DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sietek támogatni Font Sándor képviselő úr javaslatát. Olyan világos és egyszerű dologról van szó, nevezetesen arról, hogy embereket felelőssé tenni dolgaikért, vagyonukért, cselekedeteikért. A tulajdon - jó, ha figyelmeztetjük magunkat -, a tulajdon egy intézmény, egy institúció, amely szervezi a társadalmat, a gazdaságot, a politikát, és minél inkább a tulajdon azonosul azzal a személlyel, illetve a személy azonosul azzal a tulajdonnal, annál inkább megjelenik a felelősség.

Font Sándor képviselő úr érvelése annyira nyilvánvaló, hogy nem is kívánom újra bizonyítani, hanem engedtessék meg, hogy hozzátegyek valamit. Azt hiszem, képviselő úr nem gondolja azt, hogy felelőtlenség a kormány részéről; én inkább úgy fogalmaznám, kicsit több jó szándékot tulajdonítva ennek a kormánynak, hogy valamiféle felületesség. Úgy gondolják, hogy kevesebb lenne a tennivaló, ha megmarad a dolgoknak ez a közös kezelése. Bár e tekintetben nem is lényeges, hogy melyikünk fogalmazása pontosabb és így alkalmasabb. A valóság az, hogy itt valóban módosításra van szükség. Jobb lesz a törvény, amit hozunk, ha ez a módosítás belekerül.

Ezért támogatom, és tudom azt, hogy a bizottságokban, jelentem, ilyen érvek részletesebben elhangzottak.

Most engedtessék meg, hogy továbblépjek, és ahhoz a témához is szóljak, amit Szalay Gábor és Bőhm András képviselő urak hoztak az Országgyűlés elé. Nevezetesen annak az adóformának a megreformálását, hogy a külföldi vállalkozások magyarországi fióktelepei jogosultak közösen vagy egységesen adóalanyként szerepelni, megjelenni. Nem mennék bele a részletekbe, akit képviselőtársaim közül érdekel, gondolom, hogy többeket érdekel, szabad legyen tanácsolnom, hogy a költségvetési és pénzügyi bizottságban ezt alaposan és részletesen megtárgyaltuk, a jegyzőkönyvben elérhetők az anyagok, amelyek különböző szempontból rávilágítanak a témára.

Összefoglalva, arról van itt szó, tisztelt Országgyűlés, hogy Magyarország egy keményen adózó és adóztató ország, ami jobb volna, ha nem így volna. Az a hírünk Európában, az Európai Unióban, de szerte a világban, amikor arról van szó, hogy üzletemberek ide jöjjenek, hogy igen, Magyarországon sok szép dolog van, jó a bor, meg szép a művészet, hosszú listát mondhatunk, hogy milyen nagyszerűek is vagyunk, de az adózás akkora teher ebben az országban - talán egy kicsit parabolásan beszélek -, mint sehol a világon. Nem jó ez.

Na most, amikor ezt az érvet előhozzuk, akkor a kormánytól általában az a válasz jön, hogy igen-igen, de hát szükség van arra a bevételre. Amikor a költségvetési bizottságban erről részletesen érveltünk, végül is oda jutottunk a kormány képviselőjével az adatok összehasonlítása után, hogy igen, valóban kívánatos volna, valószínűleg kívánatos volna ez a fajta reform, mondta a kormány képviselője, tehát a Bőhm-Szalay-módosító, azonban nem lehet megtenni, mert hiányozna 3 milliárd vagy valamennyi forint.

Igen tisztelt Képviselőház! Érthető ez, azonban tudjuk azt is, gazdaságpolitikával foglalkozó emberek, mert hiszen többünknek az Országgyűlésben az a fő mesterségünk, hogy az adóráta csökkenése megfelelő körülmények között emelheti az adóbevételt, tehát a százalék csökken, de a forintbevétel növekszik. A gazdaságpolitikának az is egyik feladata, hogy olyan intézményrendszert és körülményeket hozzunk létre, ahol az a kívánatos eredmény valósul meg.

Ezzel a szándékkal javaslom ennek a módosításnak az elfogadását. Talán jó lett volna, ha Bőhm képviselő úr és Szalay képviselő úr az Országgyűlés kisebbségi oldaláról többünkkel egyeztette volna, akkor a megvalósulás esélye több lenne. Ugyanis még azt teszem hozzá, jelentésképpen az Országgyűlésnek, hogy a pénzügyi bizottságban ezt megszavaztuk többségben, a bizottság többsége megszavazta, noha a kormány nem kívánta. Tehát a kormánypárti képviselők egy jelentős hányada ellene szavazott, de mégis létrejött egy olyan többség, amelyik ezt kívánatosnak tartja.

Bizonyíték ez arra, tisztelt Ház, hogy jó ügyekben, világos ügyekben az Országgyűlés tagjai össze tudnak fogni, és a pártkeretek nem mindig szabják meg azt, hogy túllépünk, vagy ignoráljuk azt, ami különben jó, bölcs és okos lenne.

Ilyen megfontolások alapján javaslom tehát a két módosító indítvány elfogadását. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

(17.10)

Forrás: parlament.hu