KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! (Állandó zaj. - Az elnök csenget.) Bár nem ezt a címet adtam a felszólalásomnak, de ha az alelnök úr erről szándékozik beszéltetni, természetesen állok elébe a dolognak. (Derültség.)

Valóban, az elmúlt hetekben a közjogi témák uralják a politika napirendjét. Hadd emlékeztessem önöket azokra a javaslatokra, amelyek az egységes lista állításáról szólnak - ezzel frakciónk nem ért egyet -, a köztársasági elnök közvetlen választásával kapcsolatosak - erről holnap napirend előtt Fodor Gábor képviselőtársam fejti majd ki véleményünket -, szólnak a kisebb parlamentről - ezt olyannyira támogatjuk, hogy magunk már be is nyújtottuk, elkészítettük azt a törvényjavaslatot, amely ezt rendezheti -, és itt hadd említsem meg Demszky Gábor javaslatát, aki ugyanezt javasolja az önkormányzati testületek esetében. Megjelent aztán a kétkamarás parlament ötlete, és végül már az is, hogy mindezeket népszavazással próbáljuk meg keresztülvinni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy a magyar közjogi berendezkedés 1989-ben az ellenzéki, illetve a kerekasztal-tárgyalásokon alakult ki, megjegyzem, nagy viták közepette és kényes egyensúly feltételei mellett. Ugyanakkor, ha végigtekintünk az elmúlt tizennégy évünk történelmén, akkor azt tapasztaljuk, hogy végül is ez a rendszer működőképes volt - ez dicséri egyébként azokat, akik annak idején a kerekasztal-tárgyaláson ennek létrehozatalában részt vettek -, hiszen stabil politikai viszonyokat és rendszert eredményezett. A kormányok a mi esetünkben kitöltötték ciklusukat - ez is a kerekasztal-tárgyalásnak, illetve az azt követő megállapodásnak volt köszönhető -, másrészt a választók megtapasztalhatták, hogyan működik a parlamenti váltógazdaság - persze ennek következtében megtapasztalhatták a kormányok és a mindenkori kormánypártok is. Vagyis a rendszer összességében működött.

Hogy mennyire kényes volt az az egyensúly, amely ezt létrehozta, annak igazolására hadd mondjam, hogy azóta voltak már nagyon komoly kísérletek például új alkotmány készítésére vagy például a kisebb parlament létrehozására, és ezek különböző okokból, nagyon alapos vitákat követően nem voltak sikeresek. Vegyük azonban észre, tisztelt képviselőtársaim, hogy most is, illetve néhány évvel korábban is 1989 revíziója indult el. És fel kell tennünk, tisztelt képviselőtársaim, azt a kérdést, hogy helyes-e ez így. Merthogy ezek a javaslatok, meg majd még néhányat sorolok, egészen egyszerűen megkérdőjelezik a többpárti parlamentáris demokrácia alapjait. Én ebbe a körbe sorolom a volt miniszterelnök azon megjegyzését, hogy a parlament ellenzék nélkül is működik, csak nem olyan élvezetes.

(13.50)

Ez megkérdőjelezi a parlamenti ellenzék ellenőrző szerepét. Aztán szintén ő mondta, hogy nem a parlamentben dőlnek el a dolgok, az ember megbeszélheti ezt a polgárokkal is - ez már a parlament egészének a szerepét kérdőjelezi meg. De ide tartozik a közös listára vonatkozó javaslat, ami pedig egész egyszerűen a szabad választásról szólhat, és annak a létét kérdőjelezi meg. Aztán ide tartozik az is, hogy forduljunk a néphez, ha a pártok elsumákolják az egyébként a mi véleményünk szerint nem jó javaslatokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! A baj mindezekkel az, hogy nem találtak még ki jobbat a többpárti parlamentáris demokráciánál. Tudom, hogy a javaslatok mögött az van, hogy érzékeli mindenki, hogy a pártokkal szemben az emberek körében elégedetlenség van; erre a megfelelő válasz a politikai stílus megváltoztatása és persze az érdemi vita itt, a parlament falai között. Ezért, tisztelt képviselőtársaim, én - nem kérve a kormány válaszát a felszólalásomra - azt kérem mindegyik, a parlamentben helyet foglaló párttól, és minden párttól, amelyiknek fontos a többpárti parlamentáris demokrácia, üljenek vagy álljanak bármelyik oldalon is, hogy álljanak ellen a közjogi rendszert megbontani szándékozó ötleteknek, bármely oldalról jöjjenek is azok.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu