TATAI-TÓTH ANDRÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ahogy államtitkár úr expozéjában elmondta, a tankönyvügy nagyon sok családot, nagyon sok gyermeket érint. Másfél millió tanuló vesz részt a közoktatásban, csaknem egymillió családból, így a tankönyvellátás is minden évkezdetkor ennyi családnak okoz gondot-örömöt.

A tankönyvpiac szabályozására legutóbb 2001-ben került sor, akkor született meg az a törvény, amely összefoglalta az addigi törekvéseket, és amely már megfelel a piacgazdaság logikájának is.

A mostani törvénymódosításnak az az oka, indoka, hogy három év alatt összegyűlt az a gyakorlati tapasztalatanyag, amely indokolja, hogy bizonyos pontokon - ahogy az eddigi hozzászólásokban elhangzott - változtatásokat hajtsunk végre, ugyanakkor a kormányalakítás után bevezetett úgynevezett ingyenes tankönyvellátás - amelynek következtében 2004-ben a korábbi 3,2 milliárd forintról 8 milliárd forintra emelkedett a tankönyvtámogatás -, a támogatási rendszer módosítása indokolja, hogy napirendre tűzzük ezt a törvényt. Államtitkár úr elmondta, hogy a tartósan beteg, sajátos nevelési igényű, három vagy több gyermeket nevelő családban élő gyermek, az egyedülálló szülő által nevelt gyermek, az a nagykorú, aki saját jogán családi pótlékra jogosult, továbbá a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő gyermek tankönyvét alanyi jogon ingyenesen kapja meg.

A beterjesztett törvényjavaslat fenntartja ezt a kedvezményezetti kört, ugyanakkor csökkenteni igyekszik a jogosultságra vonatkozó adminisztrációt. Ez az egyetlen pont, ahol képviselőcsoportunk alapvető változtatást fog javasolni módosító indítványok formájában. Mivel a csökkentéseket nem tartjuk elegendőnek, további adminisztrációs csökkentésekre fogunk javaslatot tenni módosító indítványainkban. Röviden erről szeretnék néhány összefoglaló megjegyzést tenni, és majd a részletes vitában lesz módunk ezt a módosítást részletesen is indokolni.

Javaslatunknak az a lényege, hogy az oktatási miniszter által kiadott egységes igénylőlap benyújtásával minden gyermek, minden család igényelhessen tankönyvtámogatást. Amikor a gyermek, illetve a szülő az iskolának benyújtja az igénylőlapot, a szülő azt aláírásával hitelesíti, és minden további igazolás csatolását mellőzni szeretnénk. Nem egyedülálló eljárás ez, lehet példákat hozni nagyobb összegekről is, mint a tankönyvcsomag, ahol az állampolgári felelős aláírás, nyilatkozattétel elegendő alapdokumentumot jelent bizonyos kedvezmények jogosultságának az igazolására. Tehát mentesíteni szeretnénk a családokat és az iskolákat a túlzott és meglátásunk szerint felesleges adminisztrációtól.

Iskolai tapasztalatunk, hogy az ilyen típusú igénybejelentés, nyilatkozattétel sok esetben hitelesebb, mint a bürokratikus igazolásokhoz kötött jogosultság. Úgy gondoljuk, a család a szociális helyzete alapján eldönti, hogy igényli-e a támogatást, és abban az esetben, ha úgy dönt, hogy szüksége van rá, és beadja az igénylést az iskolába, akkor az előbb felsorolt kedvezményezett kör továbbra is megkapja ezt a támogatást. Azoknak a családoknak, amelyeknek az anyagi helyzete nem teszi indokolttá a támogatás igénybevételét, lehetőségük lesz arra, hogy az igényüket ne nyújtsák be, így a költségvetési teher nem fog növekedni, hanem vagy szinten marad, vagy csökken ennek az eljárásnak a bevezetésével.

A másik javaslatunk szerint a törvénymódosítás tartalmazzon olyan kitételeket, amelyek ösztönzik az iskolákat arra, hogy a tankönyvtámogatásból megvásárolt könyveket - amelyek több éven keresztül alkalmazhatók - könyvtári állományba vegyék, és azokat visszagyűjtés után újra használják fel. Így meglátásunk szerint néhány év alatt elérhető lesz, hogy minden gyermek olyan mértékben nyerheti el a tankönyvtámogatást, amilyen mértékben arra igényt tart. Korábban sok iskolában vezettek be ilyen rendszert, és a gyakorlati tapasztalatok azt igazolják, hogy érdemes ezzel a kérdéssel ilyen formában foglalkozni.

A beterjesztett törvényjavaslat többi részével a képviselőcsoportunk egyetért, és megfelelőnek tartja a tankönyvpiac szabályozására.

Egy dolgot szeretnék még ebből a törvényből kiemelni. Örülünk annak, hogy a miniszter tankönyvvé nyilvánítási joga továbbra is benne marad a törvényben, illetve továbbra is tartalmazza a törvény az ármaximálási jogot. Ez azt jelenti, hogy a tankönyvárak elszabadulását a miniszter meg tudja akadályozni.

Néhány gondolatot mondanék a tanári titoktartásról. Az oktatási törvény néhány paragrafusának a módosítása szintén szerepel a beterjesztett törvényjavaslatban. A bizottsági vélemény ismertetése során hallottuk, hogy a két oldal, a kormánypártok és az ellenzék oktatással foglalkozó képviselői egyetértenek ezzel a megfogalmazással. A szocialista képviselők fenntartják azt az eredeti álláspontjukat, hogy ha a gyerek érdeke úgy kívánja meg, akkor a tanárnak a szülővel szemben is joga legyen a titoktartásra. Ezt a megállapítást tartalmazza a törvényjavaslat, érthetően és világosan fogalmazza meg, meggyőződésünk szerint jobban, mint a korábbi változat, ezért mi is támogatjuk, hogy az új változat kerüljön be a törvénybe.

Üdvözöljük annak a világos megfogalmazását, hogy a tanár, illetve az iskolának az a dolgozója, aki a gyerekről, a családról különböző adatok birtokába jutott, harmadik személlyel szemben titoktartásra kötelezett, tehát nem kényszeríthető tanúvallomásra a gyermeket, a családot érintő ügyben, ha ez a kérdés a titoktartást érinti. Ez világos és előremutató megfogalmazás.

Olyan törvényjavaslatot természetesen nem tudunk elképzelni, amely felmentené a pedagógust az alól a szakmai felelősség alól, hogy adott esetben neki a szakmai meggyőződése, lelkiismerete alapján el kell döntenie, hogy a gyermek érdekében mi a helyes magatartás. Nincs olyan törvény, amely a pedagógusnak ezt a felelősségét megszüntetné, de azt hiszem, ez nem is célja sem az előterjesztőnek, sem egyetlen hivatását szerető pedagógusnak sem.

(13.50)

Mindezek alapján tehát azt mondom, hogy az említett módosítási javaslat benyújtásán kívüli javaslatokat a képviselőcsoportunk támogatja, és azt kéri a parlamenttől, ahogy az eddigiek során hallottuk az ellenzéktől is, hogy az iskolák (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), az érintettek érdekében jószándékúan támogassák a törvény módosítását.

Köszönöm szépen a türelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu