogja ösztönözni olyan mértékben az értékesítést, mint amilyen mértékben az adóbevételek várhatóan csökkenni fognak.

Tisztelt Ház! Érdekesség, hogy nagy tartalékok vannak még az adóbehajtás területén is. Magyarországon 2001-ben a tényleges adóbevételek adóalaphoz viszonyított aránya 82 százalék volt. Ez Németországban sokkal jobban teljesült: 99,23 százalékos mutatóval rendelkezik Németország. Ezen a területen tehát még igen jelentős tartalékok vannak.

Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy ezt a törvényt nem ma kellett volna tárgyalni, hanem ezt a törvényt kellett volna tárgyalni tavaly ősszel, az adótörvények tárgyalásakor, és akkor nem kerültek volna versenyhátrányba a magyar kis- és közepes vállalkozások, akkor a turizmus is tovább fejlődhetett volna annak ellenére, hogy az állami támogatási rendszer gyakorlatilag kicsúszott a lábuk alól.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu