KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azzal szeretném kezdeni, hogy nem példa nélküli az a javaslat, hogy bizonyos, közvéleményt irritáló ügyekben vizsgálóbizottságot állítunk fel. Hiszen csak gondoljunk bele, akkor, amikor egyébként folyt a vizsgálat is, a '94-98-as időszakban, amikor az a Tocsik-ügy előkerült, vizsgálóbizottság állt fel, és természetesen közben a rendőrség és az ügyészség is végezte a munkáját. Éppen ezért én most azt mondom, hogy ennek a bizottságnak a felállítása fontos és időszerű is.

(21.10)

És azt is megmondom, hogy számításaim szerint hozzávetőleg mintegy 150 milliárd forint sorsát kellene górcső alá venni, hiszen az a négy fontos téma, amit a képviselő úr vizsgálat tárgyává kíván tenni, nagyjából ekkora összeg felhasználási körülményeinek a feltárását jelenti.

Azt gondolom, abban nem lehet vita köztünk, ellenzéki és kormánypárti képviselők között, hogy mind a négy ügy olyan közpénzfelhasználásra világít rá, amelyek esetében bizony súlyos törvénytelenségek történtek. Ezt egyébként nemcsak mi mondjuk, hanem az Állami Számvevőszék jelentése és maga a legfőbb ügyész is megállapított több esetben törvénytelen eljárást ezekben az ügyekben, többek között abban is, amit Szabó Zoltán képviselő úr szóba hozott. Az más kérdés, hogy ezekben az ügyekben döntően az ügyészség büntetőjogi következményeket nem akar megállapítani. Az emberek viszont abból indulnak ki, hogy a közszereplők döntéseinek egyidejűleg törvényesnek, morálisnak és ésszerűnek kell lenni, s még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy egyidejűleg kell annak lenni. S azt is elvárják tőlünk, hogy nyilvánosan szülessenek meg ezek a döntések, és a döntésekért valakik a felelősséget is vállalják.

Ami az Orbán-kormány működését illeti: lehet, hogy néhány esetben meg lehet állapítani, hogy büntetőjogi következményei azoknak a problémás közpénz-felhasználási ügyeknek valójában nem érhetők tetten, de ez nem jelenti azt, hogy ezek a döntések egyidejűleg az emberek elvárásait kielégítették volna, vagyis nem jelenti azt, hogy egyszerre törvényes is volt bizonyos döntés, valamint morálisan elfogadható és racionális is volt. És hát tetszik, nem tetszik Répássy képviselő úrnak, az emberek látni szeretnék, még ennyi évvel a kormányváltás után is, hogy mi történt 1998 és 2002 között az ő pénzükkel. Én megértem ellenzéki képviselőtársaimat, hogy nem túlságosan szívesen akarnak ezekről a kérdésekről beszélni, mégis, akármilyen kellemetlen, ezt a munkát itt a parlamentben el kell végezni.

A koalíció pedig nyilvánvalóan nem lehet kétarcú. Világos ígéretet tettünk arra, hogy megmutatjuk azokat a problémás ügyeket a közvélemény előtt, amiket mi annak idején a választásokat megelőzően majdnem négy évig folyamatosan napirenden tartottunk. (Dr. Répássy Róbert: Hazudtatok!) Képviselő úr, szeretném visszautasítani azt a beszólását, hogy hazudtunk - nem hazudtunk. (Dr. Répássy Róbert: Dehogynem!) És nyilvánvaló, hogy a kormányváltás után a korábbi ígéreteinknek meg kell tudni felelni.

Nem arról szól, tisztelt Répássy képviselő úr, ez a javaslat, hogy az ügyészség eljárását akarjuk felülvizsgálni, felülírni, hanem világosan leírtuk, meg kell vizsgálni, hogy ténylegesen milyen visszásságok, szabálytalanságok történtek, milyen jogszabálysértések merültek fel, milyen személyi és gazdasági összefonódások figyelhetők meg ezekben az esetekben. Hiszen tudni kell, képviselő úr - még visszatérek rá -, hogy vannak olyan személyek, akik nagyon közel álltak az akkori miniszterelnökhöz, és a gazdasági érdekeltségek révén is nagyon közel álltak az adófizetők pénzének a felhasználásához. S végül kit terhel a felelősség, mondjuk, a közbeszerzési törvény megsértéséért, és hol van az adófizetők pénze?

Azért, hogy az ellenzéki képviselők számára is világos legyen, hogy milyen problémákat lehetett látni a kormányváltás előtt és után, néhány csemegét szeretnék felhozni a négy témakörből. Nézzük a Magyar Fejlesztési Bankot! Itt jelzem elnök úrnak, lehet, hogy ismételten szót fogok kérni, mert kevés a tíz perc arra, hogy bemutassam, mi is történt. Többször elmondtuk a kormányváltás előtt, hogy a Magyar Fejlesztési Bankot gyakorlatilag az akkori kormány házi bankjának lehetett tekinteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor Tatabánya felé utaznak, elhagyják Bicskét, a fővárostól körülbelül harminc kilométerre látnak egy erdőszéli hotelt. Hogy világos legyen a képlet, meg is mutatom (Felmutat egy képet.), egy erdőszéli hotelt, közvetlenül az M1-es autópálya mellett. Ez a hotel az adófizetőknek több mint 400 millió forintjába kerül. Ekkora hitelt biztosított a Magyar Fejlesztési Bank, teljesen megalapozatlanul a vállalkozásnak. Ezt én alcsútdobozi hotelnek nevezem. Nem ez a neve, de miután alcsútdobozi érdekeltségű vállalkozó kapta és Alcsútdobozra van tájolva, ezért nyugodtan lehet ezt a jelzőt ráilleszteni. (Dr. Répássy Róbert: Szánalmas vagy!) Több mint 400 millió forint került felhasználásra erre a hotelre, tisztelt képviselőtársaim. Joggal lehet kérdezni: és akkor hogyan működik? Merthogy a működés azért lényeges, mert akkor legalább megtérülhetne az adófizetők pénze. El kell menni oda, és meglátják, hogy körülbelül ez a kép fogja önöket fogadni. Világosan lehet látni, hogy a működőképessége nincs biztosítva. S most már azt is lehet tudni, hogy ezt a több mint 400 millió forintos hitelt az adófizetők fogják megfizetni, tisztelt képviselőtársaim.

El kell gondolkozni azon is - ezt a rendőrségi vizsgálat nem tudta tisztázni, de nem is akarta, meg akkor még nem is állt fenn a károkozás -, hogy vajon milyen körülmények vezették oda az akkori Magyar Fejlesztési Bankot, hogy ilyen nagy összegű hitelt kihelyezzenek. (Dr. Répássy Róbert: Ez nincs is benne!) Magyar Fejlesztési Bank! Képviselő úr, úgy látszik, hogy nem olvasta el az előterjesztést! A Magyar Fejlesztési Banknak nagyon sok tranzakciója volt, most egyet előhoztam. Tehát nem tudta megvizsgálni az ügyészségi, illetve a rendőrségi nyomozás azt, hogy milyen körülmények között döntöttek erről. Kinek a telefonjára, kinek a kérésére döntött úgy az akkori igazgatóság, cenzúrabizottság, hogy egy ilyen összegű hitelt ad egy ilyen vállalkozónak? Meg lehet nézni a céginformációs rendszerről, hogy milyen vállalkozó jutott ilyen nagy összegű hitelhez. Ha ezt megnézi Répássy képviselő úr, akkor akármennyire is jogász végzettségű, rá fog csodálkozni arra, hogy olyan háttérrel, amivel ez a vállalkozás több mint 400 millió forintot kapott, nem lehetett volna ezt a céget meghitelezni. És lám-lám, az élet éppen mostanában igazolja azt, hogy ez egy bűnös kihelyezése volt a Magyar Fejlesztési Banknak.

Egy másik, szintén nagyszerű befektetése volt a Magyar Fejlesztési Banknak az Újpest Labdarúgó Klub megvásárlása. Egyszer csak arra ébredtünk valamikor 2001-ben, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr azt mondja a rádióban, nagy lehetősége van a futballklubokba történő befektetésnek. S akkor nagyon gyorsan lépett a Magyar Fejlesztési Bank, és megvásárolta a ViolaBall Befektetési Vagyonkezelő Rt. üzletrészét. 10 százalékos üzletrészt vásárolt meg 270 millió forintért. Nem egy-két millió forintról van szó, képviselő urak, hanem 270 millió forintról! Majd 270 millió forintos tőkeemelést lépett meg, ezzel 17,5 százalékos részesedést szerzett. Répássy képviselő úr - vagy képviselőtársa - az M5-ös autópálya kapcsán felállt, és azt mondta, hogy miért nem 100 százalékot szereztek meg. Jogos a kérdés: miért nem szerzett meg a Magyar Fejlesztési Bank 100 százalékot? (Dr. Répássy Róbert: Miért nem vizsgálod az M5-ös szerződését? Közpénzügyi államtitkár vagy! - Az elnök csenget.)

Kiderült, hogy 2002-ben… Folytathatom, elnök úr, vagy vannak újabb jelentkezők?

Forrás: parlament.hu