DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az európai gazdasági térségben való részvételünkről szóló megállapodás, mint a miniszter úr is említette, az európai egyesülési folyamat része. Kezdetben jelentette az EFTA és az EU területének egységes gazdasági elvek szerinti kezelését, és ezzel tulajdonképpen megelőzte az EFTA három tagjának belépését az Unióba.

(17.20)

Jelenleg pedig annyit is jelent, hogy kiterjeszti a belső piac előírásait a három nem EU-tag európai gazdasági térségi országra. A megállapodás megerősítette az egységes piachoz való alkalmazkodást, ez pedig a négy szabadság elismerését kell jelentse.

A csatlakozás belső feszültsége jelentkezik akkor, amikor a tőke, a szolgáltatások és az áruk szabad mozgását biztosítani kívánjuk a kibővülő Európában, de már ez a megállapodás sem teljes értékű ebből a szempontból, hiszen a tőkemozgást például a halászat, az áruk szabad áramlását a mezőgazdaság és szintén a halászat, a munkaerő mozgását pedig például Liechtenstein vonatkozásában eleve korlátozza. Ezek jobbára nem nagy jelentőségű fenntartások lennének, ha nem tapasztalnánk azt, hogy a bővülés kezdőnapjának közeledésével egyre több tagország jelenti be munkaerőpiacának beszűkítését a csatlakozó országokkal szemben.

Ez, még ha átmeneti időre történik is, riasztó jelenség, mert az európai integráció alapelveinek lazán vételét jelzi, sajnos éppúgy, mint az európai költségvetésben a következő hétéves tervezési időszakra az össztermék 1 százalékára történő befagyasztásának indítványa a hat nettó befizető ország részéről, vagy éppúgy, mint a stabilitási paktum betartatása Portugáliával, de Franciaországgal és Németországgal már nem. Az emberi jogi alapelvek területén pedig ilyen a diszkriminatív beneÜi dekrétumok befogadására való hajlandóság; és meg kell jegyeznem, hogy az a magatartás is, amelyet az Európai Parlament mezőgazdasági és vidékfejlesztési bizottságában tapasztaltam, ahol az agrárreformok koppenhágai megállapodásokhoz való igazítása kapcsán a belépő tagországok megfigyelői részéről felvetett meggondolásokat és igényeket egyszerűen lesöpörték.

Szóval, mindez arra utal, hogy az Unióra korábban annyira jellemző szolidaritási politikai meggyengülhet. És tapasztaljuk ezt akkor, amikor minden idők legnagyobb bővítése zajlik, és a folyamatba bevont országok gazdasági és társadalmi felzárkóztatása nélkül ténylegesen kialakulhat a többsebességes Európa. Csak akkor lehet az Unió gazdaságilag szilárd és versenyképes, ha mérsékli a tagjai között megugró életszínvonalbeli különbségeket, ahogy legutóbb Brendan McMahon budapesti ír nagykövet a nizzai ír népszavazásra utalva kifejezte: “Javítani tudjuk az európai tudatosságot.ö

Ilyen körülmények között különösen nagy a kormány felelőssége a csatlakozási folyamat levezénylésében. Tudjuk, hogy különösen a mezőgazdaság és természetesen a kis- és középvállalkozások területe fogja megérezni az átállást, de általánosságban elmondható, hogy nem jó az a kormányzati magatartás, amely a külső elvárásokat ugyan igyekszik teljesíteni, de ahol pénz hívható le, és ez számunkra előnyös, viszont finanszírozni is kell, ott késlekedik.

Benne vagyunk az egyesülési folyamatban; már csak akkor is, ha elfogadnánk a miniszterelnök úrnak a korábban itt elhangzott kifejezését, hogy előremenekülünk az Unió felé, annak logikája is azt követelné, hogy mozgósítsuk erőforrásainkat. Ehhez azonban nélkülözhetetlennek tartom az eddiginél hatékonyabb és rugalmasabb együttműködést az Unió döntéshozó szerveiben a kormány, a képviselők és a szakértők között, valamint a felzárkózásban érdekelt országok között. Mert demokratikus lehetőségekkel élő együttműködésben partnerek vagyunk, ugyanakkor a négypárti közös listához fogható népfrontos megoldást ellenezzük, hiszen az a kormányzati felelősséget kívánja elmosni.

Mindezek megjegyzésével, az országunk hatékonyabb, folyamatosabb érdekérvényesítési igényének reményében tudom, tudja az MDF támogatni az országgyűlési határozati javaslatot.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

Forrás: parlament.hu