BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom, hogy a foglalkoztatáspolitikának mi a célja Magyarországon, akkor a kérdésre azt válaszolnám: a célunk az, hogy több és jobb munkahelye legyen az embereknek. Nézzük ennek az állításnak a valóságtartalmát az elmúlt időszakban. Nézzük először a mennyiséget, mennyi munkahely van Magyarországon, mennyivel több munkahely van Magyarországon a kormányváltás óta, mint azt megelőzően.

Ha önök felelős politikusként megnézik a Központi Statisztikai Hivatal adatait, akkor pontosan láthatják ezekből a számokból, hogy míg 2001-től a kormányváltásig a munkaerőpiacot a stagnálás jellemezte, addig a kormányváltás óta markánsan nőtt a foglalkoztatottak száma. A kormányváltás óta eltelt időszakban 84 ezer emberrel több dolgozik az országban. Ez azt jelenti, hölgyeim és uraim, hogy 84 ezer családdal többnek van munkajövedelme, sőt, ha a számokat kicsit lefordítjuk a hétköznapokra, akkor hadd mondjak önöknek egy hasonlatot. Amikor itt az Országházban, ebben a gyönyörű épületben dolgozunk, és jártunkban-keltünkben hallgatjuk az idegenvezetők elmondásait, akkor gyakran hallhatjuk azt az összehasonlítást, hogy az az összeg, amibe az Országház építése került, az építése idején elegendő lett volna egy Kecskemét nagyságú város teljes felépítésére. Nos, ha a foglalkoztatáspolitikai számokat nézzük, hölgyeim és uraim, akkor azt mondhatom, hogy a kormányváltás óta egy nagyobb magyarországi várossal több ember dolgozik az országban, és ez nem kis teljesítmény.

Ha ennek az ellentétét nézzük, hogy a munkanélküliekkel kapcsolatban a számok mit mutatnak, akkor szintén a Központi Statisztikai Hivatal számaiból önök pontosan kiolvashatják: a legfrissebb felmérések szerint a munkanélküliek aránya 5,5 százalékos az országban, és ez 1992 óta, mióta a KSH egyáltalán méri a munkanélküliség alakulását, a legalacsonyabb érték.

Hol tartunk, hölgyeim és uraim? E tendenciák, bármennyire kedvezőek is, az eltelt rövid idő alatt, szűk két esztendő alatt csodákra mi se voltunk képesek. Mindeme fejlődés dacára azt kell mondanom a csatlakozás küszöbén, hogy ha a foglalkoztatottak arányát nézzük az országban, akkor a csatlakozásunk idején mi Görögországgal, illetve Olaszországgal leszünk egy szinten a foglalkoztatottak számát tekintve. Nézőpont kérdése, hogy ez sok vagy kevés; én azt mondom, hogy a lehetőségeinkhez képest erre a számra nyugodtan lehetünk büszkék; ha a helyzetet nézzük, akkor viszont teljesen világos, hogy a jövőben is sokat kell azért tennünk, hogy több embernek legyen munkahelye Magyarországon.

Nézzük az érem másik oldalát, a minőségi oldalát, hiszen azt mondtam, hogy nemcsak több munkahely kell az embereknek, hanem jobb munkahely is kell az embereknek.

(9.30)

A jobb munkahely sok minden dolgot takar, munkakörülményeket, de talán mindenekelőtt Magyarországon a fizetést. Nos, a kormányváltás idején mi azt vállaltuk, hogy 2006-ig a reálbéreket 25 százalékkal növeljük. A számok azt mutatják, hölgyeim és uraim, hogy e vállalás teljesítéséhez máris igen közel állunk, minden további nélkül teljesíthető ez az ígéretünk, hiszen az elmúlt két évben már 25 százalékkal nőtt a fizetések vásárlóereje.

Nem hallgathatom el, hölgyeim és uraim, hiszen ma felelősen gondolkodunk a gazdaságról - legalábbis a vitanap címe ezt sugallja -, hogy a kedvező tendenciák mellett számos problémával is szembe kell néznünk. A problémák közül az egyik, hogy miközben az országos átlag azt mutatja, hogy jó irányba haladunk, ezek mögött az átlagok mögött nagyon komoly regionális feszültségek is meghúzódnak. Ennek döntő oka az, hogy Magyarországon a munkaerőpiac nem eléggé mobil, és ennek döntő oka a lakáshelyzet. Ma Magyarországon egy átlagos keresetű ember nem tud fenntartani egy bérlakást, hiszen ez túl drága ma még Magyarországon, túl kevés a bérlakás. Ezért egy ózdi munkanélküli, még akkor is, ha szakmájával könnyen el tudna helyezkedni Győrben, nem tud könnyedén lakóhelyet változtatni még akkor sem, ha egyébként vállalná a költözéssel járó különböző problémákat. Emiatt nem vigasztalhatunk senkit egy kisvárosban, ha egy kétszáz vagy háromszáz fős gyárat bezárnak, hogy egyébként az ő szakmájában egy másik magyarországi városban pedig új munkahelyeket teremtettünk. Ezért regionális válságkezelési programokra is szükség van, hiszen nem lehetünk elégedettek csak az országos átlaggal e tekintetben. Éppen ezért ebben az esztendőben ilyen regionális szerkezetváltást elősegítő programokra egymilliárd forintnyi pályázatot írunk ki.

A másik, amiről külön szólni szeretnék, ha jobb munkahelyekről és ezek megteremtésének lehetőségéről beszélünk, az pedig a felnőttképzés. Közhely, hogy jó pap is holtig tanul, és ez így van a modern gazdaságban a munkavállalókkal is. Az örökség nem kellemes, a rendszerváltás idején jóval több mint egymillió embernek nem volt semmilyen szakképzettsége, és legfeljebb nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezett. Világos, hogy ahhoz, hogy őket munkához tudjuk juttatni, elsősorban a felnőttképzésre kell koncentrálnunk. Erőfeszítéseink itt is eredményt hoztak. Csak az ez évi számokat hadd mondjam önöknek: míg 2003-ban a felnőttképzésben állami támogatással 5340 fő vehetett részt, addig 2004-ben ez a szám már el fogja érni a 30 ezer főt. Erre az állami támogatásra szükség is van.

Egyedül a felnőttképzés képes rövid távon orvosolni a képzés szerkezete és a munkaerő-piaci igények közötti ellentmondást, ezért ezt a tevékenységet ösztönöznünk, támogatnunk kell a jövőben. Tudásalapú társadalmat építünk, ezt mindnyájan tudjuk. Én azt mondom, hogy még ehhez képest is egy lépéssel tovább kell mennünk. Nem egyszerűen tudásra van szükség, hanem hasznosítható tudásra, és ennek megszerzéséhez segít hozzá a felnőttképzés.

Hölgyeim és Uraim! Visszatérve kezdő gondolataimra: felelősen gondolkodva kérem az ellenzéki képviselőket, kormánypárti képviselőket is, tegyünk együtt azért, hogy Magyarországon az embereknek több munkahelye és jobb munkahelye legyen.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. - Szórványos taps az MDF soraiban.)

Forrás: parlament.hu