IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az elmúlt héten tanúi lehettünk egy komoly, vitaszerű egyetértésnek, és úgy látszik, hogy ez a négypárti egyetértés a bortörvény kapcsán most már egyre biztosabb talajon áll. Az előbb Kránitz László képviselőtársam soproni lévén áttekintette a soproni történelmi borvidék helyzetét. Egy-két érdekességet hadd mondjak én is hozzá.

A múlt héten vita volt arról, hogy az “aszúö elnevezés megmaradhasson-e a tokaji vidék sajátjának vagy sem. A soproni borvidék az elmúlt évszázadokban sopron-ruszt-pozsonyi borvidékként működött, és Ruszton már 1524-ben termeltek aszú jellegű bort. Tehát komoly hagyományokkal rendelkező borvidékről van szó, olyan hagyományokról, amelyek méltán vívták ki többek elismerését. Többek között Napóleon katonáinak elismerését is, akik kék színű frankkal fizettek a jó minőségű vörösborért, és ezért aztán kékfrankosnak hívják a soproniak úgynevezett vezérborát.

A konkrétumok előtt még hadd említsem meg a soproni borvidék egy másik részét, Kőszeget is. Ha a szőlőjövések könyvét nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy bizony ott is komoly hagyománya van a bortermelésnek.

A törvényjavaslathoz konkrétan hozzászólva. Tulajdonképpen jól láthatóan komoly eredményeket mutat a négypárti egyetértés, és a bortermelő gazdák egyetértését is méltán kivívja. Néhány hangsúlyra szeretném felhívni a figyelmet, egyrészről a borhamisítás kapcsán. A múlt héten, amikor a “standolásö szót kiejtette valaki, akkor az olyan volt, mintha megnyomtam volna Szanyi államtitkár úr felszólalási gombját, mert abban a pillanatban felállt, és mondta, hogy a standolásból márpedig nem engedhetünk. (Dr. Szanyi Tibor bólint.) Ennek ellenére hadd tolmácsoljam a soproni gazdák véleményét, akik azt mondják, hogy a borhamisítás megállításának nem a standolás kiterjesztése a módja, hanem az lenne a legfontosabb, hogyha az OBI jogköreit tudnánk tágítani.

A cukorfelhasználás ellenőrzési folyamatai sem feltétlenül segítik a borhamisítás megállítását. A gazdák szerint az OBI olyan módon való megerősítése, hogy a régiókban is lehessen minél sűrűbb ellenőrzést végezni, előnyére válhatna e folyamat minél hamarabbi megállításának.

A másik fontos kérdés az, hogy az ellenőrzéseket hol végezzék. Ők szívesen látnák, hogyha a különböző vendéglátó-ipari helyeken, bár tudjuk, hogy a vizsgálatok nagyon drágák, és Magyarországon csak egy olyan készülék van, amely a bor ilyen irányú vizsgálatát el tudja végezni, de jó lenne, ha minél több helyen, minél több vendéglátó egységben a felhasznált bor minőségét ellenőriznék, ezáltal kiszűrhető lenne a borhamisítás, és a végtermék ellenőrzésével tulajdonképpen az egész folyamat blokkolható lenne, már a vendéglősök is megnéznék, hogy honnan vásárolják a bort.

Tehát ezért kimondottan hangsúlyos ez a kérdés a soproniak számára, és kimondottan örülünk annak, hogy a bortörvény tárgyalása kapcsán az Országos Borminősítő Intézet helyzetének a rendezése is szóba került. Fontosnak gondoljuk, hogy ez a továbbiakban is napirenden maradjon, és tényleges változások legyenek. Még ebben a nehéz költségvetési helyzetben is érdemes az OBI-ra odafigyelni, esetleg még pluszpénzeket adni, bár forrást nem fogok tudni most megjelölni.

A másik komoly veszélyt a gyümölcsbor kapcsán látják a soproni gazdák. A gyümölcsborról a múlt héten Font Sándor már komolyan értekezett. Egyetértünk azzal, hogy a 80 forintról 8 forintra levitt adó azoknak kedvez, akik a borhamisítás útját akarják járni. Itt is több megfontolandó út van. Tulajdonképpen a gyümölcsboroknak borokként való kezelése adhatná a megoldást, bár tudom, hogy ennek is komoly problémái vannak, hiszen ezért az élelmiszertörvényt kellene elővenni.

A gyümölcsbor veszélye nemcsak az adó miatt, nemcsak a hamisítás miatt van, hanem azért jól látjuk, hogy van egy olyan terület is, ami a felhasználásnál komoly tételeket jelenthet, ez pedig például a vermutkészítés. Itt is jó lenne, ha helyzetbe lehetne hozni a bortermelőket.

A Hegyközségek Nemzeti Tanácsával való egyeztetés után és a négypárti egyeztetés után ugyan már kikerült a törvényjavaslatból, mégis szeretném megemlíteni, hogy a kékderítés, a savtartalom-vizsgálat és a házasítás kapcsán az FVM honlapján megtalálható borkönyvben található szabályozások nem fedik le pontosan azt a szabályozást. Gondolom, itt már megszületik a megoldás, hogy melyik a mérvadó jogszabály, de ennek az összehangolására mindenképpen érdemes odafigyelni.

Az FVM egyik vezetője mondta egy soproni látogatás alkalmával, hogy tulajdonképpen a szabályozott boreladás leginkább a palackban való eladás felé kell hogy menjen. Ezt a folyamatot csak úgy lehet elképzelni, hogyha azon gazdák számára találhatunk valamilyen megoldást, akik esetleg kisebb mennyiségben állítanak elő bort, és számukra bonyolult feladatot jelent a palackozás megoldása. Olyan átfogó intézkedést érdemes tenni vagy olyan támogatási rendszert kell kidolgozni, amelyben valamilyen összefogással, borvidékenkénti megoldásokkal biztosítani lehet a kisebb termelők számára is azt, hogy a boraikat palackban tudják árusítani. Reméljük, hogy ez is megmaradhat, hiszen, ahogyan Kránitz képviselőtársam is említette, Sopronban sokan termelnek bort, sok olyan gazda van, aki ténylegesen kis mennyiségben dolgozik.

A különleges minőség eltörlése kimondottan üdvözölt a soproni borvidéken, hiszen egy lejáratott elnevezésről van szó, olyanról, amelynek már tartalma nincsen. Tulajdonképpen az adhatja meg ennek a lehetőségét - és ez külön öröm -, hogyha a borvidék saját maga alkothatja meg a minőségi előírásait, és úgy gondom, hogy ez a törvényjavaslat változásában vagy négypárti javaslatában szintén szerepel. Ez a soproniak számára is megadhatja azt a lehetőséget, hogy Sopron nevével fémjelezve a különböző kékfrankosokat minősíteni tudja.

A soproni borvidék kis lépéshátrányban van, de tulajdonképpen ez most már kezd egyre jobban elfogyni. A bormarketingprogram kapcsán Sopronban komoly lépéseket tettek az elmúlt évtizedben. Egy szempontot azért mindenképpen érdemes kiemelni, nevezetesen azt, hogy a soproni borvidéknek leginkább nem a többi magyar borvidékkel kell megküzdenie, hanem a burgenlandi borvidékkel, a burgenlandiakkal, és ez bizony komoly kihívást jelent. Hiszen tudjuk, hogy az elmúlt évtizedben Burgenlandban több mint 2500 hektár kékfrankost telepítettek, ez komoly mennyiség, és abszolút odafigyelnek arra, hogy a burgenlandi bornak méltó híre legyen. Tudjuk, hogy 15 évvel ezelőtt milyen borhamisítás történt arrafelé.

Tehát a burgenlandiakkal való együttműködést olyan formán lehet csak elképzelni, ha ebből a soproni borvidék megerősödve tud kikerülni, hogyha a támogatási formákkal azt tudjuk biztosítani, hogy az uniós csatlakozás után a soproni borászok nem hátrányt szenvednek, hanem ebből esetlegesen előnyt tudnak kovácsolni. Ezért érdemes átgondolni a borrégiók létrehozásának a mikéntjét úgy, hogy mindenkinek maradjon szabad mozgástere, azaz ki tudja választani a saját borvidékének megfelelő értékesítési lehetőségek közül a legeslegjobbat.

Úgy hiszem, hogy az elkövetkezendő hetekben még mindenképpen érdemes egyeztetni, ezért örömmel fogadjuk, hogyha a négypárti javaslat is minél hamarabb megérkezik majd ahhoz, hogy a részletes vitában akár a borosgazdákkal egyeztetve is tudjuk elmondani azokat az állásfoglalásokat, amelyek az egyes borvidékeknek megfelelően születhetnek. A példa jó, az út jó, menjünk tovább ezen az úton, legyen a magyar bornak jó híre és jó íze!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

(19.20)

Forrás: parlament.hu