MÉCS IMRE, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Számomra nem kétséges, hogy a Magyar Honvédség 61/2000-es országgyűlési határozat alapján beindított átalakítása csak részeredményeket hozott, amelyek sem az ország védelméhez, sem a szövetségi kötelezettségek és felajánlások teljesítéséhez, sem az ehhez szükséges képességek minimumának kialakításához nem voltak elegendőek. Ennek elsősorban nem pénzügyi okai voltak, hiszen a Magyar Honvédségre fordított erőforrások 2000 óta az ország ígéreteinek megfelelően folyamatosan növekedtek. Az okok közül kettőt szeretnék kiemelni, amelyeket alapvetőnek tekintek.

Az egyik a korábbi önálló nemzeti védelem szükségességét hangoztató védelmi biztonsági filozófia továbbélése, amely az ellenzék indoklásában és felfogásában ma is túlhangsúlyozottan tetten érhető, elsősorban a kisebb létszámú, de az elmúlt évtizedekben élő összes fegyvernemi és szakcsapat elemeit magában foglaló kis tömeghadsereg formájában. Ez az elv azt jelenti, hogy minden eddigi szervezeti elemből meghagyunk valamit, ez békében kerül, amibe kerül, de fenntartjuk, még ha az eszközei már amortizálódtak, illetve korszerűtlenek is, néha múzeumi jellegűek.

A másik a 61/2000-es határozatban megfogalmazott úgynevezett lépcsőzetes fejlesztés, úgymint az első időszakban a személyi feltételeket, annak követelményeit és körülményeit, a másodikban a kiképzést és a felkészítést, a harmadikban a technikai eszközöket kell fejleszteni. Ez azt eredményezte volna, hogy a szükséges és a NATO-ban vállalt képességekkel csak a tízéves átalakítás vége felé rendelkeznénk. Ez a filozófia eredményezte azt, hogy 2001-2002-ben a Magyar Honvédség alig rendelkezett hadra fogható, felkészített, alkalmazható, bevethető alegységgel. A külföldi kötelezettségvállalásainkhoz szükséges erőket csak hosszú toborzás és felkészítés után tudták kialakítani.

Egyre több kritika érte a Magyar Köztársaságot a NATO részéről, hovatovább szavahihetőségünk is megkérdőjeleződött, és fennállt a reális esélye annak, hogy negatív példaként fogunk szolgálni az utánunk belépők számára. Amíg a korábbi időszakban a PfP, a “Partnerség a békéértö-időszakban vagy a NATO előszobájában való várakozás idején, majd a NATO-felvétel idején jó érzés volt Brüsszelbe elmenni, mert a magyar hadsereg állapotát megfelelőnek, a törekvéseinket pedig tiszteletre méltónak tekintették, az utóbbi időben egyre több keserű kritika lett az osztályrészünk, és sajnos ezekkel a kritikákkal egyet kellett érteni, nehéz volt ellenük mit mondani.

Ezért az SZDSZ messzemenően egyetértett a 2002 végén beindított stratégiai felülvizsgálattal, annak újszerű módszerével, és főképp következtetéseivel. Fontosnak tartotta a gazdaságfejlesztésben már régóta ismert értékelemzésnek az alkalmazását, és az annak alapján levont következtetéseket. Mindezek új védelmi filozófiára épülő, valódi haderőreformot, haderő-átalakítást, illetve - ragaszkodva a beterjesztett határozati javaslat szóhasználatához - haderőfejlesztést tartottak szükségesnek előkészíteni, majd következetesen megvalósítani. E megállapításaimból, azt hiszem, logikusan következik, hogy a Magyar Honvédség további fejlesztéséhez új védelmi filozófiára és ennek megfelelő új országgyűlési határozatra van szükség.

(Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A beterjesztett országgyűlési határozat előzményei ismeretesek előttünk, noha erről a tisztelt ellenzéki képviselők mintha megfeledkeznének, ugyanis a stratégiai felülvizsgálat folyamatáról és részeredményeiről is több alkalommal kapott a honvédelmi bizottság autentikus, részletes tájékoztatást. 2003 közepén egy lőtéri bemutató alkalmával a felülvizsgálat végeredményét és az átalakítás teljes koncepcióját is megismerhettük, melynek írásos anyaga ma is megtalálható a honvédelmi bizottságnál.

Az országgyűlési határozati javaslat beterjesztését négy szakértői, illetve politikai egyeztetés előzte meg, amely négypárti volt, tehát a parlamentben ülő valamennyi erő, valamennyi frakció részt vett ebben az egyeztetéssorozatban, amelynek folyamán számtalan módosító javaslat került előterjesztésre és nagy részük elfogadásra. Az SZDSZ mintegy húsz konkrét javaslatából tizenhetet vettek figyelembe az előterjesztők és a szerkesztők. Úgy érzékeltem, hogy az álláspontok ennek folyamán közeledtek egymáshoz, bár ez most már nem úgy tűnik, különösen az ellenzék előadásában - én azért bizakodó vagyok.

