IVÁNCSIK IMRE honvédelmi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt elnézést kérek, hogy elveszítettem az imént a türelmemet: nagyon jó okom volt rá, hogy így tegyek, hiszen önök azt a régi taktikájukat folytatják, hogy olyasmi ellen hadakoznak, ami nem hangzik el, ami nincs leírva, önök olyasmit nyilvánítanak ki a kormánynak vagy a kormányzati oldalnak tulajdonítva, amit mi nem gondolunk, nem mondunk és amit folyamatosan cáfolunk.

Végtelenül sajnálom, hogy nem emlékeznek már arra, hogy egy héttel korábban ugyanebben a teremben mi történt, mi hangzott el. Teljesen egyértelműen elmondtam akkor is, amit most szeretnék Simicskó úrnak válaszolni. Sajnálom, hogy nem tudja meghallgatni a válaszomat - bizonyára dolga támadt közben -, mert kedvezni szeretnék önöknek, ugyanis eszünk ágában sincs leépíteni a Magyar Honvédséget. Ezt a szót, ezt a kifejezést önök találták ki, és szokásos módszerükkel sulykolják a nyilvánosság előtt: leépíteni, leépíteni, leépíteni! Szó sincs erről, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim.

Mélyen meg vagyunk arról győződve, hogy az a szándék, amit megfogalmaztunk - ezzel fejeztem be a múltkor egyébként a vita-összefoglalómat -, ha ezt következetesen végre tudjuk hajtani, akkor jobbá teszi a honvédséget. Alkalmasabbá teszi arra, amit nemcsak önök tartanak megvalósítandó célnak, hanem önökkel együtt mi is, hogy a honvédség kész legyen, képes legyen minden fenyegetettséggel szemben az országot megvédeni. Tehát felejtsük már el ezt a kifejezést, amit önök használnak, hogy semmilyen körülmények között nem fenyegeti az országot semmilyen kockázat.

Nem tudom, önök ezt kitől hallották, soha ilyet senki nem állított. Felelős ember ilyet nem állíthat! Az önök dokumentumaiban is ugyanolyan szövegek, ugyanolyan megfogalmazások találhatók - fogok belőlük idézni -, mint amilyeneket mi használunk, és nagyon mélyen egyetértek Keleti úrral abban, hogy alapvető kérdésekben egyetértés van közöttünk.

Másrészt az egész vitát hallgatva olyan érzésem volt, mintha egy megismételt általános vitán ülnék. Néha-néha alibiként elhangzott, hogy ilyen és olyan módosító javaslatról beszélünk, de önök nagy elméleti fejtegetésekről tettek itt tanúbizonyságot, bár néhány kijelentésükkel kapcsolatban kicsit túlzó az, hogy elméleti lenne.

Még egyszer szeretnék arra utalni, ami Simicskó úr elmondott, hogy a honvédség ezen lépések következetes végrehajtása mellett fejlődni fog, tisztelt képviselőtársaim. Magasabb készenlétűek lesznek az egységeink, korszerű képességekkel és technikával fognak rendelkezni, magasabb szintre emelkedik a kiképzettségük, a katonák egyéni felkészültsége és felszerelése javulni fog, az összekovácsoltságuk, az együttműködési képességük egymással is és a szövetségesekkel is nagyságrendekkel jobb lesz, mint korábban. Nem beszélve arról, hogy hivatásos, a feladatot önként vállaló emberekből fog állni, akiknek lesz lehetőségük, idejük és elszántságuk arra, hogy ezeket a képességeket magas szintre fejlesszék.

Még egy dologra szeretnék kitérni. Elnézésüket kérem, hogy látszólag ilyen mellékes dologgal foglalkozom, de ha egyszer elhangzik valami a plenáris ülésen, úgy gondolom, hogy erre célszerű reagálni. Ez pedig Nyitray úrnak az a megjegyzése, hogy a szerény részvétel a Házban annak köszönhető, hogy nem megfelelő a szelleme ennek az előterjesztésnek. Ha ennél látványosabb és ordenárébb csúsztatást a mai napon valaki hallott itt a Házban, jelentkezzen, uraim! Ugyanis semmivel nem vagyunk se többen, se kevesebben, mint ahogy az szokásos ebben a Házban. Azok a képviselők vannak itt, akik vagy itt maradtak az előző napirendi pontról, vagy ehhez kívánnak hozzászólni, vagy várják, hogy végre a következő napirendi pont vitája mikor kerül sorra. Ez is jó példa arra, tisztelt barátaim, hogy önök csúsztatnak, mellébeszélnek, és nyilvánvaló ferdítésekkel próbálnak operálni a nyilvánosság előtt.

Volt egy nagyon fontos olyan fejtegetés, ami viszont érdemi vitára méltó, úgy gondolom. Hiszen egyértelműen arról szól vissza-visszatérően, hogy önök nemzetközi jogi értelemben véletlenül sincsenek tisztában azzal, hogy Magyarország milyen helyzetben van, milyen lehetőségei, milyen kötelezettségei vannak; mi adódik a NATO-tagságunkból nemzetközi jogi értelemben és egyéb következményeiben.

Önök itt most jó néhányan amellett érveltek újra, hogy miért írjuk azt, hogy csak szövetségben. A “csakö nincs a szövegben, tisztelt képviselőtársaim, ez megint egy olyan behallás vagy beolvasás, amivel önök elferdíteni kívánják ezt a szöveget. Szó sincs ilyesmiről! Szeretném a hűség kedvéért pontosan fölolvasni: “A hazai területen végrehajtásra kerülő feladatok során az ország fegyveres védelmére a szövetséges erőkkel együttműködve valamennyi katonai képességével…ö – és úgy kezdődött, hogy legyen képes a Magyar Honvédség. Szó sincs arról, mint amit önök mondanak, hogy mi lemondanánk az önálló védelemről, hanem egyértelműen arról van szó, hogy nincs lehetőség és nincs is szükség önálló védelemre.

Ezt pedig szeretném néhány dokumentum idézésével bizonyítani. Az első ilyen dokumentum az 1998. december 29-én született országgyűlési határozat. Ebben az áll (Irataiból olvassa.): “A Magyar Köztársaság biztonságát két alapvető pillérre építi; egyfelől: nemzeti önerejére, másfelől az euro-atlanti integrációra és a nemzetközi együttműködésre.ö Egy másik mondat: “A Magyar Köztársaság a biztonságát a leghatékonyabban a kollektív védelem elvére épülő Észak-atlanti Szerződés Szervezetének - a továbbiakban szövetség - tagjaként tarthatja fenn.ö A következő: “A Magyar Köztársaság honvédelmi politikája a szövetség, az együttműködés, a visszatartás és a védelem egységén és egymásra épülésén alapul.ö

Azt hiszem, ez teljesen világosan megfogalmazza, képviselőtársaim, hogy itt egységről van szó. Nem arról van szó, hogy külön kell gondoskodni és gondolkodni az ország védelméről önállóan, és ha majd a sors úgy hozza, hogy arra szükség lesz, akkor majd a szövetség keretén belül, hiszen azt pontosan tudniuk kell, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy mi aláírtuk az észak-atlanti szerződést, Magyarország számára nem létezik csak az ország számára megjelenő fenyegetés.

Ha ilyet önök elméletileg fölállítanak, hogy majd egyszer a szerbek újra jönnek, mint a második világháborúban, akkor már ennek a veszélye - amikor ezt fölismerjük, már akkor - is az egész szövetség ellen irányuló támadás veszélyének minősül. Ha megvalósul bármilyen ilyen támadás, az a szövetség egésze elleni támadás, és természetesen ilyenkor az észak-atlanti szerződésben foglaltak működnek, életbe lépnek, hiszen azért léptünk be a NATO-ba, hogy gondoskodjunk az ország védelméről, hogy könnyítsük azt.

(13.10)

Nekem végig az az érzésem, hogy önök megragadtak a '93-as helyzetnél, amikor az akkori biztonságpolitikai fejtegetésekből az “egyedül vagyunkö valós érzése sugárzott, és akkoriban volt szokásos a körkörös védelemről beszélni. Ezen az időn már réges-rég túl vagyunk, tisztelt képviselőtársaim. Nincs arra szükség, hogy Magyarország önállóan a világtól, a szövetségesektől elszigetelve gondolkodjon a védelméről.

De hátha önökre jobban hat egy másik dokumentum; szeretném az önök kormányának 2002. május 6-án, az utolsó napjaiban jóváhagyott, a Magyar Köztársaság nemzeti biztonsági stratégiájáról szóló határozatát idézni néhány érzékletes ponton. “Magyarországnak az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez való csatlakozásával és az Európai Unióba történő integrálódásával minőségileg új szintre emelkedik az ország biztonsága.ö Egy másik mondat: “Olyan közösségeknek lett a tagja, amelyekben a tagországok értékrendje azonos, és ennek az értékrendnek a megvédéséért készek és képesek egymást segíteni.ö

Egy újabb gondolat: “A NATO kiemelt szerepet játszik Európa és annak közvetlen környezete biztonságának megőrzésében, és továbbra is a transzatlanti dialógus első számú fóruma marad.ö És most figyeljenek, kedves barátaim! “A NATO az egyetlen olyan szervezet, amely az elrettentésen és a védelem képességén keresztül hatékonyan képes garantálni a tagállamok katonai biztonságát és védelmét.ö

Tudnék még jó pár hasonló és az összefüggéseket világosan megmutató idézetet előhozni az önök dokumentumából, de azért nem teszem, mert úgy gondolom, hogy ez is világos, egyértelmű, és arról is árulkodik, hogy önök nem sajátították el a saját frakciójuknak, a saját volt kormányuknak a törekvését sem, és úgy látom, hogy önök azt is opponálják, amiben egyébként korábban már nagyon nagy nemzeti konszenzus volt, egészen a rendszerváltástól kezdődően.

Tehát amikor itt rajtunk kérik számon, hogy vajon miért nem teszünk látványos gesztusokat, és miért lökjük félre a nemzeti konszenzust, nekem szomorúan azt kell megállapítanom, hogy aki félrelöki ezt a konszenzust, azok éppen önök, mert elkezdenek itt ma úgy viselkedni, mintha nem is lennénk a NATO szövetségének a tagjai. És amikor Körömi úr azt mondja, hogy mi lemondunk az önálló védelemről, akkor a mondatait továbbhallgatva tökéletesen igazat adok Göndör képviselő úrnak, aki arra az ellentmondásra utalt, hogy nemhogy mi mondanánk le arról, amire az előbb utaltam, hanem Körömi úr mond le az előnyökről, ami egyébként a NATO-tagsággal jár. Mi okunk lenne arra, amit ön is mondott, hogy persze, mi vállaljuk a kötelezettségeket, amikor arra szükség lesz, egyébként pedig önállóan gondoskodunk az ország védelméről, ami nem lehetséges és nem szükséges, még egyszer szeretném hangsúlyozni.

A védelmi felülvizsgálatot egy hosszú, logikus döntés-előkészítési és döntéshozatali folyamat képezte. Ebben nagyon reálisan és higgadtan értékeltük azokat a fenyegetéseket, kockázatokat, amelyek az országot érhetik. Soha nem mondtuk ki - mint ahogy az elején erre utaltam, hogy nem -, itt valószínűségekről beszéltünk, de olyan valódi politikai, geostratégiai tendenciákat értékeltünk, amelyek léteznek. Nem a hasunkra ütünk, mint önök, amikor kijelentéseket tesznek helyettünk, hanem felelősségteljes értékelést végzünk, és ebből következtetéseket vonunk le.

Ezek ismeretében határoztunk meg ambíciószinteket. Ez alapján terveztek a szakemberek, a hozzáértő szakemberek haderőszerkezetet, és fogalmazták meg, hogy ezen képességek milyen eszközökkel, milyen erőkkel állíthatók elő, és közben mindvégig szem előtt tartottuk, hogy mindez mennyibe kerül. Ezért készítettünk egy kiegyensúlyozott erőforrástervet is.

Most azzal szembesülünk, de ez nem csak a honvédelem területén van így, láthatjuk minden más területen - mit mond az ellenzék? Mindent tartsunk meg, ami jelenleg megvan. És erről persze pontosan tudjuk, hogy nem finanszírozható, és közben hozzunk létre egy új fegyveres erőt a honvédség keretén belül. Ez nem valósítható meg. Ellenzékben lehet ilyeneket mondani, de azt gondolom, hogy egy felelős kormánytényezőnek azzal is számolnia kell, hogy az adott helyzetben melyek a legfontosabb megoldandó feladatok, azokhoz milyen források szükségesek, és ezek a források hogyan teremthetők elő.

Karsai képviselő úr konkrét módosító javaslatokról szólt, ő a 13-ast említette, ezt a kormány támogatja, de nemcsak a 13-ast, hanem a 14-es javaslatot is, hiszen ezek jobbá teszik a szöveget, javítják azt, jól beláthatóan nem változtatják meg azt a koncepciót, amelyet a kormány képvisel.

Azt hiszem, a szerb példa azért is érzékletes, amit Karsai úr említett, hiszen ő egy második világháborús eseményre utalt, hogy akkor (Dr. Csáky András: Első!) - bocsásson meg - sem lehetett ezt előre látni. Én viszont azt mondom, hogy a második világháborúban - persze én szolnoki vagyok - a szövetségesek szétbombázták az állomást, ettől függetlenül nem félek attól, hogy egyszer csak majd amerikai és angol gépek fognak bombázni.

Éppen ezért azt mondom - és itt szeretnék egy olyan dologra utalni, amit néha-néha önök megkérdőjeleznek -, hogy vajon szükséges-e és milyen mértékben nemzetközi missziókban részt venni. Úgy gondolom, hogy a délszláv térségben meglévő valós kockázatokat nem azzal lehet kivédeni és megelőzni, hogy fegyverkezünk, és várjuk, hogy majd megtámadnak minket, és itt az ország határai mögött területvédelemre rendezkedünk be. Sokkal hatékonyabb eszköze ennek az, hogy részt veszünk a balkáni missziókban, és igyekszünk azokat a feszültségeket megelőzni, kezelni, amelyek ott tartósan jelen vannak. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a mi tartós jelenlétünkre is ugyanúgy szükség lesz.

Pettkó András képviselő úrnak szeretném mondani, hogy a honvédség átalakítása, egyes alakulatok létrehozása vagy megszüntetése nemhogy négypárti konszenzust nem igényel, hanem parlamenti határozatot sem, hiszen ez a mindenkori kormányzat kompetenciájába tartozik. Természetes persze, hogy erről folyamatosan konzultációkat folytattunk, meghallgatjuk az észrevételeket, ezeket mérlegeljük, de nem szeretném, ha a képviselő úr a kormány ebbéli kompetenciáját elvonná.

Elhangzott itt a befejező hozzászólásokban egy olyan kifejezés, hogy ez az előterjesztés egyfajta alávetettséget fejez ki. Mély meggyőződésem szerint pont a fordítottjáról van szó, arról van szó, hogy pontosan értjük azt, hogy mit jelent Magyarország számára egy erős, a biztonságunkat garantálni tudó szövetséghez való tartozás, milyen lehetőségeket, milyen felelősséget, milyen feladatokat és kötelezettségeket jelent ez Magyarország számára, ezeket foglalja össze nagyon tudatosan, logikusan egymásra épülő lépésekben.

Az előző héten az általános vitában, a reagálásban már utaltam arra, hogy ez a Gripen, úgy látszik, egy ilyen szuperszonikus fegyvere az ellenzéknek, most megint előkerült, hogy 60-70 milliárd forintba kerül a légi utántöltés. Szó nincs erről, hiszen erről már többször beszéltünk, ez számokkal igazolható. Ennek töredékébe kerül; mind a 14 gép légi utántöltési képességének az elérése sem éri el az egymilliárd forintot, tehát nem jó, hogy ha ilyen számokkal hadakozunk, illetve elhangzott itt, hogy An-26-osok - többes számban - kétszeres, háromszoros áron kerültek beszerzésre. Holnap délután a bizottság ezzel kapcsolatban egy tájékoztatót fog tárgyalni, ahol önök világosan meggyőződhetnek arról, hogy ez az állításuk sem felel meg a valóságnak.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy végére értünk egy általános és egy részletes vitának, lesz arra mód, hogy ha még valakinek kapcsolódó módosító javaslata van, azt beadja, és a holnapi bizottsági ülésen erről állást foglaljunk. Nekem mély meggyőződésem, hogy ez a határozat és ennek a többség általi támogatása lehetővé teszi azt, hogy a Magyar Honvédség egy tízéves fejlődési pályát befutva jobb legyen, eredményesebben tudja garantálni az ország védelmét, hozzáteszem: tántoríthatatlanul, a szövetségesekkel együttműködve.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu