LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az általános vita első szakaszában és az előzőekben is szó volt erről, hogy ennek a javaslatnak az előterjesztése elsősorban az Európai Unióval kötött szerződésünk kötelezettségvállalásaiból fakad. Mivel ezen a területen nem volt különösebb elmaradásunk az egyes tagállamokban előírt minimális fogyasztóvédelmi szinttől, ezért az előterjesztés méltán kelt sokunkban hiányérzetet. Az előbbi vita is az állam ellenőrző-felügyelő szerepkörével kapcsolatban alakult ki.

Magam is veszélyesnek vélem azt az elmozdulást, ami az állam fogyasztóvédelemtől történő eddiginél is nagyobb távolságtartásához vezethet a békéltető testületek működtetése révén. Jelenlegi formájában a fogyasztó előtt nem lehet hiteles a csak kamarák által működtetett békéltető testület, mert a panaszosok joggal érezhetik azt, hogy a bepanaszolt forgalmazók, akik általában kamarai tagok is, nem az ellenérdekelt fél szerepében lesznek, hanem az úgymond semleges békéltető szerepkörben. A békéltető testületeket nemcsak az azonos területen működő Kereskedelmi és Iparkamarának, valamint az Agrárkamarának kellene közösen működtetni, hanem épp a pártatlanság biztosítása érdekében a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség helyi szervezetének is részt kellene vennie a közös működtetés munkájában.

A pártatlan fogyasztóvédelem a mainál nagyobb állami szerepvállalást követel meg. A korábbi állami takarékosság sok területen megbosszulta magát, például azért is több a fogyasztóvédelmi vita, mert nincsenek államilag támogatott forrásból fogyasztóvédelmi és áruismereti szaklapok, és emiatt a fogyasztók alapvető áruismereti kérdésekben is tájékozatlanok. Még nagyon sokan emlékezhetünk a több mint húsz évig a fogyasztókat korrektül és jól tájékoztató fogyasztóvédelmi szaklapra, a Nagyítóra. A lap megszűnt a fogyasztóvédelem területére is kiterjedt állami takarékoskodás miatt, s minden jel szerint ez a garasoskodás állami szinten lényegesen nagyobb kárral járt együtt, mint haszonnal. Volt még egy kísérlet a kilencvenes évek második felében más címmel a lap szellemiségének feltámasztására, ennek az újságnak a neve Teszt Magazin volt, de állami támogatás híján ez a kísérlet is hamarosan meghiúsult.

Határozott meggyőződésünk, hogy nagyon sok panaszra és vitára, valamint békéltető tárgyalásra nem lenne szükség akkor, ha vagy a fogyasztóvédelmi felügyelőség keretében, vagy valamilyen rendszeres állami támogatás formájában megjelenhetne egy olyan, legalább havi rendszerességgel publikált folyóirat, amely az áruismeret szigorú és objektív szabályai szerint hasonlíthatná össze az egyes termékek használati értékeit. Különösen az uniós csatlakozást követően lesz égetően szükség egy ilyen szaklap kiadására, amikor a fogyasztók a vámhatárok leomlása miatt hirtelen nagyon sok ismeretlen, új termékkel találkoznak. Ha komolyan gondoljuk a fogyasztóvédelem állami szinten felvetődő tennivalóinak a megvalósítását, akkor gondoskodnunk kell a fogyasztók tájékoztatásának állami forrásokból történő megsegítésére is.

Visszatérve a békéltető testületek munkájához, államigazgatási feladatok elvégzéséhez, hiányolok az előterjesztésből olyan határidőket, amelyek az államigazgatási eljárásokban léteznek, például, hogy a hiánypótlásra felszólító levélnek legyen határideje, vagy hogy valamennyi eljárás valamilyen határozattal fejeződjön be a törvényben rögzített határidőkön belül. Erre nézve képviselőtársaimmal együtt módosító indítványokat nyújtottunk be.

Tisztelt Ház! Amit elmondtam, ez az 1975-ben az Európai Közösség által is elismert, a fogyasztók öt alapjoga közül az egyik. Az öt említett alapjog közül a fogyasztók egészségének és biztonságának a védelmét kívánja szolgálni az az előírás, amely az áru címkéjének a tartalmára vonatkozik. Eszerint például a címkének tartalmaznia kell az áru előállításához felhasznált összetevőket s a felhasznált anyagok arányát. Mivel sok-sok adalékanyag lehet valamely élelmiszerben, a gyártók gyakran csak a legjelentősebb négy-öt adalékot tüntetik föl a címkén, holott lehet, hogy az egészségre a felhasznált adalékok mennyiség szerinti rangsorában csak a tizedik vagy a tizenötödik vegyület lehet veszélyes.

Tulajdonképpen amiért én fölálltam és hozzászólok ehhez a törvényjavaslathoz, az egy könyv: “A leves hazudikö címet viseli, s már beszéltem erről a tisztelt Házban, ebből szeretnék néhány kis passzust idézni. Ebben a könyvben az egyik állítás szerint a fogyasztóvédelmi hatóságok túlságosan engedékenyen kezelik a címkék feliratának a tartalmát, így gyakran eltekintenek az élelmiszerben kis mennyiségben szereplő adalékanyagok feltüntetésének a kötelezettségétől. Például anafilaxiás sokkban hirtelen meghalhat egy olyan allergiás, írja a könyv, aki érzékeny a szójára, de a vásárolt élelmiszer címkéje őt erre nem figyelmezteti. A címkék tartalmának a kibővítési kötelezettségére a skandináv országok fogyasztóvédői csak sikertelen kísérleteket tettek, például elő kívánták írni a közismerten allergiakiváltó anyagok feltüntetését az adott élelmiszerben, mint például a szója, a tej vagy a földimogyoró felhasználását. Kísérletük kudarcot vallott az élelmiszergyártó cégek ellenállásán, akik szerint nem lehet minden jellemzőt rázsúfolni a gyártmányok címkéjére.

Hasonló ellenállásba ütközött a kémiai úton előállított ízek feltüntetése a gyártmány címkéjén; ezt is “A leves hazudikö című könyvben olvashattam. Szakértők szerint az Egyesült Államokban elfogyasztott eperjoghurt-mennyiségnek csupán 5 százaléka tartalmaz valódi epret, azaz 95 százaléknyi az aromával ízesített joghurt aránya. Olaszországban, Franciaországban és Németországban még ennél az 5 százaléknál is alacsonyabb a természetes eperrel ízesített joghurtok aránya. Az élelmiszergyártók azzal védekeznek, hogy szükségtelen az aroma feltüntetése, hiszen ők csak lemásolják kémiai módszerrel azt, amit a természet maga készített el, azaz a hatóanyag ugyanaz. Mennyiségi megfontolásból sem érdemes idegesíteni a fogyasztókat - mondják, írják -, hiszen például 5 milligramm aromából 1 millió liter vizet mogyoró ízűvé lehet változtatni, azaz elenyésző bevett vegyszer elfogyasztása jut egy vásárlóra. Van olyan vegyület, amelyből mindössze 0,2 milliárdnyi gramm elegendő ahhoz, hogy egy liter vízhez adva a vegyszeres lé frissen csavart grapefruitlé benyomását keltse. A fogyasztóvédők vizsgálata szerint - ezt is “A leves hazudikö című könyvben olvastam - például egy tyúkhúsleves csigatésztával elnevezésű zacskós leves mindössze két gramm szárított tyúkhúst tartalmaz, mert a többi tyúkhúsízt aroma révén állítja elő a zacskós leves gyártója.

Mi a végkövetkeztetésem? Az, hogy a címkének elsősorban az egészséget veszélyeztető anyagokat kellene felsorolnia, és csak másodsorban a köztudott összetevők arányát. S az is nagyon lényeges lenne, hogy a címkén olvasható legyen a felirat. Erről szól a törvényjavaslat, azonban tapasztalhatjuk, hogy sokszor kellene bizony egy nagyító ott az élelmiszerüzletben, a boltban, hogy egyáltalán olvasószemüveggel el tudjuk olvasni a feliratot. Hoztam magammal egy kis táblázatot, példázatot arra, hogy véleményem szerint - s nyilván szakemberek hozzászólása kell ehhez - legalább 5 pontosnak, nyomdai kifejezéssel legalább 5 pontosnak kell lenni annak a feliratnak, amit olvasószemüveggel el lehet olvasni, próbálom én is most, és megfelelő betűtípust is kell választani ahhoz, hiszen az sem mindegy. Itt javasolják a Helvetica, illetve a Times betűtípusokat.

(18.30)

Hadd említsek még egy hiányosságot: a törvény egészségvédelmi előírásai csak árukra vonatkoznak, azaz szolgáltatásokra nem. Ha komolyan vesszük a fogyasztók életének, egészségének és biztonságának a védelmét, akkor nem feledkezhetünk meg a szolgáltatások minőségének a megkövetelésétől. A magyar buszokat például nagyon gyanakodva fogadják Ausztriában, mert nagyon elavultak és korszerűtlenek, és az elmúlt években több tömeges balesetet okoztak. A fogyasztók életbiztonsága közlekedési szolgáltatás esetén is fontos, nemcsak áruvásárlás esetén.

Idézhetnék még példákat az idegenforgalmi szolgáltatások területéről és máshonnan is, de nem teszem, hiszen képviselőtársaim, gondolom, ezt megteszik helyettem.

Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu