GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szocialista frakció politikai vitanapot kezdeményezett, hogy beszéljünk őszintén a jelenről és a jövőről. A politikai vitákban jelenleg nem válnak el a valódi, az eltúlzott és a művi problémák. A folyamatok bemutatásában politikai ellenfeleinknél kevés a tényekkel alátámasztott, őszinte értékelés. A magyar gazdaság valós helyzete 2004 elején lényegesen jobb, mint a róla kialakult nemzetközi befektetői és hazai megítélés.

A pénzügypolitika mindkét ága, a fiskális és a monetáris, tartalmi és kommunikációs hibákat követett el, valós összhang közöttük nem volt. A kialakult bizalomhiány azzal is összefügg, hogy a kiélezett belpolitikai környezetben minden gazdasági kérdés túlpolitizálódott. Meggyőződésem, hogy a felelőtlen, egyoldalú, egy-két mutató kiemelése és vég nélküli harsogása árt az országnak és benne minden embernek. A rosszul reagáló jegybank intézkedésének hatására kialakult példátlanul magas kamatterheket a vállalkozások, a költségvetés és rajta keresztül az adófizetők, a bérből és fizetésből élők, a nyugdíjasok fizetik meg. Kérdezem képviselőtársaimat, csak gondolatilag játszottak-e azzal, hogy milyen esélyt jelentene számunkra, mondjuk, egy 6-7 százalékos jegybanki alapkamat. (Varga Mihály közbeszólása.) Csak halkan jegyzem meg, ez a magas kamat fékezően hat a növekedésre.

Egy szóval sem állítom, hogy az előző kormány tudatosan helyezett el aknákat, de azt állítom, hogy felelőtlenül és megalapozatlanul olyan gazdaságpolitikát kezdett el, amely a beruházás mellett a belső fogyasztás gerjesztésével próbálta az egyre csökkenő gazdasági növekedést megállítani.

Az export és beruházás vezérelte gazdasági növekedés helyett a belső fogyasztást élénkítették termelési fedezet nélkül. Tudniuk kellett, hogy a magyar gazdaság kicsi ahhoz, hogy a növekvő keresletet belföldi termelésből tudnánk kielégíteni.

Ebből egyenesen következett az import minden elképzelést felülmúló növekedése. 2000 közepétől tudták, tapasztalták a lassuló növekedést. Nem tettek semmit, kivéve, hogy növelték a belső fogyasztást, amelytől növekedést reméltek, és ezt kiegészítették a Széchenyi-tervvel, a jó kampánnyal bevezetett klientúraépítő programmal, mert a több mint 900 ezer vállalkozásból alig több mint 10 ezer jutott forráshoz 2003-ban. (Varga Mihály: Gaál Gyula mást mondott az előbb!)

A minap Varga Mihály képviselő úr a beruházás- és exportvezérelt szükségszerű növekedésről beszélt. Örülök, hogy beismerte a képviselő úr: a fogyasztás vezérelte növekedési modell kipukkadt. Sajnos, túl drága árat fizettünk a kisiklásért, mi együtt, mindannyian.

Ezzel szemben mi a valóság? 2003 nyarától a kormány új költségvetési terhekkel járó, jövedelembővítő lépést nem hajtott végre. Sajnos, az éves adatok elfedik a 2003 ősze óta a reálgazdaság csaknem minden fontos pontján tapasztalható pozitív tendenciákat. 2003 júliusa óta folyamatosan nő az ipari termelés, 6,4 százalékkal nagyobb, mint 2000-ben. Fontos megemlíteni a szerkezetváltást, amelyhez a minimálbér magas terhekkel való növelése hozzájárult.

A beruházások. Képviselőtársaim, az üzleti beruházások 2002-ben visszaestek. Most negyedévről negyedévre a növekedésük gyorsul. Újra a feldolgozóipar a húzóerő.

(9.50)

Az első félévben 3,5 százalék, a harmadik negyedévben 6,7 és a negyedikben 8 százalék körüli a növekedés. A Széchenyi-terv megmaradt elemei mellett új, minden vállalkozó számára korrupciómentesen elérhető, piackonform eszközök, adó-, kamat- és amortizációs támogatások kerültek előtérbe. Az export 10,9 százalékkal nagyobb, mint 2002-ben, egyre növekvő, a második félévben már 13 százalék, a negyedik negyedévben elértük azt, hogy az export nagyobb, mint az import, ezzel a negyedik negyedévben 270 millió euróval javult a fizetési mérleg. A külkereskedelmi mérleg hiánya a negyedik negyedévben 25 százalékkal kisebb, mint 2002 hasonló időszakában. Ezek után azt hiszem, bátran mondhatjuk, hogy a külső egyensúly romlása megállt.

A foglalkoztatás lassan, de egyre növekszik - úgy, ahogy Burány miniszter úr elmondta -, és nem olyan gyorsan, mint a termelés, ennek a következménye, hogy a termelékenység majdnem 9 százalékkal növekedett.

Az infláció 4,6-4,7 százalékos mértéke olyan alacsony, mint a rendszerváltás óta még soha. Most arról nem nyitnék külön vitát, én nem kezdeményezném, hogy a 9 százalékos inflációt hogyan tetszettek elérni: hogy közben elmulasztottak felelős döntéseket.

És még néhány gondolat a növekedésről. Képviselőtársaim! Az eurózónában a negyedik negyedévben mindössze 0,3-0,4 százalékos a növekedés, míg Magyarországon 3,5. Ez tízszerese annak, amit az eurózónában tapasztalunk. (Varga Mihály: És a környező országokban mennyi?) És kedvező a változás a növekedés szerkezetében is: a magyar gazdaság mindinkább export- és beruházásvezérelt pályán élénkül.

Az államadósságról és az államháztartási hiányról. Az államadósságunk mértéke igaz, hogy növekedett - úgy, ahogy a pénzügyminiszter úr elmondta -, de még így is 4 százalékkal jobb, mint a maastrichti követelményekben rögzített. Az államháztartás hiánya egy év alatt több mint 3 százalékkal csökkent.

Mi történt, képviselőtársaim? A Medgyessy-kormány megkezdte a választási kampányban ígértek teljesítését. Az ígéretek jelentős része a rendszerváltás kárvallottjainak szólt, ezért a teljesítés nem volt halogatható. A közszférában dolgozók, egészségügyiek, pedagógusok fizetése szégyenteljesen elmaradt más munkavállalókéhoz képest, ezért az 50 százalékos emelés jelentős lépés.

A családok helyzete is romlott az Orbán-Torgyán-kormány idején. Szeretném emlékeztetni önöket, hogy a családi pótlék vásárlóereje a felére csökkent, az adókedvezményt sem tudta minden család igénybe venni, tehát ezek után a családi pótlék növelése, a 13. havi bevezetése és egyéb kedvezmények nagyon fontosak voltak a gyereket nevelő családok számára.

A nyugdíjasok helyzetének javítása szintén nem volt tovább halogatható: a saját jogú nyugdíj, az özvegyi nyugdíj, a 13. havi nyugdíj fokozatos bevezetése mind-mind indokolt.

Tisztelt Képviselőtársaim! A felelősség a polgárokkal, az ide befektetni szándékozókkal szemben is indokolt, azokat ne vezesse senki félre. Gazdaságilag stabil országban szeretne mindenki befektetni.

A működési kiadások terén komoly megtakarításokat és szűkítéseket tartalmazó, az infrastrukturális fejlesztéseket viszont jelentősen élénkítő költségvetést fogadtunk el 2004-re. A 4,6 százalékos államháztartási hiány és a 3,5 százalékos gazdasági növekedés reális. Az infláció 6-6,5 százalékos átmeneti felugrása a többévi halogatás, összetorlódás nyomán nem volt megkerülhető, de a második félévben ez már lassult.

Tudom, hogy a kiadáscsökkentés békétlenséghez és feszültségekhez vezet. De, képviselőtársaim, azt gondolom, hogy nevetséges ma a magyar parlamentben úgy tenni, mintha rosszabbul élnénk, mint két éve. Szükséges az a minimális egyetértés a patkó mindkét oldalán néhány fontos kérdésben, az egészségügy, az oktatás, az önkormányzatok, a közigazgatás és honvédelem terén, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az adócsökkentést belátható időn belül végrehajthassuk. Ez szolgálná mindannyiunk érdekét.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu