DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy Szabó Zoltán továbbra is rossz nyomon jár, mert nem arról szól a dolog, hogy pedagógusképzés-átalakítás, és majd tíz év múlva nagyon jók lesznek. Félreértés ne essék, ezt a kérdést, ha van rá szándék, hogy akár forrásokat is odacsoportosítani, el lehet már most, ebben az évben, ebben a tavaszi időszakban kezdeni. Azzal kell kezdeni, képviselő úr, legelőször is, hogy legyen vonzó, hogy minőségi tanárok is oda menjenek a kistelepülésekre. Ezzel kell kezdeni. Hozzá kell rendelni egy kiegészítő fizetési elemet.

Kettő. A törvények szintjén bizony meg kellene azt fontolni, képviselő úr, hogy mennyire ludas a magyar törvényalkotás is a tekintetben, hogy a magyar pedagógusnak ma gyakorlatilag nincs tekintélye. Egész egyszerűen nincs tekintélye a saját diákjai előtt sem, és sokszor egyszerűen a diákok mondják, hogy neki ehhez, ahhoz meg amahhoz van joga. Kérem szépen, én nem vitatom, hogy vannak jogok, de azért valami egészséges arányt meg kellene találni. Ha megkérdezünk jó néhány gyakorló pedagógust, azt fogja mondani, hogy neki már semmihez nincsen joga, de a szülőnek és a gyereknek meg mindenhez. Ezzel most nagyon sarkított véleményt fogalmazok meg, de azért kicsit végig kellene gondolni, hogy itt milyen teendőink vannak.

A harmadik, ami pedig, azt gondolom, nagyon fontos lenne - Lezsák képviselő úr egyébként erre utalt a vezérszónoklatában -, hogy bizony a tanfelügyeleti rendszer dolgán el kellene gondolkodni, vissza kellene ezt valamilyen formában hozni, legyen rendszeres ellenőrzése ezeknek az iskoláknak. Mert most az a helyzet van, hogy az elmúlt évek során bizony ilyen értelemben abszolút magukra voltak hagyva, a lovak közé volt dobva a gyeplő, és senki nem kontrollálta azt, hogy az adott iskolákban pontosan mi is történik. Szóval viszonylag gyorsan is előre lehetne itt lépni, és mindaz, amit ön mondott a pedagógusképzéssel kapcsolatban, az is igaz, de az már majd megfejeli ezeket a továbbiakban.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu