LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja és a pedagógus kollégium vegyes érzelmekkel tanulmányozta a tankönyvpiac rendjéről készült legújabb törvényjavaslat szövegét. Azért vegyesek az érzéseink, mert az előterjesztésben vannak megfontolásra érdemes részletek, vannak örvendetes javaslatok, és vannak kisebb módosítások árán elfogadható változtatások. Számunkra az is örvendetes tény, hogy érezhetően változott sok olyan képviselőnek a tankönyvpiac szabályozásával kapcsolatos magatartása, akik ezt a törvényt 2001-ben még a piac életébe történő durva beavatkozásnak és az állami beleszólás erősödésének ítélték meg.

Emlékeztetem képviselőtársaimat arra a tényre, hogy az MDF képviselőcsoportja erős kritikával illette a jelenleg hatályban lévő tankönyvtörvényt. Véleményünk szerint nem volt egyértelmű a tankönyv fogalma, a tankönyvvé nyilvánítás menete, nem vonatkoztak a jogszabályok az elektronikus formában közreadott tankönyvekre - mindezeken a hiányosságokon javítani szándékozik ez az előterjesztés. Akkor is az volt a véleményünk, és jelenleg is az, hogy a közoktatásban erősíteni szükséges az állam ellenőrzését és felelősségvállalását. Vonatkozik ez az álláspontunk akár a kistelepülések kisiskoláinak a fenntartására irányuló állami kötelezettségre, akár a tankönyvekhez történő általános hozzáférés lehetőségeire, akár a tankönyvek tartalmának a minőségére.

Ezekből az állami szerepvállalásokból ma sok elvárás nem teljesül, és úgy tűnik, hogy a törvényjavaslat még mindig nem mozdult el ebbe az irányba. És ha az államtitkár úr most arra gondol, hogy nekem mindenről az jut eszembe, vagyis a kisiskola, akkor bizonyítom is ezt. Például a törvénytervezet 2. oldalán olvashatjuk azt az egyébként nagyon jogos paragrafust, hogy az oktatási miniszter költségvetésének terhére a nemzetiségi oktatás és a két tanítási nyelvű iskolák tankönyvellátásának biztosítása céljából milyen kötelezettséggel kell hogy járjon, ugyanez a sajátos nevelési igényű tanulók kis példányszámú tankönyvekkel történő tankönyvellátásának biztosításáról is szól. Nem szól azonban a kisiskolák osztatlan vagy részben osztott tankönyveiről, pedig közel 40 ezer gyerek tanul még ma is kisiskolában, részben osztott, részben osztatlan körülmények között, és ezek az iskolák nem szükségmegoldások, ezek az iskolák ott, azon a településen a megoldás, és bizony nagyon nehéz helyzetben vannak azok a tanítók, azok a pedagógusok, akik ilyen iskolában tanítanak régi tankönyvekből vagy a maguk által összeállított és alkalmazott tankönyvcsaládból.

Aztán éppen most volt a kormányzatnak egy másik, az állami szerepvállalás erősítését is megkérdőjelező döntése azzal, hogy privatizálja a Nemzeti Tankönyvkiadó Részvénytársaságot. Ezzel megszűnnek az államnak a piacot belülről befolyásolni képes lehetőségei, azaz egyértelműen erősíteni kell a piacot kívülről szabályozó eszközöket. Úgy véljük, hogy ez a törvénytervezet nem erősíti az állami ellenőrzés jogosítványait azzal egyidejűleg, hogy a tárca most tudatosan készül a Nemzeti Tankönyvkiadó Részvénytársaság privatizációjára. Ugyanis a tankönyvpiac sajátosságai lényegesen eltérnek a nemzetgazdaságban érvényesülő piacok tulajdonságaitól. Az eltérés fő oka az, hogy a tankönyvpiacon olyan termékek értékesítése és vásárlása történik, amelyek megvásárlásáról a vevő nem dönthet szabadon, az iskolai oktatás ugyanis elképzelhetetlen meghatározott tankönyvek nélkül, ezáltal minden szülőnek, akár egyetért vele, akár nem, gondoskodnia kell arról, hogy gyermekének az iskola által megkívánt tankönyv a rendelkezésére álljon.

A tankönyvpiac másik sajátossága, hogy jól kiszámítható az a vásárlói kör, amelynek a részére a terméket elő kell állítani, ily módon a befektetés kockázata az átlagosnál kisebb, hiszen kellő bizonyossággal fel lehet mérni, hogy az előállított termékből milyen mennyiségre van szükség, és abból mennyit lehet értékesíteni.

Mindezekre tekintettel indokolt, hogy a tankönyvpiac területén a piaci viszonyok ne olyan szabadon érvényesülhessenek, mint a többi piacon. A piackorlátozó rendelkezések megállapítására az Országgyűlésnek van jogosítványa a törvényalkotás révén. A tankönyvpiac működésének ellenőrzése piaci viszonyok között véleményünk szerint úgy oldható meg hatékonyan, hogy az állam bizonyos árkorlátokat állít fel, amely szint fölött már nem ismeri el tankönyvnek az eladásra szánt terméket. 2002-ben, úgy véljük, jól vizsgázott a tankönyvpiac árellenőrzése: az előző évhez mért áremelkedés mértéke nem érte el az 5 százalékot, miközben 81 kiadó 2667 tankönyvet jelentetett meg.

Úgy ítéljük meg, hogy ebben a törvénytervezetben átláthatóbbá, egyszerűbbé válnak a tankönyvvé nyilvánítás általános szabályai - ezt üdvözöljük. Nem értünk viszont egyet azzal, hogy a tankönyvvé nyilvánítás államigazgatási eljárása formálissá válik, mert a jövőben ezen a területen megszűnik a miniszteri felelősség, úgy is mondhatnánk, hogy megszűnik a kormányzati felelősség a tananyagok tartalmáért, mert mindezen felelősséget a döntési jogkörrel felruházott Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont veszi át; a miniszteri döntés csak vita esetén, másodfokon érvényesülhet, míg korábban ezen a téren véleményünk szerint egyértelmű volt a miniszter felelőssége.

Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Egyetértünk azzal, hogy fennmarad a hatályos törvény árkorlátra irányuló előírása, nagyon sok félreértést okozhat azonban az előterjesztésnek az az új javaslata, miszerint az oktatási miniszter több összeghatárt is meghatározhat. Ezt nem értjük, módosító javaslattal próbáljuk majd elhagyatni ezt a mondatot.

Az előterjesztés új vonása, hogy jelentős fizetési kötelezettséget állapít meg az iskolák számára, úgy, hogy más oldalról nem rögzíti egyértelműen a törvény által előírt fizetési kötelezettségek forrásait. Ezt az eljárást pénzügyi berkekben egyszerűen úgy mondják, hogy: az én kalandom a te pénzeddel. Volt már ilyen a közelmúltban, gondoljunk csak az önkormányzatoknál foglalkoztatottak 2002. évi 50 százalékos fizetésemelésére, amikor is a kormányzat nem teremtette meg az önkormányzatok számára kötelezően előírt fizetésemelés forrásait.

Tisztelt Ház! Mindenképpen szükség van arra - és ez az egész szabályozás is arra utal -, hogy a törvénytervezettel is felkészüljünk annak a választási ígéretnek a megvalósítására, annak a kormányprogramban lefektetett célnak a teljesítésére, hogy még ebben a kormányzati ciklusban valamennyi diák ingyenes tankönyvellátásban részesüljön. Ez a javaslat a számítások szerint az iskolába járó gyerekek egyharmadának teszi lehetővé, hogy ingyenes tankönyvhöz jusson.

(14.20)

Egy módosító javaslatunk majd arra irányul, hogy ne csak a három- és többgyermekes, de a kétgyermekes családok is megkapják az ingyenes tankönyvet, és ezzel egy folyamatot erősítsünk föl.

Egyetértünk az összeférhetetlenséget szabályozó előírásokkal, de ugyanakkor úgy véljük, hogy megint csak nem gondol a kormányzat, a tervezet előkészítői nem gondolnak az egy-két tanerős kisiskolákra, hiszen ott az összeférhetetlenség adott, mivel ők határozzák meg, hogy milyen tankönyvből tanuljanak, ugyanakkor ők állnak kapcsolatban a tankönyves cégekkel. Viszálykodásnak a lehetőségét is megteremtik ezzel a figyelmetlenséggel, hiszen általában ezek a kisiskolák veszélyeztetett helyzetben vannak, és az önkormányzatnak lehetőséget adnak különféle gyanakvásokra, különféle belső viszálykeltésre.

Végezetül üdvözöljük azt, hogy végül is a kormányzat belátta a titoktartási kötelezettséggel kapcsolatos téves álláspontját. Úgy érezzük, hogy ebben a formában, amit itt előterjesztettek, elfogadható a közoktatási törvény e sokat vitatott szakasza. Hiszen úgy véljük, hogy egy salátatörvény keretében került be ez a passzus, és ezzel szinte egy túszhelyzetet teremtettek, mert ha nem támogatjuk az egészet, akkor ezt a részt sem támogatjuk. Mindenképpen módosító javaslatokkal szeretnénk elfogadásra javasolni képviselőtársainknak ezt a törvénytervezetet.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu