RÓZSA ENDRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Parlament! Tisztelt Képviselőtársaim! A tankönyvpiac rendjére vonatkozó törvény módosítása megerősíti azt a korábbi rendelkezést, amely arra vonatkozik, hogy a tankönyvtámogatásból kapott keret 25 százaléka az iskolai könyvtár fejlesztésére fordítható. Az eddig megszokott könyvtári állományba helyezés kiegészül a kis példányszámú tankönyvekkel, az elektronikusan átadható és rögzíthető tananyaggal. Így bővül a tanulók részére az ingyenesen biztosítható információhordozók köre.

A könyvek kölcsönzésével eddig is éltek a tanulók, így ezt követően azonban újabb terület fog megnyílni előttük. A könyvtárhasználatra való nevelés tekintetében hallatlanul fontos az olvasótermi példányok kellő számú biztosítása. Az olvasóvá, az információ után böngészővé nevelés hallatlanul fontos, és egyre nagyobb szerepet kap mind az általános iskolában, mind pedig a középiskolai képzésben. Az iskolai könyvtár részére felhasználható 25 százalékos keret nemcsak a könyvtár állományának fejlesztését segítheti, hanem ezzel olyan tankönyvek beszerzésére is mód nyílik, amelyek speciális esetben hasznosíthatók. Például létrejöhet olyan helyzet, hogy az ingyenes tankönyvvel kapcsolatos jogosultság a bejelentési és a lebonyolítási folyamatot követően áll elő. Ekkor a kellő állománnyal rendelkező könyvtárból lehet biztosítani a tanuló igényét.

Egyedi esetként az is számításba jöhet, hogy a még fel nem használt, 25 százalékos könyvtári beszerzési keretből biztosítják a tanuló számára a szükséges könyvet. Így is lehet az ingyenes tankönyvhöz való juttatás kötelezettségének eleget tenni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök előtt is ismert, hogy az iskolai könyvtárosok döntő többsége gondos őre a könyvtárának. Nemcsak magukénak érzik az állományt, hanem azt gondosan és rendkívül tudatosan is gazdagítják. Az iskolai könyvtáros sajátos pótmama; jó informatikus, jó pszichológus, és a pedagógus kollégák jobbkeze. A jó iskolai könyvtáros rendelkezik arról, hogy hogyan bővítse a könyvtári állományát, hogyan gazdagítsa az olvasótermét, amely egy sajátos otthon, egy jó búvóhely, amelynek atmoszférája van, és a tanulókat a tudás közelébe vonzza.

Az iskolai könyvtárak gazdagítása, megerősítése azt jelenti, hogy ezzel az oktatást, a nevelőmunka mindennapjait segítjük. Minden felelős vezetőnek, minden felelős pedagógusnak ez érdeke. Közel két évtizedig voltam gimnáziumi igazgató, és ezúton is büszkén vallom azt, hogy mindig is nagyon nagy szerepet tulajdonítottam a könyvtárakban folyó munkának. Úgy gondolom, hogy az iskolai könyvtár, a városi és a községi könyvtárak sokat tesznek a gyermekek információszerzése gazdagítása érdekében.

Mint tankönyvíró, alapvetően fontosnak tartom azt, hogy a tankönyvvé válás rendjét szigorítják. A közoktatás közismereti tankönyveinek jóváhagyását első fokon az OKÉV végzi. Az OKÉV döntése ellen az oktatási miniszternél lehet fellebbezni, majd bírósághoz lehet fordulni. Ellenben mint tankönyvszerző - eddig nyolc könyvem jelent meg, az első kéziratomat 1993-ban adtam be - bürokratikusnak tartom azt, hogy összeférhetetlenség esete adódhat a tankönyvszerző esetében akkor, ha saját könyvét tanítja.

A 6. § (2) bekezdésében szerepel: “Nem vehet részt az iskolai tankönyvrendelés elkészítésében, aki a tankönyvforgalmazóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll.ö Ezzel sérülhet a pedagógus alanyi joga, amely lehetővé teszi, hogy a módszert, az eszközöket, a tankönyveket kiválassza a pedagógus. Az összeférhetetlenség - ha végiggondoljuk - ezáltal kiterjedhet a szerzőkön túl a szerkesztőkre, a lektorokra is. Ez szintén nem segíti a pedagógiai tapasztalatszerzést.

(15.10)

Ezt, úgy gondolom, egyértelművé kell tenni, azért, hogy eredményesebben tudjuk ezt a területet segíteni.

Másrészt a tankönyvszerző elesik egy olyan fontos információszerzési lehetőségtől, amelynek során saját tankönyvét tanítja, és olyan pedagógiai, szakmai ismereteket szerezhet, amelyet a tankönyv módosításakor vagy egy újabb tankönyv megírásakor felhasználhat, beépíthet. Biztos vagyok abban, hogy a tankönyvek szerzői nem az anyagi érdekeltség által vannak motiválva, hogy saját könyvükből tanítsanak. A pedagógiai, szakmai tapasztalattal nincs arányban a forgalomnövekedésből következő esetleges pár ezer forintos tiszteletdíj-emelkedés. Ezt mindenképpen felelősen tovább kell gondolni.

Dicséretesnek tartom a törvénymódosításban azt, hogy a használt tankönyvek visszavásárlásáról és forgalmazásáról olyan gondolatokat vet fel, amit a pedagóguskollégák már évek, évtizedek óta hangsúlyoznak. Nem vagyunk annyira gazdagok, hogy minden tanuló minden évben minden tankönyvet újravásároljon. A könyv, a tankönyv maradandó érték. Diákjainkat erre kell nevelni, és esetlegesen a használt tankönyveknek, a különböző használt szótáraknak és más eszközöknek az oktatásba való bevitele erre is nevelhet.

Mindenképpen fontosnak tartom hangsúlyozni itt is, hogy ez a törvénymódosítás a jobbítás szándékával született, és megvalósításának pozitív volta vitathatatlan. Esetleges módosítási indítványokkal a tankönyvpiac rendjét szabályozó törvény hosszú távon jól megállhatja a helyét. Segítheti a diákok érdekeit, a pedagógusok szervező-irányító munkáját, az oktatási intézményekben folyó oktató-nevelő munkát. Tehát segítheti a magyar társadalmat, mindannyiunkat. Tegyünk annak érdekében, hogy minél eredményesebb legyen ez a törvény!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu