JAUERNIK ISTVÁN, az óvoda- és iskolabezárások okait vizsgáló bizottság társelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy gondolom, hogy egy olyan napirendi pont végére értünk, amely - még akkor is, ha egyetértek Pánczél képviselő úrral, hogy sok újat nem hozott, körülbelül ismertük egymás álláspontját, véleményét - azért mindenképpen hasznos volt. Lehet, hogy maga a jelentés hasznosabb tanulmány, hasznosabb anyag, mint majdan a parlamenti jegyzőkönyv olvasása.

Nagyon röviden szeretnék egy-két dologgal foglalkozni. Először is nagyon fontosnak tartom, hogy szóba hozzam, hogy “A kormánypárti képviselők megállapításai és javaslataiö részbe sajnálatos hiba csúszott. A 19. oldal 6. pontjában van egy zárójeles mondat, amely arra irányul, hogy Cegléd, Hatvan, Pápa, Szentendre valamennyi középiskoláját átadta a megyének. Ebben a felsorolásban helytelenül szerepel Pápa önkormányzata, ahol történt megyei önkormányzatnak történő iskolaátadás, de nem valamennyi intézményét adta át Pápa. Ennyi helyesbítést kellett hogy elmondjak.

Juhos Katalin képviselő asszony úgy fogalmazott, hogy velem ellentétben ő a jelentést nagyívű és jó anyagnak tartja. Szeretném megnyugtatni a képviselő asszonyt, hogy ezt az anyagot én is nagyon jónak tartom, sőt azt is mondom, hogy büszke is vagyok erre az anyagra, nemcsak a színvonala miatt, hanem azt gondolom, hogy valamennyien, akik ebben a vizsgálóbizottságban dolgoztunk, büszkék is lehetünk, hogy letettünk az asztalra olyan anyagot, amelyet jól lehet tovább hasznosítani. Sok vizsgálóbizottság nem jutott el idáig, nem jutott el odáig, hogy jelentést tegyen a parlament elé. Én most egy kicsit optimista is vagyok, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése ezt a jelentést el is fogja fogadni.

Tehát jónak tartom ezt az anyagot, büszke is vagyok rá. Azt a véleményemet viszont továbbra is fenntartom, hogy az lett volna az igazi, és arra kapott a vizsgálóbizottság felhatalmazást, hogy egy jelentést tegyünk az asztalra. Ez nem sikerült, ez nem jó dolog, és úgy gondolom, hogy erre nem lehetünk büszkék.

Pósán képviselő úr néhány dolgot kifogásolt a jelentés kormánypárti részével kapcsolatban. Ezeket az észrevételeket meghallgattam, természetesen nem értek egyet az ön észrevételével, de el kívánom mondani - bár valószínűleg ezt ön tudja -, hogy magához a jelentéshez nem lehet módosító indítványt benyújtani. Azt a jelentést vagy elfogadja a Ház, vagy nem fogadja el.

Talán két dologgal hadd foglalkozzam befejezésképpen, ami talán fontos, és a vita során nem egészen sikerült kidomborítani. Az egyik a jogsérelem és az érdeksérelem kérdése. A vitában abban volt ellentétes vélemény, hogy milyen gyakoriak a jogsérelmek. Én azt az álláspontot képviseltem, hogy egyre kevésbé gyakoriak a jogsérelmek, és általában az érdekképviseletek, szülői szervezetek ma már kikényszerítik a jogszerű döntéseket, és ezeket a jogszerű intézkedéseket. Remélem, a tendencia ebbe az irányba megy, és igazam lesz, hogy ha ma még elő is fordulnak jogsértések, egyre kevesebb ilyen történik.

Az érdeksérelem kérdésében viszont, úgy gondolom, nincs vita közöttünk. Én ma már azt is merem állítani, hogy minden esetben, amikor iskola bezárására vagy óvoda bezárására, átszervezésére, összevonására, átadására sor kerül, akkor minden esetben történik valamilyen érdeksérelem. Ezek az érdeksérelmek jelentkezhetnek a tanulók részéről, amikor messzebbre kell menni, be kell illeszkedni új csoportba, másik tanító néni és a többi. Jelentkezhetnek a szülőknél, jelentkezhetnek a pedagógusoknál. Mindig megjelennek foglalkoztatási problémák is egy ilyen intézkedés során. Tehát érdeksérelem van, nem lenne helyes, ha ezt bárki is tagadná. Az a fontos kérdés, hogy az érdeksérelmekkel szemben az előnyök hogyan viszonyulnak.

(22.10)

Ha az előnyök számosabbak, abban az esetben azt gondolom, hogy mindenképpen vállalni kell a döntéseket, vállalni kell az intézkedéseket. Lehetnek az előnyök számosabbak, remélem, hogy jobb körülmények közé, jobb feltételek közé kerülnek a gyerekek, remélem, hogy jobb oktatási, nevelési ellátásban részesülnek a gyerekek. Igaz, hogy ennek ára van, de ha az előnyök számosabbak, akkor azt gondolom, hogy az érintettek és a lakosság is megérti az intézkedést.

Befejezésül, amiről még szeretnék szólni: az ellenzéki képviselők javaslatai közül egyet emelnék ki, és egyet úgy átlagban mondanék. Sokszor megnéztük ezeket a javaslatokat, több mint a fele így is elfogadható. Van, amelyik egy az egyben, van, amelyik nagyon hasonlóan került bele a mi jelentésrészünkbe is. Azokkal vannak gondjaim, amelyek az önkormányzatok autonómiáját, az önkormányzati önállóságot csorbítják. Van néhány ilyen, amely súrolja azokat a pontokat.

Amivel szeretnék röviden foglalkozni, az a javaslat, amikor azt javasolják, hogy a pedagógusokat, a közalkalmazottakat fizesse az állam. Készült e vizsgálóbizottsági munka során egy tanulmány, szerintem egy jó tanulmány, amely ezt a kérdést vizsgálja, hogy Európában hogyan működik ez a dolog, mik a tendenciák a csatlakozó országoknál, a régebbi uniós országoknál. Javaslom képviselőtársaim figyelmébe ezt a tanulmányt, hasznos dolog.

Egy lényeges megállapítást emelnék ki. Olyan rendszer sehol nincs a világon, amikor az állam fizeti a közalkalmazottakat, de hogy hol, mennyit, kit, ezt pedig egy másik szereplő, magyarán: a fenntartó határozza meg. Tehát ilyen kombinált rendszer sehol nincs. Ha az állam fizeti a közalkalmazottakat, akkor bizony az állam határozza meg, hogy hol, hány gyerek után, hány pedagógust fizet, és mennyit fizet neki. Higgyék el, hogy a mai rendszer sokkal jobb. Hogy mennyit fizetnek, ez helyben dől el, természetesen a pénzügyi feltételek nagyrészt olyanok, hogy a kötelező minimumot, de azért tudjuk, hogy vannak kivételek, és lehetőség szerint és reményeim szerint az elkövetkező időben egyre inkább lesz ilyen lehetőség, hogy többet fizessenek egyes önkormányzatok a pedagógusoknak.

Azt, hogy indítanak osztályt vagy nem indítanak, meggyőződésem, hogy helyben lehet eldönteni. Azt, hogy egy iskola van vagy két iskola, vagy hány tanulócsoport, helyben lehet eldönteni. Nem lenne jó a magyar közoktatásnak, a magyar ifjúságnak, ha ezek a kérdések akár a Kossuth téren, akár a Szalay utcában dőlnének el. Még csak az se lenne jó, ha a megyeszékhelyeken, hátrány lenne belőle, higgyék el, képviselőtársaim.

Ezért ezt a javaslatot én a magam részéről nem tudnám elfogadni. Viszont - és ezzel szeretném zárni a mondandómat - maximálisan egyetértek az utolsó pontban szereplő csoportfinanszírozással, elég sokat beszélünk róla, remélem, tudunk közösen eredményt is elérni, hogy az óvodai és az alsó tagozatos általános iskolai finanszírozásban egy olyan kombinált finanszírozási módot vezessünk be, ahol a csoportfinanszírozás határozottan megjelenik. Ha ezt el tudjuk érni, akkor azt gondolom, hogy eredményesek leszünk. Még egyszer zárszóként: nagyon szeretném megköszönni mindenkinek a segítő együttműködését, munkáját, remélem, hasznára voltunk a magyar közoktatásnak.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu