LEZSÁK SÁNDOR, az óvoda- és iskolabezárások okait vizsgáló bizottság társelnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy ítélem meg, hogy az óvoda- és iskolabezárásokat vizsgáló bizottság csak részben érte el célját. Egyrészt több időre lett volna szükségünk - ezt kértük is annak idején, de nem kaptuk meg -, másrészt ahogy teltek a hetek, a kormánypárti képviselők is érzékelték, hogy valóban alkalmas lehetőséget teremtett a parlament arra, hogy egy területet megvizsgáljon alaposan, elemezzen, és vonja le azokat a következtetéseket, amelyeket ide a Ház elé hoz azzal a szándékkal, hogy ez egy akár több cikluson átívelő programot vagy annak az alapjait is megfogalmazhatja. Úgy ítélem meg, hogy az óvoda- és iskolabezárásokat vizsgáló bizottság munkája egy konszolidációs folyamatnak az első része. Egy meghatározó, határozott, de csak első része.

Készítettünk egy kutatási koncepciót. Ennek egy részét teljesítettük is, a másik részét pedig a háttérben folyamatosan végezzük el, hiszen a Magyar Demokrata Fórum egy állandó munkacsoportot hozott létre már jó másfél esztendeje, és tudatosan készültünk arra a feladatra, amelyet aztán a Ház reánk bízott.

Több mint negyven esettanulmányt készítettünk. Ezek friss esettanulmányok, amelyek egyike például a babarci iskola felső tagozatának megszüntetéséről szólt, a kátolyi kisiskola bezárásáról, a dorogi Dózsa iskola átalakításáról, a zeneiskolával együtt a megyének történő átadásáról, a mezőtúri Tisza Óvoda, a Hétpróba Alapítvány gondjairól, a győri Rejtő Sándor textiles szakközépiskola és gimnázium bezárásáról, a Szinva-Népkerti Napköziotthonos Óvoda megszüntetéséről, a kácsi Örs Vezér Általános Iskola igaz történetéről, a Magyar Államvasutak Részvénytársaság által fenntartott gyermekintézmények helyzetének alakulásáról, a XI. kerületi Aranykapu Óvoda bezárásának előzményeiről, a kékedi általános iskola bezárásának történetéről, a somosi általános iskoláról, mely éppen most az újságok címoldalára is került, a hatvani 5. számú általános iskola kerekharaszti tagiskolájának bezárásáról, a mátraszentimrei általános iskola bezárásának kísérletéről, a kerekdombi óvoda, Tiszakécske kis résztelepülése óvodájának a bezárásáról, a Szeged-Béketelep Napos úti általános iskola bezárásáról, a kővágótöttösi iskola megszüntetéséről, az egerlövői általános iskola történetéről és a bezárása, illetve megpróbáltatásainak okairól és érezhető következményeiről, a sióagárdi felső tagozat megszüntetéséről. És sorolhatnám tovább azokat a példázatokat, amelyek talán jelzik azt, hogy nemcsak kisiskolákról volt szó, nemcsak egy nagytelepülés résztelepülése iskolájának történetét, illetve a bezárás kísérletét vagy a bezárás tényét elemeztük, hanem valóban azokat az összevonásokat, azokat az átrendeződéseket, beolvasztásokat, amelyek jellemzik ma a magyar iskola világát.

Mindenképpen hasznosnak tartom azt, hogy sikerült az MDF-en belül egy olyan munkacsoportot munkába állítani, amelynek tagjai között szociológusok, közgazdászok, oktatási szakemberek vannak, a háttérben pedig olyan egyetemisták, főiskolások, akik egy-egy esettanulmány előkészítésében, illetve elemzésében végeztek valóban olyan munkát, amely jellemzi ezt a korszakot, és olyan képet ad a magyar iskolarendszer válságáról, ami nemcsak a magyar iskolarendszernek egy sajátos válsága, hanem tulajdonképpen a magyar vidék válságát is érzékelteti.

Úgy vélem, azért nem sikerült egy közös jelentést és a közös jelentés végén megállapításainkat egyeztetni kormánypárti képviselőkkel - annak ellenére, hogy nagyon hasznos és jó együttműködésre és olyan vitákra került sor, amelyek segítettek egymás nézeteit megismerni -, mert egyrészt rövid volt az idő, másrészt azokat a megkapott elemzéseket, adatokat, amelyeket ezúton is köszönünk a minisztériumoknak, a főhatóságoknak, amelyek alkalmasak az alapos vizsgálatra, igazán elemezni, igazán kiértékelni idő nem volt.

Mindenképpen úgy ítélem meg, hogy az oktatási és tudományos bizottság ülésén végül is általános vitára alkalmasnak tartott anyag valóban alkalmas az általános vitára, és talán mód lesz arra most, a mai délutáni, esti vitában, hogy találjunk újabb és újabb közös nevezőket, amelyek segíthetik az iskola megtartását, megerősítését.

Mindenképpen fontosnak tartom itt most, ebben a bevezetőben a jelentésünkből néhány olyan részt megerősíteni, amely talán a kormánypárti és ellenzéki képviselők közötti különbségeket is érzékelteti. Mi úgy véljük, hogy a rendszerváltás folyamatában egyre inkább uralkodóvá vált az a szemlélet, amely a társadalmi élet minden területén a gazdaságosság szempontjait helyezte előtérbe. A privatizációs törekvések előbb elérték a kulturális intézményeket, majd bizonyos mértékig a nevelési-oktatási rendszert is. Ennek a szemléleti változásnak torz megnyilvánulásai közé tartozik, hogy a társadalmi és a nemzeti jövő érdekében a legfontosabb ellátó intézményekhez is veszélyesen közel került a piaci szempontok érvényesítése. Ebből a szemléleti torzulásból is következett, hogy például a háromezer lélekszám alatti kistelepülések és a korábban önálló településrészek óvodái és iskolái több önkormányzat számára elsősorban piaci értéket jelentettek. Az óvoda vagy az iskola bezárása helyenként a fenntartásból fakadó anyagi terhektől való megszabadulás lehetőségét kínálta, illetve a kényszerű vagyonfelélés tárgyát képezte. Ezt a szemléletet az önkormányzatok költséghiányos gondjai is táplálták.

Sok helyen a pedagógiai, oktatáspolitikai képviselet kiszorult az önkormányzatokból. Esetenként feltételezhető az önkormányzati vezetők és vállalkozók érdekeinek összefonódása is. Bizonytalanságot okoz az állam felemás részvétele és felelősségvállalása az oktatási-nevelési intézmények fenntartásában és működtetésében.

Ugyancsak a szemléleti problémák elmélyítéséhez járult hozzá, hogy akár csupán szólamok szintjén, a nevelési-oktatási intézményt hivatalos körökben is egyszerűen szolgáltató intézményként emlegették, ezáltal akarva-akaratlan piaci szempontok szerint igyekeztek racionalizálni. Bizonyos kistelepülések, településrészek hátrányos helyzete, a tanulói létszám csökkenése is késztetést jelentett arra, hogy pénzhiányra való hivatkozással zárják be az önkormányzati költségvetésben “veszteségetö termelő óvodákat, iskolákat.

Az intézménybezárások gyakori oka az intézményvezetők és az önkormányzati vezetők között az alulfinanszírozottság miatt évek során kialakult személyes feszültség. Számos esetben az iskola és óvoda épületének más irányú, nem oktatási célú hasznosítási tervei indíthatják el az intézmény felszámolásának folyamatát. Aztán azokban az esetekben, amikor a fenntartó önkormányzat gazdálkodási nehézségeire hivatkozva szüntette meg nevelési-oktatási intézményét, az esetek többségében nem készítették el a bezárás közép- és hosszú távú következményeit is elemző hatástanulmányt.

Az óvoda- és iskolabezárásokat, áthelyezéseket, szerkezeti átalakításokat nem előzi meg széles körű társadalmi vita, kitekintés nélkül, szűk önkormányzati vezetői körben hozott döntés indítja el a bezárási, áthelyezési, összevonási, átalakítási folyamatokat, legyen az nagyvárosban vagy nagyközségben egyaránt.

(17.30)

Rendkívül nagy gondot tapasztalunk a fejkvóta alapú finanszírozás következtében. A nagyobb városi iskolák igyekeznek elcsábítani a tanulókat a kistelepülések iskoláitól. (Jelzésre:) Lehet, hogy ez Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Nyíregyházán nem így működik, de vannak más tapasztalataink is.

Minőségi szolgáltatást nyújtani ugyanakkor nem áll érdekükben, és arra többnyire nem is képesek, ez a tapasztalatunk.

Általános tapasztalat, hogy az óvoda vagy iskola működésének szüneteltetése valójában az intézményről való önkormányzati lemondást jelenti. Tapasztaljuk azt is, hogy egyfajta sajátos függetlenségi mozgalom kezdődött el a településrészek iskolamegtartási vágyaiban, illetve céljaiban, törekvéseiben, hiszen a leggyakoribb válóok az iskola megtartása. Ezt élhetjük meg most például Somoskőújfalu esetében is, amelyik joggal ragaszkodik az iskolájához. Ez egy két és fél ezres nagyságú település, amelyik ugyan közigazgatásilag Salgótarjánhoz tartozik, de bizony a távolság akkora közöttük, hogy önálló településként, közösségként éli az életét, és úgy gondolom, hogy meg fogja, meg kell hogy tartsa az iskoláját. Nem lehet kapacitáshiányra utalni, ahogyan teszi azt például a város polgármestere.

Tisztelt Ház! Úgy ítéljük meg, hogy az önkormányzatok több intézménybezárás során nem vették figyelembe a helyi lakosok köztes javaslatait. Az önkormányzati vezetők a költségvetés hiányára hivatkozva ragaszkodtak az oktatási-nevelési intézmény teljes bezárásához, végső leépítéséhez. Örülök, hogy vannak közöttünk önkormányzati szakemberek, akik nyilván majd elmondják ellentétes véleményüket. Az intézménybezárások körüli történések, a bezárások végrehajtásának körülményei több településen szembeállították egymással a nevelési-oktatási intézmény működésében érdekelteket, szülőket, pedagógusokat, a helyi hatalom képviselőit. Több vizsgált esetben - általunk is vizsgált esetben - az önkormányzat nem tartotta be az intézménybezárások kapcsán a szülőkkel kötött esetleges alkukat és megállapodásokat, megszegte írásban adott biztosítékait. Bizonyítékokat tudunk fölsorolni erre. Egyebek mellett a családok sok esetben nem kapják meg a korábban kialkudott támogatásokat. A gyermekek utaztatásának technikai megoldása nem történik meg, nem kapják meg az utazási költségeket, amiket megígértek, vagy nem szervezik meg az iskolából történő hazautazást.

A negatív döntések - bezárás, szüneteltetés - az esetek egy részében elfogadhatatlan gyorsasággal, rendkívül szűk határidőkkel születnek az érintett szülők, gyermekes családok kizárásával, megsértve az önkormányzatiság, az esélyteremtés és az alkotmányosság alapelveit. Társadalmi vitára több esetben csak a döntést követően kerül sor a lakosság tiltakozása következtében. A tiltakozás többnyire nem vezet el az önkormányzati döntés megváltoztatásához. A sietős eljárás, gyors végrehajtás során nem készülnek hatástanulmányok, számos esetben költséghatékonysági számításokat sem végeztetnek az arra illetékes önkormányzati vezetők.

Több település esetében az érdekeltek egyértelmű tájékoztatására sem került sor, társadalmi vitára nem nyílott lehetőség, az ellenérdekelt feleket az önkormányzati vezetők nem vonták be a döntéshozó folyamatba. Sorolhatnám tovább mindazokat az okokat, valamint a Magyar Demokrata Fórum, illetve a Fidesz által megfogalmazott megállapításokat, amelyeket - még egyszer hangsúlyozom - esettanulmányok tapasztalataira hivatkozva, illetve az alapján fogalmaztunk meg.

Sokan mondják - és ezzel szeretném befejezni ezt a részét a megszólalásomnak -, hogy tulajdonképpen itt egy drámai népességfogyás van, és e drámai népességfogyás következtében zárnak be iskolákat, óvodákat. Meggyőződésem, hogy a drámai népességfogyás egyik oka az iskolarendszer, az iskolahálózat bizonytalansága, a bezárással, átszervezésekkel fenyegetett állapot, és tulajdonképpen ennek is következménye a vidéki népesség elszegényedése. Az óvoda- és iskolabezárás csak felszíne a vidék gazdasági, erkölcsi, szociális és társadalmi válságának, állapotának.

Azt, hogy milyen javaslataink vannak azon túlmenően, amit az oktatási és tudományos bizottság is megfogalmazott, majd a Magyar Demokrata Fórum képviseletében fogom elmondani. Még egyszer megköszönöm mindazoknak a munkáját - ellenzéki, kormánypárti képviselők -, akik lehetővé tették, hogy tulajdonképpen egy konszolidációs folyamat első lépéseként megfogalmazhassuk itt, a tisztelt Házban gondolatainkat, javaslatainkat.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu