VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy örülünk ennek a mai vitanapnak, örülünk, hiszen a bizonytalan helyzetben az emberek választ várnak arra, mi fog történni velük, hogyan tudjuk az áremelkedéseket megfékezni, hogyan lehet biztosítani a munkahelyüket; várnak arra, hogy egy reális helyzetképet kapjanak a gazdaság állapotáról, felmérhessék azt, mire számíthatnak a kormány részéről, milyen irányban és milyen célokért kér áldozatot tőlük ez a kormány.

Reménykedtünk abban, hogy a mai vitanapon a miniszterelnök úr él azzal a lehetőséggel, amit számára egy negyvenperces kormányzati hozzászólás kínálhatott volna. Hétfőn a miniszterelnök úr arról beszélt: “Szaporodnak már a kedvező jelek. Ha hosszabb lehetőségem lenne szólni, akkor erről beszélhetnék - azt gondolom, hogy mód lesz rá.ö

Tisztelt Képviselőtársaim! Íme, itt van a mód, a miniszterelnök úrnak lett volna alkalma arra, hogy a kedvező jelekről beszéljen. Sajnáljuk, hogy a költségvetési vita után ezt a parlamenti vitanapot sem tisztelte meg a jelenlétével.

A remény azonban továbbra is él: reménykedünk abban, hogy lesz értelme ennek a vitanapnak, reméljük, hogy nemcsak felelősen, hanem őszintén is beszélnek a kormány tagjai arról, milyen helyzetben van a magyar gazdaság; megválaszolják azokat a kérdéseket, amelyek az embereket foglalkoztatják: miért ér kevesebbet a pénzük, a jövedelmük, a nyugdíjuk; miért indult rég nem látott áremeléssel az év; miért nőtt az adóteher; miért vannak a vállalkozások számára új adók? Őszinte helyzetkép kell ahhoz, hogy aztán felelősen szülessenek döntések, és tartalmas vita folyjék a parlament falai között is.

El is jutottunk az első problémához, tisztelt képviselőtársaim: önök hallhattak az előbb is egy hozzászólást, amely mintha ostobának és butának nézné az embereket. Az őszinteség teljes hiányáról tanúskodik, tisztelt Göndör István képviselő úr, hogyha arról kíván beszélni, hogy két évvel ezelőtt mi volt ebben az országban, ráadásul ezt egy hamis objektíven keresztül teszi meg.

A kormányváltás után önök elköltöttek 300 milliárd forintot, és mi azt furcsálljuk, hogy ma már nem emlékeznek arra 2004-ben, hogy miket mondtak 2002-ben. Néhány idézetet hoztam magammal, hogy felfrissítsem ezt az emlékezetet.

Veres János úr az MSZP-frakció részéről 2002. június 19-én arról beszélt, hogy a beterjesztett költségvetési törvénymódosítás megteremti a fedezetét a száznapos programnak. Aztán hat nappal később, 2002. június 25-én - idézem pontosan a szavait - a következőket mondja: “Annak a költségvetés-módosításnak, amelyik az úgynevezett száznapos program megvalósítását szolgálja, a költségvetési hátterét biztosítja, annak a fedezete biztosított a magyar költségvetésben, az a 160 milliárd forint rendelkezésre áll. Ehhez nincs szükség sem a jövedéki adómérték, sem más adónak a megváltoztatására Magyarországon.ö Magyarul: a gazdaság és az államháztartás olyan helyzetben volt, hogy minden gond nélkül ki tudták ezt a pénzt fizetni.

De nézzünk egy másik hozzászólót, Kuncze Gábort, aki 2002. július 9-én a következőket mondja - idézem szó szerint -: “Valójában mi Magyarországon a valódi helyzet?ö - 2002 nyarán vagyunk, a kormányváltás után. “Valójában mi Magyarországon a valódi helyzet? Egyrészt az, hogy olyan állapotban van az ország gazdasága, hogy végre különböző jelentős társadalmi csoportok életszínvonalát lehet javítani.ö Még egyszer elmondom, lassan: “...olyan állapotban van az ország gazdasága, hogy végre különböző jelentős társadalmi csoportok életszínvonalát lehet javítani.ö

(10.00)

Sajnos, azóta eltelt két év, tisztelt képviselőtársaim, ma már nincs olyan állapotban a magyar gazdaság - kétségkívül azonban 2002-ben ilyen helyzetben volt. Akkor miért is beszél a miniszterelnök úr és a kormány a múltról? Azért beszél, tisztelt képviselőtársaim, hogy ne kelljen beszélni a jelenlegi helyzetről, a kínos jelenről és a bizonytalan jövőről. Azért kell mindig a múltról beszélni, hogy a jelen problémáit valamilyen módon elfedje az ember.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzük meg a magyar gazdaság legfontosabb mutatóit, a legfontosabb keretszámait! Gazdasági növekedés: a gazdasági növekedés kétségkívül - az utolsó negyedévi adat szerint - elmozdult a korábbi holtpontról, de még mindig a hatéves mélyponton volt (Göndör István: Két negyed, képviselő úr!), hat éve nem volt ilyen rossz a gazdasági növekedés mértéke.

Infláció, pénzromlás: Göndör István mélyen hallgat arról, hogy miközben a nyugdíjakat január 1-jével 6,3 százalékkal emelték, a januári infláció mértéke 6,6 százalék volt. Tisztelt Göndör Képviselő Úr! Tisztelt szocialista Képviselők! Önök elvesznek a nyugdíjasok jövedelméből (Göndör István: Képviselő úr, ez egyhavi! Az évet nézzük meg!), önök elvesznek a nyugdíjasoktól, magasabb az infláció mértéke. És ha megnézzük, hogy mennyi volt 2002 májusában, akkor azt látjuk, hogy 4,6 százalék volt. Jóval magasabb ma a pénzromlás, mint két évvel korábban.

Államadósság mértéke: itt különböző számok látnak napvilágot, 2400-2500 milliárd forinttal növelte az államadósságot az elmúlt másfél évben a Medgyessy-kormány. Mit is jelent ez, tisztelt képviselőtársaim? Hogy minden magyar állampolgárnak - a csecsemőktől az aggastyánokig - fejenként 250 ezer forinttal nőtt az a teher, amit az államadósságban cipelnie kell, amit vissza kell neki fizetnie, sőt a gyerekeinek és az unokáinak is.

Államháztartási hiány: 2002-re talán még azt lehet mondani, hogy ez egy választási év volt, és választások esztendejében az államháztartási hiány Magyarországon mindig megnövekedik. Jó, de mi van 2003-mal, tisztelt képviselőtársaim? A hiány mértéke 4,5 százalékról indult, hogy aztán év végére - egy pénzügyminiszter-váltással is - 5,6 százalék legyen; 5,6 százalék legyen úgy, hogy a Postabankból befolyt százmilliárd forintot már a hiány lefaragására költötték el és nem az M5-ös autópálya kivásárlására.

Munkanélküliség: nagyon sajnálom, hogy Burány miniszter úr már elhagyta a parlamenti patkót, ugyanis ugyanott vagyunk, ha a számokat megnézzük, mint 2002-ben a kormányváltáskor: 365 ezer fő a regisztrált munkanélküliek aránya. De ezen belül sajnos kedvezőtlen folyamatok indultak el, mert minden negyedik munkanélküli most már fiatal az országban, és a számuk sajnos egyre inkább nő, ráadásul soha nem volt ennyi diplomás munkanélküli, mint éppen most. Talán a miniszter úrnak erről illett volna beszélni. Arról már nem is beszélek, ha kényszervállalkozókból kényszer-munkavállalót csinálnak, akkor nyilván lehet csökkenteni a munkanélküliségi adatokat, vagy ha a közmunkaprogramba minél több embert vonnak be időlegesen, akkor ezzel a statisztikai trükkel lehet megint élni, csak az emberek érzete teljesen más. Kérdezzenek meg egy mezőtúri, egy kunszentmártoni vagy bármelyik más polgárt, mit gondol a munkanélküliségről, homlokegyenest mást fog mondani, mint amit Burány miniszter úr itt az előbb elmondott.

Folyó fizetési mérleg hiánya, külkereskedelmi mérleg hiánya; azt kell mondanom, hogy a kettős, ikerdeficit kialakulásának klasszikus esete forog fenn: magas államháztartási hiány, ugyanakkor magas külső hiány, magas folyó fizetésimérleg-hiány. 4,5 milliárd euró volt 2003-ban, és egyelőre nyoma sem látszik annak, hogy ezen a területen bármilyen elmozdulás történt volna.

A sort hosszan folytathatnám, összességében, tisztelt képviselőtársaim, kétéves kormányzás után - ma már kimondhatjuk - rosszabb helyzetben van a gazdaság, mint a kormányváltáskor, 2002-ben. Sajnos, a tények ezt mutatják, Göndör képviselő úrnak inkább erről kellett volna szólni.

De ha önök azt mondják, hogy ne a makrogazdasági keretekkel foglalkozzunk, hanem nézzük meg a mikroszférát, rendben van, nézzük meg ezt, nézzük meg, hogy egy magyar vállalkozó hogyan éli meg ezeket a változásokat. Miközben arról beszéltek a tavalyi esztendőben is, hogy a vállalkozások terhei nem nőnek, azonközben mit tapasztalnak a vállalkozók? Január 1-jével új adók jelentek meg: környezetterhelési díj, energiaadó, innovációs járulék. Persze hozzá kell tenni, és ez így korrekt, hogy önök csökkentették 2 százalékponttal a társasági adót. Igen ám, tisztelt hölgyeim és uraim, de ha egy vállalkozónál megnézik, csak az innovációs járulék bevezetése már visszavette ezt a kedvezményt. A vállalkozók terhei - minden korábbi ígérettel szemben - 2004-ben sajnos nőnek és nem csökkennek.

De nézzük meg a “régiö adókat, hogyan is változnak a vállalkozások számára. A cégautók adója a duplájára nőtt. Az Érdekegyeztető Tanácsban még arról beszél a volt pénzügyminiszter, hogy maximum 50 ezer autót érint ez a változtatás. Időközben egy januári adatból már azt tudjuk meg, hogy 750 ezer autót érint a cégautók adójának duplájára emelése.

Súlyadó mértéke: 40 százalékkal növekszik ebben az esztendőben - ez is hozzátartozik egy vállalkozás működési költségéhez. Cégbejegyzési illeték: az elmúlt öt esztendőben nem növekedett olyan mértékkel, mint éppen 2004. január 1-jével; rehabilitációs hozzájárulás összege: 37 ezer forintról 132 ezer forintra. Ezt nevezik önök tehercsökkenésnek? Ezt?

A sort hosszan lehetne folytatni. Egyet hadd emeljék még ki, hiszen Németh Imre miniszter úr is itt volt az ülés megkezdésekor, sajnos már ő is elhagyta az üléstermet: bortermelők. A bor jövedéki adója 60 százalékkal nőtt január 1-jével. (Göndör István: Nyolc forint!) Ha önök valóban így akarják segíteni a bortermelőket, akkor, azt gondolom, rossz úton járnak.

Ez van az adók frontján. Most nézzük meg, mert Gaál Gyula erről beszélt az ülés megkezdésekor, hogy nőtt-e vajon az állami segítség. Azt kell mondanom, hogy 2003-hoz képest biztos, hogy nőni fog, mert olyan csúfos kurdarcot, mint 2003-ban a vállalkozások támogatásánál, még egyszer nyilván nem fog átélni a kormány. Itt voltak harsány bejelentések, nagy tervek - a vállalkozók ma már mit mondanak? Hogy bizony a korábbi Széchenyi-terv helyett csészényi tervet kapnak a Medgyessy-kormánytól. De miért is mondják ezt? A Magyar Fejlesztési Bank bejelenti 2003 júniusában, hogy év végéig 200 milliárd forint fejlesztési hitelt és tőkét pumpál a magyar gazdaságba. Mi történik azonban? Ennek év végéig a negyede sem válik valóra, a jóváhagyott kölcsönök - kölcsönökről van szó, nem támogatásokról - összértéke 25 milliárd forint volt. De még így is ez a program teljesített a legjobban, mert ha megnézzük a többi ilyen jellegű programot, agrárhiteleknél a tervezett 30 milliárd helyett 10,5 milliárd volt az arány év végéig, az Európa-tervnél pedig, amely elsősorban nagyvállalatoknak kínált lehetőséget, a 90 milliárd forintnyi kölcsöntőkéből 4 milliárd forint került év végéig felhasználásra.

Most nagy reményekkel vártuk ezt a mai vitanapot, sajnáljuk, hogy eddig nem hallottunk arról, ezen hogyan kíván változtatni a kormány. Az új pénzügyminiszter már találkozott a vállalkozók képviselőivel. Többet vártunk ettől a találkozótól. Egy angol mondás szerint, ha nincs semmilyen elképzelésed, akkor állíts fel egy bizottságot. A találkozó után négy új bizottság került felállításra. Azt gondoljuk, hogy két év után, hiszen ebből a kormányzásból lassan már két év eltelik, ennél azért többre volna szükség.

Ha már a mezőgazdaságot említettem, egy rövid kitérőt hadd tegyek, tisztelt képviselőtársaim. Hétfőn a miniszterelnök úr, Medgyessy Péter arról beszélt, hogy a gazdáknak előre kell menekülni a bajból, és megemlített egy olyan újlengyeli gazdát, akit a nyáron meglátogatott. Ez az újlengyeli gazda jelenleg Cegléd mellett tüntet a kormány agrárpolitikája ellen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Bravó!) Ez az újlengyeli gazda ma azt mondja: “Az Isten és én már mindent megtettünk, de segítséget sehonnan sem kaptunk.ö (Dr. Szekeres Imre: A tavalyi gépkölcsönből vásárolt traktorjával!) Ennyit arról, hogy csínján kellene bánni ezekkel a találkozókkal és idézetekkel.

De térjünk vissza a jelenlegi helyzethez! Draskovics miniszter úr az első sajtótájékoztatók egyikén nyílt beszédet és tájékoztatást ígért. Örülünk ennek, valóban erre van szükség. Mint ahogy a miniszterelnök úr is arról beszélt hétfőn, hogy szükség van az őszinte szóra. Egyetértünk. Őszinteség helyett azonban mintha az önámítás kezdene eluralkodni az elmúlt hetekben. Nézzük meg a január-februári nyilatkozatokat gazdaságpolitikai területről, mit mondanak, miről beszélnek, és mi ezzel szemben a valóság; itt is elhangzott ma is, szeretnék ezekre kitérni.

(10.10)

Elhangzott, hogy az első félévi áruexport alig 2 százalékos növekedés után a július-novemberi időszakban már több mint 14 százalékkal emelkedett. Igaz a hír, tisztelt képviselőtársaim, de ha megnézzük, hogy 2003-ban az export az első 11 hónap adatai alapján mindössze egy százalékkal magasabb, mint amilyen volt 2002-ben (Göndör István: De magasabb!), akkor már mindjárt más ennek a bejelentésnek a valóságtartalma. 2003-ban 34,6 milliárd euró volt, 2002-ben 34,2 milliárd euró. Mit jelent ez? Lényegében alig változott. Minden kedvező jelnek örülni kell, de ne kezdjünk el önámítást, tisztelt kormánypárti képviselők! Arról már nem is beszélek, hogy az Orbán-kormány időszakában folyamatosan két számjegyű volt az export növekedése.

Mit mondanak? A feldolgozóipari beruházások a 2002. évi 10 százalékos mérséklődés és a tavalyi első félévi 4 százalékos növekedés után a harmadik negyedévben rendkívül erőteljesen, közel 27 százalékkal bővültek. Így van, egyetértünk. De mi a valóság ténylegesen? A feldolgozóipari beruházások értéke 2000-ben 811, 2001-ben 800, 2002-ben már csupán 722 milliárd forint volt, és 2003-ban még nincs meg a végleges adat, tisztelt Göndör képviselő úr, az első háromnegyed évben 507 milliárd volt, amiből arra lehet következtetni, hogy nagyjából akkora lesz év végére a feldolgozóipari beruházások növekedése, mint amilyen egyébként 2002-ben volt (Göndör István: Nem csökkent, hanem nőtt!), messze nem éri még el a 2002. és 2001. évi nagyságrendet.

Infláció. A tavalyi évben az elmúlt 15 év legalacsonyabb mértékű inflációját regisztrálhattuk - mondják a szocialista képviselők. Így van. De mi a valóság ezzel szemben? Hogy a 2003. évi májusi 3,6 után most januárban 6,6 százalék az infláció növekedése, és a gazdasági elemzők 2004-re 6,5-7 százalékos átlagos inflációt prognosztizálnak.

És folytathatnám a sort hosszan, növekedési adattal. Igaza van Göndör képviselő úrnak - csak ha megnézzük a szomszédos országok növekedését, Magyarország messze az átlag alatt van. (Göndör István közbeszólása.) Folytathatnám a foglalkoztatási helyzettel a feldolgozóiparban: 2002 májusa és 2003 novembere között 20 600 fővel csökkent a feldolgozóiparban levő munkavállalók létszáma, miközben a közszférában 30 ezerrel emelkedett. Hogyan fog így az ország versenyképesebbé válni? Hogyan fogjuk a magyar gazdaság lehetőségeit javítani?

Azt gondoljuk tehát, hogy ezekről kellett volna beszélni ebben a rövid parlamenti expozéban, és ezeket sajnos nem kaptuk meg. Beszélni kellett volna a megszorítócsomagról, a miniszter úr ezt sem tette meg. Hogyan beszélhetünk versenyképesség-javításról, miközben a Gazdasági Minisztériumtól 36 milliárd forintot vonnak el a megszorítócsomagban, elsősorban beruházásoktól és vállalkozások támogatásától? Lesz még szó a mai nap arról, hogy az önkormányzatoktól újabb 10 milliárd forintos elvonásra kerül sor. Hogyan lehet az építés évének nevezni 2004-et, miközben a Belügyminisztériumtól több mint 6 milliárd forintot vonnak el? És mai friss hír, ma reggeli hír, hogy a Belügyminisztérium elsősorban a lakástámogatásoktól kívánja ezt az összeget elvonni. Miután lecsökkentették az adókedvezményt a lakásépítéseknél (Dr. Szekeres Imre: És megemelték a szocpolt.), miután a telekáfát megemelték 25 százalékkal, miután megvonták az állami támogatás döntő többségét, ezek után most még elveszik azt is, amit egyébként a tárcákon keresztül lakásépítésre lehetne fordítani. Nem gondoljuk, hogy ez lenne a helyes irány.

Beszélni kellett volna arról, hogyan fog az ország az európai uniós csatlakozásra felkészülni. Én most csak egy pici elemét hadd emeljem ki ennek a dolognak. Az utóbbi napok híre, hogy az Unióból érkező pályázati pénzek, támogatások is áfakötelesek lesznek Magyarországon. Egyetlen egyedüliként a csatlakozásra váró országok és az Európai Unió már tagországai közül áfakötelesek leszünk. Nem gondoljuk, hogy erre szükség volna; mint ahogy azt is szerettük volna megemlíteni, hogy hamis volt a kormányzat azon érve, hogy az uniós csatlakozás miatt kellett az áfa mértékét megemelni. A kisjövedelműeknek, a gyermekes családoknak, a nyugdíjasoknak bizony óriási teher az élelmiszer-, a gyógyszerárak növekedése. Ha megnézzük, hogy az Európai Unióban hol van most nulla kulcs, kedvezményes kulcs: Belgium, Dánia, Finnország, Nagy-Britannia, Svédország, ahol a személyszállítás, az újságok, az élelmiszerek, a gyógyszerek kerülnek nulla kulcsos áfával (Gőgös Zoltán: Kértetek rá derogációt?) a fogyasztókhoz. Erről is kellett volna beszélni, tisztelt kormánypárti képviselők.

És beszélni kellett volna a középtávú stratégiáról, tisztelt miniszter úr. Magyarország középtávú gazdaságpolitikai programja, amelyet 2003-ban adtak ki, még olyan számokat tartalmaz, amelyek az idén 5 százalékos inflációról és 3,8-as államháztartási hiányról szólnak. Hogyan akarjuk így a külföldi befektetők és beruházók bizalmát visszaszerezni?

Beszélni kellett volna arról, hogyan kívánjuk az államadósság mértékét, az államadósság mértékének növekedését megfékezni, hiszen a magasabb kamat azt jelenti, hogy drágábban jutnak a vállalkozók hitelhez, drágábban jutnak az emberek kölcsönhöz egy lakásépítésnél.

És beszélni kellett volna arról, hogy a bizonytalanság megszüntetésére milyen lépései vannak a kormánynak. Ez a lehetőség még mindig fennáll, hiszen a vitanap nem ért véget. Sajnáljuk, hogy az eddigi felszólalásokban ennek semmilyen tartalmi elemét nem láttuk. Ebből a szempontból a reményeink egy kicsit már kevesebbek, fogytak, de reméljük, hogy a következő hozzászólók ezekre a területekre is kitérnek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu