DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Szabó Zoltánt hallgatva meggyőződhettem róla, hogy ez a felszólalása mindenképpen be fog vonulni a magyar politika történetébe, különösen azért, mert jól bemutatta azt, hogy a XXI. század első évtizedében hogyan próbálta meg a Magyar Szocialista Párt a saját maga szándékai szerint mozgatni a büntető igazságszolgáltatást, hogyan próbálta meg a Szocialista Párt a XXI. század első évtizedében a politikai ellenfeleit bíróság elé állítani. Akkor, amikor a jogállam már Magyarországon évek óta kiépült, a rendszerváltás óta több mint másfél évtizede kiépült, akkor egy országgyűlési képviselő, sőt egy egész pártfrakció úgy gondolja, hogy ha már a bírói ítéleteket nem sikerül kicsikarniuk politikai ellenfeleikkel szemben, akkor majd politikai ítéleteket alkotnak az Országgyűlésben. Jobb lett volna, ha már mindenáron, úgymond, az erkölcsi ítéleteket akarják meghozni, akkor jobb lett volna, ha ezt a közelgő pártkongresszuson teszik; ott nyugodtan mindenféle ellenvélemény nélkül hozhattak volna határozatokat arról, hogy éppen melyik politikus, melyik köztisztviselő nem tetszik önöknek, és önök szerint mit követett el az a köztisztviselő vagy politikus. (Keller László: Mi volt az interpellációban?)

Tisztelt Ház! Az előttünk lévő országgyűlési határozat szinte minden elemében alkotmányellenes. Egyébként amikor készültem erre a vitára, akkor azt hittem, hogy bizonyos eseteknek, ügyeknek a kivizsgálására akarja felállítani ezt a vizsgálóbizottságot az MSZP, most már azonban a vezérszónoki felszólalásból hallhattuk, hogy valójában az ügyészség munkáját kívánja ezáltal részben felülbírálni, részben vizsgálni, részben pedig kiegészíteni az ügyészség munkáját.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, Magyarország jogállam, ezért az olyan - elnézést kérek mindenkitől - ostobaságok, amelyek ebben az országgyűlési határozatban vannak leírva, természetesen semmiféle alapot nem szolgáltatnak eljárásokra, jogszerű eljárásokra.

(21.00)

Többször visszatér az országgyűlési határozatban az a megfogalmazás, hogy milyen esetleges jogi, politikai, erkölcsi felelősség állapítható meg X. Y.-nal szemben.

Tisztelt Országgyűlés! Nem kell ahhoz jogot végeznie valakinek, hanem egyszerűen, mondjuk, az általános iskola állampolgári ismeretek tantárgyát kell elsajátítania ahhoz, hogy megértse, hogy az olyan országokban, mint Magyarország, az olyan demokratikus köztársaságokban a jogi felelősség megállapítása nem politikai testületeké, nem a parlamenté, hanem a jogi felelősséget csak az igazságszolgáltatás állapíthatja meg. És hogy az igazságszolgáltatás elé milyen ügyek kerülnek, azt nem politikusok és politikai pártok döntik el. Úgy is mondhatnám, Szabó Zoltán képviselőtársam és Keller László államtitkár úr, hogy elmúltak már azok az idők, amikor pártpolitikusok mondták meg, hogy kit kell bíróság elé állítani. Tudom, hogy néha nosztalgiával gondolnak ezekre az időkre (Keller László: A Szabadira!), de az önök legnagyobb sajnálatára és a magyar állampolgárok körülbelül 99 százalékának örömére elmúltak azok az idők, hogy pártpolitikusok mondják meg, kinek kell bíróság elé állnia, kit kell bíróság elé citálni.

De hogy konkrétan az alkotmányellenes vonatkozásokról is beszéljünk, az elsőt már mondtam, mégpedig az, hogy országgyűlési bizottság, de maga az Országgyűlés sem állapíthat meg semmiféle jogi felelősséget. Ez - mondom még egyszer - ostobaság. Ilyen formában ez az országgyűlési határozat természetesen törvénysértő.

Ugyanígy a határozati javaslat, amelyet 2003 októberében nyújtott be az előterjesztő, enyhén szólva elavult, azóta ugyanis két alkotmánybírósági határozat is született, amelyik ebben a témakörben elég súlyos megállapításokat hozott. Ilyen az első, az úgynevezett Mécs-bizottság felállításáról szóló országgyűlési határozatnak az alkotmányellenességét kimondó alkotmánybírósági határozat. Ebben az Alkotmánybíróság világossá teszi, hogy egyrészt az Országgyűlés rajta kívül eső állampolgárokra, országgyűlési képviselőkön kívül eső személyekre országgyűlési határozatban nem rendelkezhet. Azért találták ki jogállamokban a törvényeket, mert a törvények garanciák arra, hogy olyan személyekre, állampolgárokra nézve, akik nincsenek az Országgyűlés szervezeti rendjében, mint képviselők nem foglaltatnak benne, csak törvényekben, törvényes eljárásokban hozhat az Országgyűlés jogokat és kötelezettségeket megállapító döntést, és ezeket a törvényeket természetesen az Alkotmánybíróság előtt vagy más módon lehet kifogásolni, a törvényes eljárásokban egy elmarasztaló döntés esetén pedig jogorvoslatnak van lehetősége. Ezeket mondja ki az alkotmány, a jogorvoslati jogot, és hogy valakivel szemben felelősséget csak törvényben meghatározott eljárásban állapítsanak meg, ez természetes egy jogállamban. Tehát ebben a részében is szöges ellentétben áll az alkotmánnyal ez az országgyűlési határozat.

Ugyancsak szöges ellentétben áll az előbb már említett jogi felelősség témakörében a hatalommegosztás és az általában vett jogállamiság követelményével. Az Országgyűlésnek nem feladata az, hogy más hatalmi ágak eljárásának a formáját öltve megpróbáljon embereket valamifajta felelősséggel illetni.

De időközben megszületett egy másik alkotmánybírósági határozat is. Ez pedig a legfőbb ügyész interpellálhatóságával összefüggő alkotmánybírósági határozat. Ennek az indoklásából szeretnék néhány mondatot olvasni. Gondolatébresztőként szánom Szabó Zoltán képviselőtársamnak, hátha egyszer a lelkiismerete még felébred.

“Az ügyészség közvádlói funkciójából következően a közvádra üldözendő bűncselekmények esetén a vádemelésről vagy annak elejtéséről, a magánvád vagy a pótmagánvád törvényben meghatározott eseteit kivéve, kizárólag az ügyészség dönthet. Ezt a döntést más szerv, így sem az Országgyűlés, sem annak vizsgálóbizottsága nem vizsgálhatja, és nem kényszerítheti az ügyészséget a vádemeléssel vagy a vád elejtésével kapcsolatos döntésének a megváltoztatására.ö Újabb mondat az Alkotmánybíróság határozatának indoklásából: “Az ügyészséget és a legfőbb ügyészt tevékenysége és feladata ellátása során más szerv nem utasíthatja, és csak a törvényeknek, jogszabályoknak van alárendelve.ö

Tisztelt Szabó Zoltán előterjesztő Képviselőtársam! Ez azt jelenti, nagyon egyszerűen, hogy bármennyire is tetszik vagy nem tetszik önnek, sem ön, sem az Országgyűlésnek valamilyen szerve nem hozhat ezekben a kérdésekben az ügyészség álláspontjától eltérő döntést, merthogy az alkotmányellenes.

A dolognak, a javaslatnak a magyarázata nyilvánvalóan az, hogy önök tovább akarják folytatni azt a rágalomhadjáratot, amit még ellenzéki korukban kezdtek. Keller László, ha jól emlékszem, azt mondta, amikor a kormányváltás megtörtént, hogy most már nem ragaszkodnak azokhoz a vizsgálóbizottságokhoz, amelyeket ellenzéki korukban kezdeményeztek, nem kívánják felállítani azokat, mert a kormányzati hatalom birtokában az igazságszolgáltatás rendes útjára terelik majd az ügyeket. Nos, államtitkár úr, a helyzet az, hogy 2004 februárját írjuk, vannak olyan ügyek, amelyekkel az igazságszolgáltatás még foglalkozik, illetőleg a nyomozó hatóságok; az ön által is ismert ügyek nagy része viszont már nem tartozik az igazságszolgáltatás útjára, ott könnyűnek találtattak. Eljutottak ugyan az igazságszolgáltatás küszöbéig, de még arra sem voltak alkalmasak, hogy abban vádemelés történjen. És szeretnék egy dolgot tisztázni: azokban az ügyekben is, amelyek ennek a vizsgálóbizottságnak a hatáskörébe tartoznának, azoknak a nagy részében is a nyomozásokat a rendőrség szüntette meg. Nem az ügyészség, hanem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a Lamperth Mónika belügyminiszter által felügyelt rendőrség.

Ezért az a módszer, hogy most az igazságszolgáltatás előtt bizonyítani nem tudott, megvédeni nem tudott rágalmakat visszahozzák ide a parlamentbe, és itt egy vizsgálóbizottsággal akarnak kimondatni, úgymond, erkölcsi felelősséget - csak zárójelben jegyzem meg, hogy milyen alapon akarnak önök erkölcsi felelősséget kimondatni, vajon melyik az az erkölcsi mérce (Az elnök ismét csenget.), amit majd fognak alkalmazni -, tisztelt Országgyűlés, ez a módszer azt mutatja, hogy a rágalmak kipukkadtak, a rágalmak alaptalanok voltak.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Forrás: parlament.hu