A Magyar Honvédséget korszerű pályára kell állítani, szervezetét, struktúráját nemcsak korszerűsíteni, hanem az új kihívásoknak megfelelővé kell tenni, és azt is figyelembe kell vennünk, hogy a mostani országgyűlési határozati javaslat az általa átfogott időszakkal három-négy kormányzati ciklust ölel magába. Nem lehet a Magyar Honvédséget úgy fejleszteni, hogy ezekben a kérdésekben ne legyen alapvető konszenzus. Nem rángathatjuk tovább a Magyar Honvédséget, itt az ideje, hogy annak a lejtmenetnek a végére érjünk, és fölfelé kezdjünk menni, ami 1989 óta, amikor a Harmadik Köztársaság átvette a honvédség irányítását, végbement.

Emlékezzünk vissza, hogy akkor 156 ezer fős volt a hadsereg rendkívül sok telephellyel, laktanyával, egyéb egységgel, ezt fokozatosan 90 ezerre, 60 ezerre, majd 45 ezer főre kellett csökkenteni - szükségszerűen. És a NATO-felvételünk után, a NATO-ba való beilleszkedésünk, elfészkelődésünk után jöhetett el az idő arra, éppen a védelmi felülvizsgálat eredményeinek a figyelembevételével, hogy egy közel végleges, hosszú távú koncepciót öntsünk országgyűlési határozati formájába.

(11.10)

Ez rendkívül fontos az ország biztonsága szempontjából, és rendkívül fontos a személyi állomány szempontjából. Tehát meg kell nyugtatnunk innen is, erről a helyről is a Magyar Honvédség személyi állományát, hogy ezután már nagy és meghökkentő változások nem lehetnek a hadsereg életében, előre kiszámítható lesz az az út, amit meg kívánunk tenni, kiszámíthatók lesznek az életpályák, amelyekkel, reméljük, minél több tehetséges, kiváló fiatalember fogja az életét és a szakmai karrierjét biztosítani.

Mindezek alapján világossá vált, hogy a Magyar Honvédséget a NATO-n belül egyenrangú, megbecsült helyre kell tenni, ezért önkéntességen alapuló, fokozatosan professzionálissá váló haderővé kell fejleszteni, hogy eleget tudjon tenni a haza és a szövetségeseink védelméből, az új jellegű feladatokból fakadó követelményeknek, jelentkezzenek ezek akár térségünkben, akár azon kívül. Az ország és a NATO-ban vállalt értékek közös védelme egyaránt nemzeti érdek és össznemzeti ügy. Ezt kell most elmondanunk akkor, amikor hetek választanak el bennünket attól, hogy az Európai Unió részévé, teljes jogú tagjává váljunk, akkor, amikor évek óta már az Észak-atlanti Szövetség tagjai vagyunk, akkor, amikor világossá vált, hogy a globalizáció következtében hatalmas, új, váratlan és sok tekintetben mindnyájunkat, a legnagyobb ipari országot ugyanúgy, mint minket, felkészületlenül érő kihívások jöttek létre, amelyek nem voltak kellő módon prognosztizálhatók.

A beterjesztett határozati javaslatot a Szabad Demokraták Szövetsége teljes mértékben támogatja, mert az tükrözi az előzőekben vázolt elveket és követelményeket, mindenekelőtt az alábbiak tekintetében.

A törvényjavaslat pontjaiban megfogalmazott alapelvek mint az ország biztonságának szövetségi keretekben történő garantálása és értelmezése, beleértve a visszatartó erő megjelenítését is, továbbá a nemzeti és a nemzetközi keretek közötti alkalmazáshoz szükséges katonai képességek egységes kialakítása meghatározó jelentőségűek. A határozat többi része ennek kell hogy megfeleljen.

Másodszor: teljesül az SZDSZ több mint tíz éve hangoztatott, rendkívül határozottan követelt és ma már az ellenzék által sem elutasított, önkéntes haderőre történő átállás racionális javaslata, ezen belül az is, hogy 2005 elején békeidőre megszűnik a hadkötelezettségen alapuló sorkatonai szolgálat. Ez rendkívül fontos dolog, hiszen több mint 500 ezer fiatalember áll sorba vagy várhat arra, hogy behívják katonának, mi pedig pár ezret tudunk évente behívni. Roppant igazságtalan helyzet alakult ki. Ráadásul, olyan fiatalok fölött lóg Damoklesz kardjaként a behívásnak az ő számukra teljesen véletlenszerűnek és - tegyük hozzá - sajnos csapásszerűnek minősülő behívás, amelyet igazságtalannak és hátrányosnak éreznek. Úgy gondolom, hogy ebben a nemzetközi versenyhelyzetben, amelybe Magyarország és a magyar társadalom kerül, hihetetlenül fontos a fiatalságnak a felkészítése erre, és pont azokban az években, 18 éves kortól 31 éves korig, amikor tanulni kell, képezni kell magukat, a képességeiket fejleszteni, családot kell alapítani, mert sajnos ott is el vagyunk maradva, és a munkahelyükön a karrierjüket kell építeni, hogy a nemzetközi kihívásoknak is eleget tudjanak tenni, akkor egy ilyen perturbáló tényező bizony nagyon nagy károkat okoz a nemzetgazdaságnak és a fiataloknak egyaránt.

Ezért örömmel üdvözöljük, hogy a kormányzat a magáévá téve elgondolásainkat, sőt azt a világos taktikai megfontolást is, hogy a jelenleg két egymás mellett párhuzamosan létező kiképzési rendszert, vagyis ahogy szlogenként mondtuk, a két hadsereget, amelyet fenntartunk, az egyik oldalon a semmire sem használó hat hónapi kiképzés alatt dangubálásokból álló kötelező katonai szolgálatot, a másik oldalon a magas szintű hivatásos szolgálatot, amely leköti az erőket.. - ez a kettő egy olyan redundanciát jelent, egy olyan párhuzamos feleslegességet, ami csak kárt okoz; kárt okoz elsősorban a hadseregnek, mert elvon nagyon fontos erőket, és kárt okoz a magyar nemzetgazdaságnak, és kárt okoz a fiataloknak. Legalább másfél millió embert érint ez - hiszen több mint 500 ezer személyről van szó, akit be lehetne hívni - hozzátartozóikkal együtt; úgy gondolom, innen kell elmondanunk megnyugtatásul, hogy fel fognak szabadulni ez alól a nyomás alól, a hazájukat a munkájukban, a családjukat a családi életben tudják a legjobban szolgálni.

Harmadszor: a határozati javaslat 4. pontjában megfogalmazott fő feladatok, valamint az 5., 6. pontban ezekhez rendelt képességek megfelelnek a fentiekben sorolt biztonsági alapelveknek és az új védelmi filozófiának.

Negyedszer: a haditechnikai fejlesztés prioritásai és a 2004-től 2013-ig terjedő időszak fejlesztési ütemezése, melyben korábbi javaslataink is visszatükröződnek, megfelelnek a fokozatos, harmonikus, egyúttal komplex fejlesztés, átalakítás egyetlen helyes követelményének, mivel a kívánt képességek kialakítására nem az időszak végére, hanem már az első időszakban, 2006-ra kerülhet sor. Külön elismerés a Magyar Honvédség vezetőinek, hogy a kívánt képességek előjelei már most is tetten érhetők, elég, ha a szolnoki gyors reagálású alegység felállítására és bevethetőségére vagy az iraki szerepvállalásra gondolunk. Innen is üdvözlöm az iraki kontingensünk személyi állományát, akik kitartanak nehéz körülmények között, és részt vesznek a globális erőfeszítésekben, amelyek a békét segítik elő.

Itt szeretnék kitérni arra, hogy jelen napirendi pont alatt a létszám kérdésében is tárgyalunk. A Magyar Honvédség létszámáról szóló határozati javaslatban a Magyar Honvédség előirányzott létszáma 40 ezer fő, ami összhangban van a koncepcióval és a hosszú távú elképzelésekkel, mindenekelőtt az önkéntes haderőből, a legénységi állománynak sorkatonákról szerződéses katonákra történő átállásából és a korszerű állománystruktúra kialakításából fakadó követelményekkel. Ennek megfelelően csökken a tiszti állomány, megnő a zászlós és a tiszthelyettesi állomány, és csökken a 2005 elejére teljesen szerződésessé váló legénységi állomány létszáma. Úgy gondolom, hogy rendkívül torz módon alakult a Magyar Honvédség személyi állománya, egy ilyen szuper Pál utcai fiúk-csapat alakult ki, nagyon sok volt az ezredes, és nagyon kevés volt a hadnagy, a Nemecsekekről nem is beszélve.

(11.20)

Azt is tudomásul kell venni, hogy a modern hadseregben szükségesek bizonyos pályák végén az elbúcsúzások. Egy sor karriermodellt kell kidolgozni. Karriermodellek biztosítják előre kiszámíthatóan az illető futását a hadseregben, de amikor elérnek bizonyos állomásokra, akkor dönteniük kell arról, hogy továbbképzik magukat, átállnak egy másik karriermodellre, továbbszolgálnak a hadseregben, vagy pedig búcsút vesznek a hadseregtől, és tisztességes anyagiakkal ellátva az életben egy másik karriervonalra mennek át. Ez teljesen természetes és normális nagy nyugati demokráciák hadseregeiben.

Nálunk is meg kell teremteni ennek a lehetőségét; amikor fölveszünk egy szerződéses katonát, amikor tiszthelyettesi iskolára küldünk fiatal embereket, amikor tiszteket képezünk ki, amikor egy tiszt eljut a századosi rendfokozat végéig, amikor választhat, hogy főtisztté válik a megfelelő feltételek megléte esetén, iskolák, tanfolyamok elvégzése után, vagy pedig eltávozik a hadseregből. Ezt mind ki kell dolgozni, világos, tiszta karriermodelleket kell létrehozni, és vonzó karriermodelleket, ahol mindenki pontosan látja, hogy mit kér, mit ad és mi lesz az ellentétele. Világos, tiszta kiképzési rendszert, vonzó katonai életet kell biztosítani, és akkor megfelelően tudunk meríteni, megfelelő minőségű katonákat tudunk a hadseregben alkalmazni. Úgy gondolom, hogy a mostani létszám-megállapítás ezen elvek és célkitűzések irányába tett lépésnek tekinthető.

Nem tudom pontosan, az ökölszabályoknak megfelel-e, de nagy nyugati hadseregekben általában kétszer vagy háromszor annyi tiszthelyettes szolgál, mint tiszt, világosan elkülönül a tisztek feladatköre, az intelligens tiszthelyettesek vállára pedig nagyon sok feladat hárul. Meg kell teremtenünk a tiszthelyettesi állomány elfogadottságát és presztízsét, de ez hosszú, szívós munkát igényel.

Ki szeretnék még térni az ellenzék néhány álláspontjára, amit különösen Nyitray képviselő úr adott elő, mivel Simicskó képviselő úr külföldön van. Úgy gondolom, hogy gyökeresen megváltozott a politikai és a társadalmi helyzet a Kárpát-medencében. Beszéljünk nyíltan: a trianoni trauma, amely mindnyájunkat sújtott - még azokat is sújtotta, akik nem magyar ajkúak - a Kárpát-medencében, ha nem is a teljes értékű, de igen nagy mértékű földoldása felé közeledik. Álmunkban nem gondolhattuk, és nem gondolhatták a szüleink, nagyszüleink, akiket érintett Trianon nagyon keservesen, hogy lesz egy olyan lehetősége a Kárpát-medencei valamennyi népnek, valamennyi nemzetnek, köztük a legnagyobbnak, a magyarnak, hogy végre egy nagy közös államközösségnek, egy nagy, tágabb hazának a keretében teljes mértékig ki tudja majd élni - reméljük, meg tudja élni - nemzeti mivoltát és nemzetiségi mivoltát. Ebben a nagy unióban, ami formálódik, és amelynek a formálásában mi magunk is részt fogunk venni, minden nemzet egyszerre lesz kisebbségi és többségi. A normákat úgy kell alakítani, és úgy fognak alakulni, hogy minden szituációban meg tudják élni teljesértékűen saját magukat, saját nemzetiségüket.

Ne felejtsük el, amikor biztonsági kockázatokról beszélünk, hogy nem 1931-ben vagyunk, amikor a vezérkar csinált egy hadijátékot, hogy Csehszlovákia megtámadja Magyarországot, és 70 óra múlva Békásmegyernél voltak a játékban a csehszlovák csapatok; azóta már nincs Csehszlovákia, azóta Szlovákia a NATO tagja, azóta Szlovákia ugyanúgy az Európai Unió tagja lesz, bízunk abban, hogy Románia a NATO tagja lesz. Ne felejtsük el, hogy ebben a két országban, amelyeket megemlítettem, a magyarság politikai artikulációja megszületett, mind a két országban részt vesznek a többségi állam kormányzásában, vagyis kétmillió magyar felelősséget vállalt húszmillió románért, és folytathatnám a szlovákokkal - ez óriási dolog! Itt szó sincs azokról a kihívásokról és veszélyekről, amelyekkel 1931-ben vagy máskor kellett számolni. Egy új világ előtt állunk, és abból kell kiindulni, ami felé törekszünk, ami lesz majd, amiben élni fogunk, és meg kell teremtenünk a bizalmat, ahogy ezt várjuk a szomszédainktól is. És ez lesz a biztonságunkat legjobban garantáló tényező.

Mindezek alapján a Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányairól szóló országgyűlési határozati javaslatot a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja nevében teljes mértékben támogatom, és képviselőtársaimnak - az esetleges konstruktív javaslatok elfogadását is figyelembe véve - elfogadásra ajánlom.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu