GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Könnyelmű ígéret vagy nem könnyelmű ígéret, de ez 99 százalékos valószínűséggel szintén az utolsó felszólalásom.

Azt én nem tudom, hogy Pettkó András lánya akkor mit mondott, amikor háromnegyed évvel a Kendermag-tüntetés után, Pettkó András néhány héttel ezelőtt részt vett a Kendermag Egyesület által szervezett vitán, a párbeszéden, ahol mindenki, aki él és mozog ebben a szakmában, igyekezett ott lenni, és gyakorlatilag néhány fontos embert leszámítva a hazai drogügyi szakma legjelentősebb képviselői helyet foglaltak mindenféle oldalról, és elmondták a magukét.

(17.30)

Nem tudom, hogy itt akkor mi volt a családi ukáz, de annak örülök, hogy... (Pettkó András: Nem ukáz!) - kérés, képviselő úr, akkor nem ukáz, álláspont. Annak mindenesetre örülök, hogy szűk háromnegyed év alatt el lehetett oda jutni, hogy lehet vitatkozni bizonyos kérdésekről, és a képviselő úr személyesen is részt vesz ilyen vitákban. Mert hát ugye, amit mondjuk, a Kendermag Egyesület mond - nem akarok ezzel nagy vitát kirobbantani, csak egy egyszerű tényt szeretnék leszögezni -, az az állítás, amit talán Lezsák képviselő úr mondott, hogy a Kendermag Egyesület a drogdílereket pártolja, és hogy a drogdílerek gyülekezete volt tavaly május 4-én a Vörösmarty téren, nos, erről az állításról - felírtam - én mindenképpen szeretném elmondani, hogy ez nem igaz.

Felmerült itt az igény arra, hogy mi mindenről beszéljenek bizonyos politikusok és bizonyos pártok vezérszónoklatokban vagy más hozzászólásokban. Legelőször is én emlékeztetni szeretném Zsigó képviselő urat arra, amit a vezérszónoklatban elmondtam, és amit nagyon fontosnak tartok ismételten elmondani, hogy nem pusztán üres gesztusnak szántam, hanem nagyon komolyan gondoltam, és most is nagyon komolyan gondolom, amikor azt mondom, hogy minden tisztelet és minden elismerés megilleti azokat, akik az előző ciklusban kormányzati oldalról kezdeményezői és végrehajtói voltak annak, hogy megszülessen a nemzeti drogstratégia, ami az egész hazai drogpolitikának a legkiemelkedőbb jelentőségű dokumentuma az elmúlt tizenöt évben. Tény, hogy olyan stratégiáról van szó, ami gyakorlatilag intézményrendszert épít ki, intézményrendszert erősít meg, ami kialakítja a hazai drogügyi megelőzésnek és ártalomcsökkentésnek az intézményrendszeri, szerkezeti alapjait. Nem véletlen, hogy az akkori ellenzéki pártok ezt a stratégiát szintén támogatták.

Tehát én nem tudom, Zsigó képviselő úr kire gondolt akkor, amikor arról beszélt, hogy vannak képviselők, akik szerint a mai ellenzéki képviselők szerint a drogpolitikának csak és kizárólag a büntetőjog lenne a megoldása. Ha énrám gondolt, akkor valószínűleg valamikor félreérthetően fogalmaztam. Én egészen pontosan úgy látom a helyzetet, tisztelt képviselő úr, hogy önök a kelleténél sokkal jobban hisznek, indokolatlanul hisznek abban, hogy ez a büntetőjog mint eszköz egyáltalán hatékony lehet ebben az ügyben. Ezt ma már megvitattuk, ennek a részleteibe nem szeretnék belemenni.

Szeretnék arról beszélni az utolsó hozzászólásomban, amiben vélhetőleg egyetértünk, és amire sajnos nem esett túl nagy figyelem ebben a vitában, holott a napirenden lévő anyag ezeket az állításokat tartalmazza. A képviselő úr is szóvá tette, hogy nem beszéltünk az ártalomcsökkentésről, illetve a megelőzésről. Én azt gondolom, hogy beszéltünk, de akkor most picikét beszéljünk konkrétabban, mint korábban.

Leírja ez az anyag a következőket, hogy milyen lépések történtek a prevenció területén. A helyi prevenciós szolgáltatások létesítésére igen széles körű pályázati és egyéb működtetési támogatási rendszer állt rendelkezésre az elmúlt három évben, amely a korábbi évekhez képest jelentős előrelépést eredményezett.

Megelőzés: folytatódtak a Honvédelmi Minisztérium drogprevenciós programjai, mint a “drogriadóö, a “szer nélküli laktanyákértö program; a kiképzőközpontok hivatásos állománya speciális programban részesült, amely a megelőzést, a fogyasztás időben történő felismerését és annak kezelését szolgálja; drogprevenciós oktatói kézikönyv született. A fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézetében működik drogprevenciós csoport; az iskolai integrált drogprevencióra az Oktatási Minisztérium és a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium közös pályázatot írt ki; a Honvédelmi Minisztérium képzéseket indított el; az Oktatási Minisztérium célja a 2002-ben három egyetemen száz fő pedagógus részére államilag finanszírozott formában elindított pszichológus másoddiplomás levelező tagozatos alapképzési szak fenntartásának bővítése, a pedagógusok ösztönzése a képzések igénybevételére; iskolapszichológusi hálózat bővítése az Oktatási Minisztérium célja.

A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium 2002-ben meghirdetett kortársképzési programjának az általános célja, hogy a kortárs-befolyásoláson alapuló drogprevenció módszertanát minél szélesebb körben ismertté tegye az ország különböző területeiről származó kortárs segítők körében, valamint az önkéntes fiatalokat felkészítse a veszélyeztetett fiatalokkal kapcsolatos prevenciós tevékenységre; 113 beérkezett pályázatból 73-at támogattak mintegy 35 millió forint értékben. Mindenkivel egyetértek, aki azt mondja, hogy több pénz kellene ezekre a célokra, de azért mondjuk el, hogy ennyi volt.

Az iskolai drogügyi koordinátorokról esett ma már szó ebben a vitában. Fontos elmondani, hogy az Oktatási Minisztérium kidolgozta és működteti az iskolai drogügyi koordinátorok akkreditált képzési tematikáját, továbbképzési rendszerét a regionális drogügyi koordinátori hálózat formájában. A korábban megkezdett és sikeresen működő iskolai drogügyi koordinátor pedagógusok továbbképzése folytatódott: 2003-ban megtörtént a képzés és a hálózati munka tematikájának átszervezése, a képzés 2004-től még több helyszínen zajlik.

Az Oktatási Minisztérium egyik kiadványát itt súlyos kritika érte, aminek az volt a fő vezérszála, ahogy ezt egy fideszes képviselő elmondta, hogy nem helyes, ha önmagában az Oktatási Minisztérium olyan kiadványokat juttat csak az iskolákba, amelyek a diákokat csak a jogaikról tájékoztatják, hogy ha esetleg ilyen ügyben a rendőrséggel kapcsolatba kerülnek, akkor milyen jogaik vannak.

Én egyrészt azt gondolom - és ebben szerintem liberálisok és konzervatívok egyetérthetünk -, hogy azért jó, ha a fiatalok tudják azt, hogy milyen jogaik vannak akkor, ha esetleg bajba kerülnek. De azért azt is fontosnak tartom elmondani, hogy az Oktatási Minisztériumnak nem ez volt az egyetlen kiadványa: a “Légy észnél!ö című program és kiadvány, a Szertelenül című magazin, a Kid's magazin, a Vészcsengő című újság, amely a pedagógusok lehetőségéről ír a drogprevencióban, és 2003-ban volt ez a bizonyos Droginformációs Lapok. Ha jól számolom, ez az ötödik, önök azt igényelték, hogy a negyedik vagy ötödikként ez elmegy egy sorozatban - nos, a sokadik volt egy sorozatban ez a kiadvány.

Én a vezérszónoklatban beszéltem arról, hogy a metadon- és a tűcsereprogramok milyen jelentőséggel bírnak, és ezt itt újra szeretném leszögezni, hogy igazuk van azoknak, akik szemléletváltást sürgetnek. A múlt heti történet, a Baptista Szeretetszolgálat tűcserebusza körüli igazolgatás szimbolikus esete annak, hogy mit is jelent pontosan ez a szemléletváltás, amire szükség van, milyen szemléletváltásnak kellene megtörténnie. Ez nagyon jó példa arra, hogy ez milyen bonyolult kérdés. A társadalomban rengeteg előítélet, rengeteg félelem van. Itt, ezen a helyen is fontos elmondani, hogy azok a szakemberek, akik nap mint nap áldozatos munkával végzik például a tűcsereprogramot, valamennyiünk érdekében azért tevékenykednek, hogy ha már egyszer van néhány ezer szerencsétlen sorsú kábítószerfüggő személy Magyarországon, akik intravénásan fogyasztanak kábítószert, akkor legalább az ő köreikben és az ő köreikből kiindulóan ne terjedjen a hepatitis, a HIV és más vírusok. Akkor, amikor két éven belül ötödször zaklatja a rendőrség egy ilyen tűcsereprogramnak a működését, akkor láthatjuk, hogy bizony itt is szemléletváltásra lenne szükség. Azokat, akik ezen a területen dolgoznak - szociális munkásokat, orvosokat, önkénteseket -, hagyni kell dolgozni, meg kell hagyni azt, hogy kialakulhasson és megmaradhasson az a bizalmon alapuló légkör a betegek, a kábítószer-fogyasztók és a velük dolgozó szakemberek körében, ami lehetőséget teremt arra, hogy ezek a beteg emberek ne legyenek még betegebbek, és adott esetben szerencsés helyzetben visszatérhessenek nem beteg, hanem gyógyult emberként a társadalomba.

Önök többször beszéltek arról, hogy gyermekes szülőként mit tesznek. Én valóban fiatalabb vagyok legtöbbjüknél, de mondjuk, húgom, kamaszkorú unokatestvéreim nekem is vannak, és nem zártam ki még annak a lehetőségét sem, hogy néhány éven belül az első gyermekem is megszületik, sőt kifejezetten szeretném ezt. És egyetlenegy gondolat erejéig visszautalva a büntetőjogi vitára: amikor az én gyermekem kamasz lesz, mindent el fogok követni azért, hogy ne nyúljon hozzá ezekhez a szerekhez. De ha ez mégis megtörténik, és választ kell adnom a kérdésre, hogy azt kívánom-e neki, hogy a büntetőjog büntesse, vagy pedig azt, hogy valamilyen megelőző programban vehessen részt a börtönbüntetés helyett, én az utóbbit fogom kívánni neki (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és biztos vagyok benne, hogy önök ugyanezt kívánnák hasonló helyzetben saját gyermekeiknek.

Köszönöm szépen a türelmét, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu