DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Varga Mihály képviselőtársam azzal kezdte a beszédét, hogy örül a mai vitanapnak, lehetőséget lát benne, Kuncze Gábor pedig arról szólt, hogy elfecsérelt időnek tartja a mai napot (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ha!), ha nem tudunk őszintén beszélni egymással. Az eddigieket hallva én Kuncze Gáborral értek egyet, és attól tartok, hogy ez elfecsérelt idő lesz.

Felelősen akkor lehet szólni, akkor lehet egymással vitát vagy párbeszédet folytatni, ha a résztvevők képesek vagy egyáltalában akarnak, legalább a formális logika követelményein belül őszintén beszélni, ha kell, kicsit önkritikusnak lenni, véleményt formálni.

(11.20)

Az eddig hallottak alapján miről van szó? A kormánypártok azon erőfeszítéséről, hogy a “magamnál csak én vagyok jobbö kommunikációs leckét megoldják. A velem egykorúak talán még emlékeznek “a hibák azért vannak, elvtársak, hogy kijavítsuk őketö című szlogenre. Én ma itt arról hallottam a kormánypárti képviselőktől, hogy ugyan nagyon sok hibát követtek el az elmúlt két évben, történt, ami történt, de hát milyen kiválóak ezek vélt vagy valós feloldásában. Őszinteségről, igazságról papolnak, miközben a kormányképviselők cinikus véleménynyilvánítása közben nem vesznek tudomást a valós helyzetről, nem emlékeznek ígéreteikre, nem veszik tudomásul, hogy két év eltelt, nem hallják meg a fokozódó szegénység jobboldalisággal aligha vádolható szociológusok által közvetített jajszavát. (Dr. Szekeres Imre közbeszólása.)

Két éve nem jártak - és a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára sem járt - azokon a környékeken, amelyeknek oly sokat ígértek 2002 tavaszán. Nem találkoztam a kormány képviselőivel (Dr. Szekeres Imre: Ott voltam! Két héttel ezelőtt! Ott voltam!) sem Ózdon (Dr. Szekeres Imre: Nyilvános fórumon!), sem Diósgyőrben (Dr. Szekeres Imre: Ott is voltam! - Az elnök megkocogtatja a csengőt.), sem Belső-Baranyában, sem Zalában. (Dr. Szekeres Imre: Ott is voltam! - Az elnök ismét csenget.) Sok látszatja, sok nyoma nem volt az államtitkár úr látogatásának. (Derültség a Fidesz soraiban. - Lasztovicza Jenő: Te vagy a világutazó?) Maradandó nyomokat nem hagyott államtitkár úr látogatása ezeken a vidékeken (Dr. Szekeres Imre: Önben nem, az kétségtelen!), hiszen ezen térségek, ezen városok elnyomorodása, kilátástalansága nagyobb, mint bármikor volt.

Csak emlékeztetőül: örömmel hallottam volna arról, hogy mi van azzal a 800 kilométer autópályával, amit a miniszterelnök-jelölt úr a választások során ígért. Sajnálom, hogy Kuncze képviselő úr nincs itt, mert ennek kapcsán fel lehetne vetni az általa ominózusan feltett kérdést, hogy ki és mikor hazudott és miben.

Szívesen hallottam volna arról, hogy mi van a 2004 végéig befejezendő tiszai árvízvédelmi töltések helyzetével - legjobb tudomásom szerint egy méter nem épült meg az elmúlt két évben.

Örömmel hallottam volna arról, hogy az általunk is támogatott MÁV-átalakítás dolgában az egyébként a saját maguk által kinevezett vezetőség által elkészített, műszakilag, tartalmilag, gazdaságilag igen jó átalakítási tervekhez a költségvetés miért nem tartalmazza a szükséges összegeket.

Szívesen hallottam volna arról, hogy a bevezető kormánynyilatkozatokban említett oly fontos infrastruktúra-fejlesztés keretében miért nincs törődés a 130 ezer kilométer magyar közúttal, miért fordul az elő, hogy a 2004. évi költségvetésben a 30 ezer kilométer állami útra megajánlott 8,5 milliárd forintból nem egészen 10 százalék áll rendelkezésre, és az ezt meghaladó részt már a 2005. évi költségvetésből kell előre elkölteni.

Összeomlik a nagyvárosi közlekedés. Nem új történet, tudom, nem is az önök ebbéli felelősségét szeretném én megkérdezni, tudom, hogy ez sok évtizedes mulasztás. De kérdezem én, hogy az elmúlt két évben hangzatos nyilatkozatokon kívül mi történt ezen a területen. (Kovács Tibor: És az azt megelőző négy évben?)

Kérdezem én, hogy a vízügyi tevékenység anyagi támogatása helyett miért a vízügyi szervezet szétverését választották megfelelő szakmai megoldásnak. Miért van az, hogy az Európa-, sőt világhírű magyar vízügyi szakma legjelesebb képviselői hagyják ott több évtizedes munkahelyüket, mert nem vállalják a szakmai kockázatot az önök szándékainak végrehajtásáért?

Végezetül, de nem utolsósorban: az általam igen becsült Szabó képviselő úr által elmondott egyik mondatra, a kis- és középvállalkozásokra. Képviselő Úr! A kisvállalkozási célelőirányzatra 2003-ban még 20 milliárd forint volt, ez az idei költségvetésben 12,9. Ennyit a kisvállalkozások fokozott támogatásáról, amit ugyancsak azzal akarnak eliminálni, hogy szétverik a több mint évtizede működő Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítványt és a valamikor a kormányváltás után még a gazdasági miniszter úr által igen szépen kidicsért Vállalkozásfejlesztési Kht.-t.

Csak segítségként és praktikus okokból mondom: a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítványt nem mi hoztuk létre, az a nyolcvanas évek óta működik, azt még a régebbi Medgyessy-kormány hozta létre, egyébként nagyon helyesen és nagyon sikeresen építette ki. Kár szétverni csak azért, hogy ne legyen, aki ezekre a számokra figyelmeztet.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu