GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás szinte majdnem minden pontjához szeretnék néhány gondolatot hozzátenni.

Az 1. pontban Mécs képviselő úr javaslatával értek egyet. Mivelhogy szinte mindannyian itt ülünk a teremben, azt gondolom, hogy holnap lesz lehetőségünk a honvédelmi bizottság ülésén megtalálni a kompromisszumos megoldást.

Én például annyival fejleszteném tovább a képviselő úr gondolatát, hogy lehet, hogy ha a “visszaállításánakö szót kivesszük, máris helyes ez a gondolat, de mindenképpen meg kell tartani, mert attól még, hogy a sorkatonák nem teljesítenek szolgálatot a közeli jövőben már a magyar hadseregben, a lehetőségét bizony a hadkötelezettségnek meg kell tartani.

A továbbiakban szeretném azt mondani a Simicskó képviselő úr és képviselőtársai által benyújtott 3. számú indítványhoz, hogy, képviselő úr, ott a hadsereg feladataiból hat van. A hatból egy, amiről itt hosszasan folyt a kétperces vita, hogy a feladatai közé tartozik-e a terrorizmus elleni harc katonai feladatainak végrehajtása. Azt gondolom, ez még sorrendileg is helyes, mert nyilván első az ország, a haza védelme, a szuverenitás, a szövetségi erőkkel való együttműködés, de ebben addig, amíg nincs más megoldás, ezt bizony a Magyar Honvédségnek kell biztosítania.

A képviselő úr ugyanennek az indítványnak a kapcsán szóba hozta a költségeket. Igen, én azt gondolom, hogy egy felelősen gondolkodó kormánynak és kormánypárti többségnek mindenkor kötelessége az, hogy az adófizetők pénzéből a lehető legjobb, legoptimálisabb megoldásokat hozza ki. Még azzal együtt is, hogy elfogadom azt, amit ön mond, hogy tényleg igaz a négy haderőreform, tehát abban a dologban egyet kellene értenünk itt a patkóban, és kellett volna már nagyon régen, hogy milyen hadsereget akarunk. És azért akik itt ülünk, azt tudjuk, hogy a százezres nagyságrendről hogyan jutottunk el oda, ahol most tartunk.

Itt tényleg Mécs Imrének van messzemenően igaza, és nem akarom tovább folytatni azt az új helyzetet, amiről a képviselő úr beszélt, akár a szövetségi rendszerre, akár az európai uniós csatlakozásokra gondolok; könnyelműek lennénk, ha nem alkalmazkodnánk ehhez a helyzethez. De gondoljuk végig! Amit a képviselő úr is említett: a hagyományos fegyvernemek megszűnése. Igen, azt hiszem, ebben a hivatásos katonák is partnerek, hogy át kell alakítani a mai és a jövőbeni feladatokra. Ez pedig azt jelenti, hogy igen, megszűnnek egyes fegyvernemek, mert megváltoztak már a körülmények.

A másik kérdésben, ami az 5. számú indítványban szerepel, a szövetséges erőkkel kapcsolatos kérdés, meg vagyok győződve arról, hogy nekünk, magyar országgyűlési képviselőknek már régen kellett volna, a NATO-csatlakozást követően, még az alkotmányban is rögzítenünk azt, hogy Magyarország védelmét a szövetséges erőkkel együtt tudjuk biztosítani.

Képviselő Úr! Kérem, mérlegelje azt, hogy ha magunknak kell fölkészülni, mert nyilván mindenfajta katonai doktrínában léteznek időhatárok, hogy meddig és milyen feladatot kell elvégezni, de ha nem arra rendezkedünk be, hogy mi ezt a szövetségesekkel együtt tesszük, akkor megkérdőjelezhető, hogy mi csak a kötelezettségeket vállaljuk ebből a szövetségből, vagy ennek az előnyeit is ki tudjuk használni. És azt gondolom, hogy amikor megfogalmazódik ebben az országgyűlési határozatban, hogy a szövetséges erőkkel együttműködve, de a teljes és valamennyi katonai képességünkkel és teljes állománnyal megvédeni az országot, a hazát, ez így helyes - ezt tehát tényleg nem kellene támogatnunk.

Volt még egy gondolat, a 10. ajánlási pontban a nemzetőrség kérdése. Simicskó képviselő úr sokszor hivatkozott rá - én tisztelettel hadd kérjem valamire. Talán emlékszik arra, hogy itt, e ház falai között vitatkoztunk, és szerettük volna arról meggyőzni, hogy a nemzetőrséggel kapcsolatban készüljön egy olyan dokumentáció, ami alapján döntési helyzet alakulhat ki.

Kedves Képviselő Úr! Önök akkor erről hallani sem akartak, ezeket a módosító indítványokat egyszerűen lepöccintették, és egyszerűen kimondták, hogy: nemzetőrség kell! Ennyi. Erről szólt, ez volt a tárgyalási folyamat a honvédelmi bizottságban és mindenütt máshol. Azt hiszem, nem most van itt a helye annak, hogy ezt megvitassuk, de ezzel együtt azt gondolom, ha eldöntjük - és remélem, közösen el tudjuk dönteni -, hogy egy hivatásos hadsereget hozunk létre, aminek jó esélyét látom, és annak a feladataiban egyet tudunk érteni, akkor nem kell az adófizetők pénzét további új, pontosan ma még körül sem határolható feladatokkal bíró szervezet számára az adóforintjainkat elkölteni.

Engedjenek meg egy reagálást - nem kértem szót a kétpercesekben. Képviselőtársaim, itt vannak polgármester urak, akik el tudják mondani azoknak, akik kétkednek a polgári védelemmel kapcsolatban, hogy attól, hogy azt mi nem látjuk mindennap, hogy ők gyakorlatoznak, a polgári védelem megvan, tervei vannak, és kész arra, hogy feladatokat ellásson. Tehát arra kérem önöket, hogy tényleg ne támogassák ezt a 10. számú indítványt, mert ez a professzionális hadsereg képes, és ahogy megfogalmazódik a határozati javaslat 9. pontjában, képes kell hogy legyen rövid időn belül arra, hogy mindazokat a feladatokat ellássa, amit el lehet várni jogszerűen egy hadseregtől, ami biztosítja a belső biztonságunkat, és tényleg megfelelő színvonalon tud részt venni mindazokban a feladatokban, amelyeket a szövetségesi rendszer ezen felül tőlünk elvár.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(12.30)

Forrás: parlament.hu