PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Napirendünk előtt azon gondolkodtam, hogy vajon tudunk-e egymásnak újat mondani iskolabezárási ügyben. Miután hallottam önöket, és azt is tudom, hogy én mit fogok mondani, azt kell mondjam zárójelben, hogy nem. Hiszen az oktatási bizottság ellenőrzési albizottságában tavaly tavasszal kezdtük el a téma feltárását, kérdéseket intéztünk az érintett minisztériumokhoz, meghallgattuk az érdek-képviseleti szervezeteket, önkormányzati szövetségeket, iskolafenntartókat és szülői szervezeteket. Majd az itt összegyűjtött tapasztalatainkat átadtuk a megalakult eseti vizsgálóbizottságnak, ahol Lezsák és Jauernik társelnök urak vezetésével szinte ugyanazok a politikusok foglalkoztak tovább a bezárások, összevonások, átszervezések ügyével. Tudom, hogy melyik kormánypárti politikus fogja azt mondani, és már mondta is, hogy nincs és nem is beszélhetünk iskolabezárási hullámról, az átszervezéseket, ahol vannak, ott elsősorban a demográfiai okok váltják ki. És önök is tudják azt, hogy jómagam elsőként a finanszírozási gondokat fogom említeni és azt a tényt, hogy ilyen normatív támogatási rendszer mellett sok iskolafenntartó önkormányzat erejének végére ért.

Nos, azt gondolom, hogy a felmerült kérdések négy csokorba foglalhatóak össze: csökkenő gyermeklétszám és a gyermeklétszám alapú normatív támogatási rendszer, megfelelő jogszabályi háttér hiánya, illetve a meglévő szabályok be nem tartása, valamint a kistelepülések kisiskoláinak és óvodáinak sorsa.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt állítani, amit oly sokszor hallunk kormánypárti politikusoktól, és itt államtitkár úrtól is hallottuk ma már, hogy nincs iskolabezárási hullám, és nincs igazán probléma, meglehetősen felelőtlen magatartás. Nem kerülhetjük meg a feladat megoldását. 2003-ban 50 önkormányzat több mint 100 intézményét érintette összevonás, bezárás, fenntartói feladat átadása. Emlékszünk még Győr, Zalaegerszeg, Budapest, Kőbánya országos médiában is megjelent iskolabezárási döntéseire. Az elmúlt hónapokban pedig Várpalotán, Somoskőújfalun, Hajdúnánáson és a napokban Pakson tiltakoztak szülők és diákok a tervezett átszervezés ellen. Hogy ez hullám vagy sem, ezen kár vitatkoznunk. Az intézkedések nagy száma indokolja, hogy végre határozott, előremutató, a problémát nem a szőnyeg alá söprő kormányzati intézkedések szülessenek.

A finanszírozásról. Ha megvizsgáljuk az önkormányzatok költségvetését, azt látjuk, hogy 2000-ben a legtöbb fenntartónak még csak 20-30 százalékot kellett hozzátenni az állami normatívához saját bevételeiből. Ma ez 40 százalékra növekedett, és az állami normatíva aránya a tényleges kiadásokban lecsökkent átlagosan 60 százalékra. Óvodák esetében az arány még rosszabb, közelebb van az 50-50 százalékhoz, az alapfokú művészetoktatást végző intézmények esetében pedig a fenntartók vállalják a kiadások nagyobb részét.

Mindez köszönhető annak, hogy a 2002-es közalkalmazotti béremelés fedezetét, amely államilag garantált alapbéremelés volt, csak 2002 három hónapjára biztosította a kormánypárti többség a költségvetésben. 2003-ban az Állami Számvevőszék jelentése alapján 70 milliárd forint hiányzott az önkormányzatok kasszájából, és ez 2004-re csak növekedett, hiszen az idei normatívák 2,5 százalékos növekedése nem fedezi a dologi kiadások növekedését, gondolok itt az energiahordozók, közműdíjak emelkedésére, és nem áll arányban a tervezett inflációval sem.

A napokban még azzal az álszent megállapodással is találkozhattunk, hogy egynémely érdek-képviseleti szervezet és a kormány felszólítják az iskolafenntartókat 6 százalékos bérfejlesztés végrehajtására. A probléma az, hogy az önkormányzatok többségének erre nincs fedezete, nincs forrása. Végrehajthatatlan ez a megállapodás. Ezt tudják a szakszervezetek is, de partnerek és tulajdonképpen cinkosok abban, hogy a problémát a szőnyeg alá söpörjék. Úgy gondolom, hogy úgy gondolja a kormányzat, hogy a júniusi választások előtt, most tavasszal, egy gazdademonstráció után nincs szükség egy közalkalmazotti sztrájkra, demonstrációra.

2003-ban még segítséget nyújtott a legrászorultabb önkormányzatok részére az úgynevezett bérhiki-rendszer, bár a megfogalmazás pontatlan, mert nem hitelről, hanem pályázati támogatásról volt szó. A 3 milliárdos alap 7 milliárdra növekedett, valóban el kell ismernünk, hogy felülről nyitott volt, és a szigorú pályázati eljárásnak 500 önkormányzat felelt meg. Tudom, hogy ez a költségvetési elem rendszeridegen, évekig nem tartható. De mi lesz a sorsa 2004-ben ennek az 500 önkormányzatnak, amelyeknek idén rosszabb körülmények között és ennek a támogatásnak a hiányában kell fenntartaniuk intézményeiket?

Módosító javaslatunkban arra szólítjuk fel a kormányt, vizsgálja meg annak lehetőségét, milyen módon biztosítható az önkormányzatok számára a 2002. évi közalkalmazotti béremelés fedezete.

A másik témakör az átszervezések, intézménybezárások jogszabályi hátterével kapcsolatos, és szólnom kell arról, hogy érdek-képviseleti szervezetek jelzései alapján megállapítható, hogy az iskolafenntartók többsége nem tartja be a határidőket, nem minden esetben kerül sor az érintettek tájékoztatására, egyeztetésre. Erről már szólt többször Gusztos képviselő úr is. Ötven önkormányzat közül kettő készített hatástanulmányt, amelyben a vizsgálat tárgya az, ami a legfontosabb, hogy az átszervezés után jobb körülmények között tanulhatnak-e a gyerekek vagy sem. Jelent-e aránytalan terhet az átszervezés? Mi lesz az alkalmazottak további sorsa? Vajon a decemberben felülvizsgált önkormányzati intézkedési tervekben hány intézményfenntartó szerepelteti átszervezési, összevonási, feladatátadási terveit? Tudjuk, hogy a közoktatási törvény módosítása miatt tavaly év végéig kellett ezeket az intézményfenntartási terveket az önkormányzatoknak felülvizsgálni.

Szükségesnek tartjuk a jelenlegi jogi háttér felülvizsgálatát, módosítását, szankciók alkalmazásának lehetőségét a törvényt megszegőkkel szemben. Jónak tartjuk azt a javaslatot, amely szerint készüljön egy naprakész kiadvány, ami tájékoztat és információt ad, felhívja a figyelmet a jogorvoslati lehetőségekre is, valamint ki kellene dolgozni az önkormányzati döntés-előkészítő szakértők alkalmazásának jogszabályi és pénzügyi feltételeit.

Szólnom kell még a kistelepülések kisiskoláiról és óvodáiról is. Ezeken a településeken gyakran igen nehéz körülmények között, finanszírozási gondokkal küszködve tartják fenn az intézményeket. De a legtöbb esetben jóval előrébb járnak a nevelőmunka területén, mint nagyvárosi társaik. A kistelepülések életében nemcsak az önállóság és a ma már itt elhangzott életképesség bizonyítéka az intézmény működtetése, hanem sok esetben ez az egyetlen közösségi tér a településen. Itt az intézmények kulturális missziót is betöltenek. Mindezek alapján különösen káros a vidék Magyarországa számára ezen intézmények megszüntetése.

Végezetül egy olyan problémára szeretném felhívni a figyelmet, amellyel találkozhattunk tavaly, mégpedig a piaci-üzleti megfontolások is szerepet játszottak némely átszervezés és összevonás kapcsán. Hiszen mi indokolja azt, hogy egy 90 százalékosan feltöltött, jól felszerelt zöldövezeti iskolát szüntetnek meg, és átviszik a gyerekeket egy felújításra szoruló, alacsony gyermeklétszámmal rendelkező, nagy forgalmú közút melletti, a káros környezeti hatásoknak kitett épületbe? Ilyen volt például Kőbányán. Az más kérdés, hogy utána az épületet tudják-e értékesíteni, vagy mire használják.

(21.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség parlamenti frakciójának célja az, hogy a döntéseink társadalmi jövőkép és szakmai elvek mentén szülessenek meg, és olyan javaslatok szülessenek a közoktatási intézmény fenntartására és fejlesztésére, amelyek valóban mélyrehatóak, ahogy azt államtitkár úr mondta, és jövőbe mutatóak.

Támogatjuk a költségvetési finanszírozási rendszer átalakítását oly módon, hogy a fenntartó gazdasági erejétől függetlenül garantálja a gyermekek esélyegyenlőségét. Szilárd intézményhálózatra és pénzügyileg konszolidált közoktatásra van szükségünk, ehhez kívánjuk majd benyújtani módosító javaslatainkat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

Forrás: parlament.hu