DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem zárszót szeretnék mondani tisztelt egyetértésével, hanem azt a technikát alkalmaznám, amit itt korábban Veres János esetében is sikerrel meg tudtunk tenni. Én úgy gondolom, méltó ehhez az esethez, hogy miniszter úr a parlamentnek majd a plenáris nyilvánossága előtt, ez is az, tudom, de majd az adott pillanatban, amikor többen itt vagyunk, akkor mondjon egyféle zárszót.

Én az ügynek tulajdonképpen egyetlenegy politikai vetületéről szeretnék szólni, és úgy gondolom, hogy ez egy példaértékű dolog lehet a magyar parlamentarizmus történetében. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látjuk, hogy a bort sokkal fontosabbnak tekintette mindenki, mint hogy kitegyük pártpolitikai csatározásoknak, és ezért néhányan még valamikor decemberben összeültünk, és azt mondtuk egymásnak, hogy na, itt most nem fogunk civakodni, itt most csak szakmai érveket fogunk hangoztatni. Én hihetetlen boldogsággal tapasztaltam azt, hogy ez így is történt itt a teremben. Itt megtörtént számtalanszor az, hogy kormánypárti felszólalók és ellenzéki felszólalók mérhetetlenül egyetértettek. Az is megtörtént, hogy adott párton belül is még az egyes szakértők között vita volt. Ezt senki nem használta fel arra, hogy a másikat belehúzza abba a szituációba, hogy no, még egymás közt is vitatkoztok, akkor miért beszéltek egyébként.

Tehát én csak szeretném nagy-nagy köszönetemet kifejezni - udvariasságból az ellenzékkel kezdem - Demeter Ervin úrnak, illetve Karakas János úrnak, továbbá Font Sándor úrnak és Szalay Gábor úrnak, akik az egyes pártok részéről ténylegesen hihetetlen konstruktivitással fogták össze egyrészt a saját táboruk mondandóját, másfelől pedig tényleg a legjobb szakértőket, a legjobb véleményeket is beszerezve gondoskodtak ennek a törvénynek a jobbítását szolgáló módosító indítvány előállításáról. Ténylegesen én azt gondolom, hogy valóban a tárca oldaláról is nagyon komoly önuralomra és rugalmasságra volt szükség, de lám, ez is megtehető, és nem kell minduntalan a konok apparátusi rutinból fakadó imamalmokat végigvinni, hanem lehet néha rugalmasan és invenciózusan is hozzáállni dolgokhoz. Ez valamennyi résztvevőre nagyban vonatkozik.

Még annyit jeleznék, tisztelt elnök úr, hogy azért itt kiderül, hogy nem minden dologban találtuk meg az egyetértést. A módosító indítványok döntő többsége, zöme tartamilag is, számszakilag is egy erős négypárti egyetértéssel megy most be a további törvényalkotási folyamatba.

(20.40)

Ezzel szemben vannak olyan ügyek, ahol még folyik a vita. Itt eklatáns példája a dolognak az, hogy... - ugye, azt látjuk már, hogy sok a borvidék, és itt valamilyen koncentrációt kellene csinálni, erre már a gyakorlat hozza azt, hogy borrégiók alakulnak valamilyen összefogásban, és akkor előáll az a helyzet, hogy a koncentrációt szeretjük, de amikor nekem, adott helyi képviselőnek kell egy pillanatnyi érdeket föladni, egy-egy speciálisan az én zónámba tartozó érdeket, akkor már rögtön megakad ez a folyamat. Tehát ezeket úgy kell venni, hogy sajnos ez még nem dőlt el, ezt még tovább kell érlelni.

Ilyen körülmények között szeretném azt is mondani, hogy ebben a mostani folyamatban nagyon komoly koordinátori szerepet töltött be Botos Ernő úr, aki egyébként miniszteri biztosi funkciójánál fogva ezt azért köteles is volt ellátni, de én neki is szeretnék köszönetet mondani így a nyilvánosság előtt, hiszen az ő koordinátori munkája nélkül nagyon-nagyon elmaradtunk volna. Azt gondolom, hogy ez a pont, hogy most itt valahol egy adott szakaszzárás lesz a bortörvény vonatkozásában, nem jelenti azt, hogy nem fogunk tovább dolgozni, hanem megteremtjük annak az intézményes feltételét, hogy a bortörvény mindenkori korszerűsítését elő tudjuk állítani. Tudom, hogy nem szeretnek a képviselők évente, félévente hozzányúlni egy-egy törvényhez, én azért azt mondom, hogy ugyan nagyon nagyot lépünk előre, de most az egyszer ne gondoljuk azt, hogy olyan tökéleteset alkottunk. Az uniós belépés utáni egy-két esztendő fog hozni még annyi meglepetést, pozitívat, negatívat egyaránt, hogy azt gondolom, ezt a témát továbbra is a miniszteri biztos koordinálásában azért nekünk még rágni kell, egyeztetni kell ezeregy dolgot, ki kell vitassunk különböző ügyeket.

Nem akarom húzni az időt, mert még van napirendi pont itt bőven. Úgyhogy, tisztelt elnök úr, ismételten összefoglalva hálásan köszönöm a kormány nevében mindazoknak, akik ebben a munkában közreműködtek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Forrás: parlament.hu