LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök neki, hogy most kerülhettem sorra, mert itt az elmúlt percekben a mezőgazdaság is szóba került, és úgy gondolom, hogy a kormányváltás után másfél évvel nem visszafelé kellene mutogatni, ezért a mai napon ebből a klasszikusból készültem.

A magyar mezőgazdaság soha nem látott mélyponton van. Most már nemcsak a polgári kormány célkitűzéseinek semmibevételéről és az eredmények lerombolásáról beszélhetünk, hanem az átgondolatlan és felelőtlen döntések, a fontos döntések halogatása, a pótcselekvések, valamint az egyre csökkenő költségvetési támogatás miatt az ágazat lassú és módszeres tönkretételéről. A szocialista kormány eddigi kormányzati tevékenységének köszönhetően a magyar gazdák ma sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint 1989 óta bármikor. 2003-ban az aszály és a kormányzati munka közös, együttes eredményeként olyan termelők is jelentős veszteséggel zárták az évet, akik az elmúlt évtizedben mindig nyereségesek voltak.

Nézzünk egy idézetet! “A lengyelek a mienknél sokkal jobb helyzetet értek el. Miért kellene, hogy hagyjam azt, hogy a magyar parasztnak a versenyhelyzete négyszer olyan rossz legyen, mint mondjuk, a hollandé vagy a németé?ö Nos, tisztelt képviselőtársaim, ezt Medgyessy Péter mondta 2002. április 3-án az Aktuális című műsorban.

A jelentősen csökkenő, valamint a kieső nemzeti támogatásokat rövid távon nem pótolják az uniós dotációk, mivel a szocialista kormány a koppenhágai tárgyalásokon meglehetősen kedvezőtlen helyzetről állapodott meg, amikor megelégedett az első évben mindössze 25 százalékos támogatással. Ráadásul a finanszírozás rendszere miatt a gazdák ezt az összeget is várhatóan csak 2004 decemberétől kapják meg.

A szocialista kormány már a koppenhágai tárgyalások alatt feladta a polgári kormány pozícióit, és komoly hátrányba kerültek a magyar gazdák azáltal, hogy a kedvezőtlen egyeztetések eredményeképpen nem kapják a közvetlen kifizetések 100 százalékát, az első évben az előbb említett 25 százalékra számíthatnak csak. Hol van a nagy ívű ígéret teljesítése? Hol van a miniszter úr által reggel állított, soha nem látott fejlődés?

A költségvetés terén komoly a kormányzat felelőssége, hiszen majdnem minden ágazat hónapok óta elhúzódó válsága támogatást igényelne, de a kormány csak a kommunikációs szinten próbálja kezelni a helyzetet. A jelenlegi igen mély válsághelyzetben nincs megfelelő pénzügyi alap a gazdák megsegítésére. A költségvetésben nemzeti támogatásra mindössze 50 milliárd forint marad, ezt kurtítja tovább a Draskovics-csomag. A nemzeti támogatások kérdése és az erről való mielőbbi döntés azért is rendkívül fontos, mert a csatlakozási szerződés szerint a csatlakozás után is fenntartani kívánt támogatásokat a csatlakozást követő négy hónapon belül be kell jelenteni, és ha a Bizottság jóváhagyja ezeket, akkor a következő, harmadik év végéig ezek engedélyezett támogatásoknak minősülnek. Márpedig ezekre a hazai sertés- és baromfitenyésztőknek, tejtermelőknek égető szüksége lenne.

Nos, hogyan is hangzott a másik ígéret 2002. április 19-én? “Olyan agrárárakat és támogatásokat biztosítunk, ami lehetővé teszi a tisztes megélhetést. Kormányra kerülésünk után az alábbi garantált felvásárlási árakat tervezzük. Sertés: 350 forint/kilogramm, amit fokozatosan közelítünk az uniós 400 forint/kilogrammos árhoz.ö (Gőgös Zoltán közbeszólása.) Ma már mindegy, hogy kis- vagy nagytermelőről beszélünk, minden piacra kiadott kiló, illetve minden piacra kiadott liter tej ráfizetéses. A baromfiágazatra tavaly 11 milliárdot szánt még az agrártárca, ez az idén 4 milliárdra csökkent. A tejágazat 13 milliárddal számolhatott az állam részéről tavaly, az összeg az idén várhatóan nem haladja meg a 3 milliárd forintot. A terméktanácsok véleménye szerint ez semmire sem elég. A sertéságazattal kapcsolatban Németh Imre miniszter úr kijelentette: “A sertéspiacon kialakult helyzetet is megpróbáltuk rendezni, tavaly 18 milliárd forintot adtunk annak a feleslegnek a levezetésére, amelyet részben a termelők generáltak, hiszen nem mérték fel jól a piacot. Az idén már nem fogunk pénzt előteremteni erre.ö

Végül is ez is egyfajta piacszabályozás. Miniszter Úr! Hol vannak a garantált árak?

Még mindig nem jelent meg a 2004-es, illetve azon belül a május 1-jéig alkalmazni kívánt támogatásokról szóló rendelet, pedig az idei évre szóló gazdasági döntéseiket a gazdáknak már meg kellett hozniuk.

Vállalták a családi gazdaságok támogatását is. Szó szerint így hangzott a vállalás április 19-én, Orosházán: “A családi gazdaságok támogatását megtartjuk és kiterjesztjük.ö Nos, a szocialista kormány, ígéretével ellentétben, lényegében teljesen ellehetetlenítette a családi gazdaságokat. Jellemző módon azonban úgy, hogy a kötelezettségeiket meghagyták, a kedvezményeket viszont elvették tőlük. Ezzel a kormány nemcsak az uniós agrárstruktúrát nem kívánta átvenni, hanem még külön bünteti is a családi gazdálkodókat. Szintén Orosházán hangzott el 2002. április 19-én: “Csökkentjük a termelők adósságterheit.ö.

(12.50)

Az aszálykárok enyhítésére szánt pénzekkel is becsapták a gazdákat, hiszen ebből csak 10 milliárd forint volt a vissza nem térítendő támogatás, a többit kereskedelmi bankok bocsátották az egyébként is eladósodott termelőknek, és ahogy a környezetemben ezt tapasztalom, többüket hitelképtelennek is minősítették, ami lehetetlenné tette a további működésüket. Így csökkentik önök a termelők adósságterheit? (Gőgös Zoltán: 60 milliárd!) És ezzel még nincsen vége: ha így megy tovább, hamarosan külföldi bankok kezébe kerül a fedezetként felajánlott magyar termőföld.

A 2004-es év költségvetési hiányosságait is újabb hitelekkel akarják kompenzálni, ám a meghirdetett 100 milliárdos hitelakció máris feszültséget okoz. A közvetlen ágazati támogatások helyett alkalmazott hiteltámogatási lépések azt eredményezték, hogy az ágazat eladósodottsága az ígéretekkel ellentétben nem csökkent, hanem tovább növekedett, adósságcsapdába csalva a termelők egy részét. Egy jó kérdés, hogy rendelkezésre áll-e még a 100 milliárdos hitelkeret vagy sem, és kik kaphatták meg ezt a hitelt. Talán csak nem a privatizálásra szánt állami cégek? Vagy tán mégis? (Dr. Magda Sándor: Fidesz!) Ez lenne az oka a nagy titkolózásnak? (Gőgös Zoltán: Rád szakad az ég!)

Az áfatörvény-módosítás következtében a mezőgazdasági termelő az államtól kapott beruházási támogatás után nem igényelheti vissza az általános forgalmi adót; ugyanez vonatkozik az EU-pályázatokon elnyerhető pénzekre is. Érdekes módon amennyi a nemzeti hozzájárulás az állam részéről, ugyanannyit vissza is vesz: egyik kezével ad, a másikkal elvesz.

A szocialista kormány maga által rettentő sikeresnek mondott agrárpolitikáját a gazdatársadalom már 2002. július 15-én - 2002. július 15-én - demonstrációval honorálta. Ez a tendencia azóta folytatódott. Sokan vannak, akik úgy érzik, a kormány becsapta, meglopta, félretájékoztatta őket. Most már minden érintett termelő világosan látja, hogy megfelelő kormányzati intézkedés hiányában nagy részük az uniós csatlakozás vesztesei közé fog tartozni, azok közé fog sorolódni.

Nos, végezetül engedjenek meg még egy fejezeti idézetet ebből a klasszikusból: “kormányom felvirágoztatja a mezőgazdaságot és a magyar vidéketö - ajánlja ebben a kék füzetben Medgyessy Péter. (Gőgös Zoltán: Így is lesz!) Látjuk, miniszterelnök úr, sikerült. Ha úgy nézzük, a pipacs is virág, Bástya elvtárs gondolatsorával folytatva: igaz, kicsit vékony a szára, hamar elhervad, de piros és a miénk.

Úgy gondolom, a gazdák nem erre számítottak. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Tapsoljatok! - Taps az ellenzék soraiban.)

Forrás: parlament.hu