SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kis frakció tagjának lenni azzal a hátránnyal is jár, hogy az ilyen jellegű politikai vitákon kevesebb idő állhat rendelkezésére, mint amennyit esetleg gondol magának, hogy kifejtse az elképzeléseit, nézeteit. Így jártam most én is, ezért azután inkább csak arról szeretnék önöknek röviden szólni, hogy véleményem szerint mennyire reménytelen és elvi célját bizonyára el nem érő egy ilyen jellegű politikai vita a gazdaság helyzetéről és állapotáról. Hiszen elvileg mindenki tényeket akar hallani, elvileg mindenki tényeket kér számon a szemben ülőtől, miközben a tények, a tényszámok és a viszonyítások szabadon, de lehet mondani, önkényesen is megválaszthatók - ez történik általában mindig -, és így ugyanabból az esetleges tényszámból egymással szögesen ellentétben lévő következtetéseket lehet levonni.

Ennek vagyunk tanúi a mai vitanap során is: a gazdaság hatalmas területéről, annak több ezer, esetleg tízezres nagyságrendű mutatóval jellemezhető területéről és korlátlan számú viszonyítási variánsairól mindenki találhat olyan adatot, mindenki találhat olyan tendenciát, amelyekkel éppen saját előítéleteit vagy éppen saját elfogultságát támaszthatja alá.

Itt ma bőven idézésre kerültek számok. Azt hiszem, hogy globálisan azt megállapíthatjuk a gazdaságunkról, a gazdasági helyzetünkről, hogy a gazdasági élénkülés jelei tapasztalhatók az elmúlt, mondjuk, fél év során, és ezért lehetünk bizakodóak, legalábbis több reménységgel teliek, mint az elmúlt évben vagy ez év elején. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a pénzügyi egyensúlyromlás és a magas államháztartási hiány miatt viszont kénytelen a kormány szigorú intézkedéseket bevezetni.

Elhangzott itt a mai felszólalások során, és azt hiszem, általánosságban véve igaz lehet, hogy a GDP-t illetően, a beruházásokat illetően, az ipari termelést illetően, a külkereskedelmi forgalom alakulását illetően, a munkanélküliség számait illetően, tehát a reálgazdaság területét illetően van okunk a reménykedésre. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az államháztartás hiánya, a költségvetés hiánya, a folyó fizetési mérleg hiánya, a külföldi bruttó vagy nettó adósság helyzete, a kamat magas volta azt mutatják, van mit tenni annak érdekében, hogy rendbe tegyük országunkat, országunk gazdaságát.

De mindeközben ezen általam említett pozitív, illetve negatív mutatókról sem mondhatók el, hogy az előzőek egyértelműen és csak pozitív kontextusban idézhetők, miközben az utóbbiak meg csak negatív kontextusban. Kettőt hadd ragadjak ki példaként! Itt van a GDP: ez év második negyedévében 2,4 százalék volt, a harmadik negyedévben 2,9 százalék. Ez tehát egy kedvező tendencia. Kedvező az is, hogy miközben az EU országaiban a 2000. évhez viszonyítva egyhatodára esett vissza az átlag GDP, nálunk több mint 50 százalékánál vagyunk most. Ugyancsak kedvező az is, hogy jelen pillanatban ebből következően az EU-országok átlagához képest négyszerese a GDP-nk. Ugyanakkor az is igaz valóban, hogy a csatlakozó tíz ország közül Magyarország GDP-teljesítménye csak a hetedik helyen áll, ez kedvezőtlen. Ugyanakkor, ha hozzátesszük azt, hogy a csatlakozó tíz ország közül a három legfejlettebben még nálunk is alacsonyabb a GDP, akkor azt mondhatjuk, hogy mégiscsak jól állunk a GDP-vel. Tehát a dolgok rendkívül viszonylagosak, és teljesen attól függ, hogy milyen viszonyítást milyen kontextusban emelünk ki.

De ugyanez vonatkozik például az államháztartási hiányra. Közismert, hogy 5,6 százalék lett az elmúlt évben, 1054 milliárd forint. Ez 28 százalékkal több a tervezettnél. És mivel 28 százalékkal több a tervezettnél, ez nagyon kellemetlen és nagyon kedvezőtlen, és bőven lehet idézni mint negatív példát. Ugyanakkor, ha azt mondjuk, hogy ez egyharmaddal, azaz 526 milliárddal kevesebb, mint a 2002. évi, akkor látszik a dolog viszonylagossága. Vagy ugyanez vonatkoztatható a költségvetés hiányára is: 728 milliárd kevés vagy sok? Persze hogy sok, ugyanakkor fele az előző évinek.

Csak azt akartam ez alatt a rövid és rendelkezésemre álló idő alatt - félretéve az elképzelt beszédem elmondását - kidomborítani, hogy nem lényegtelen egy ilyen politikai vitanap, és nyilván érdekes a televíziónézőknek az itt összevissza csapkodó érvelés és ellenérvelés, ugyanakkor reménytelen az az elképzelés, hogy itt abszolút igazságokat fogalmazzunk meg. A dolgok viszonylagosak, és minden mutató, még a gazdaság mutatói is számtalan összevetésben, viszonyításban hozhatók fel, akár pozitív, akár negatív példaként.

Úgyhogy, azt gondolom, elég, ha ezen a gazdasági vitanapon azt az alapvető tendenciát megfogalmazzuk, és abban talán egyet lehet érteni, hogy a gazdaságunk az elmúlt fél évben az élénkülés jeleit mutatja, és ez jó, ez bizakodásra ad okot, ugyanakkor a pénzügyi mutatók, a különféle hiányok miatt meg be kell látnunk, hogy szigorú intézkedések megtételének helye van, oka van, és azok indokoltak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu