KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Még az MSZP jogelődpárti idejében megtanultuk, hogy a párt vazallusai számára nem a törvények, hanem a párthatározatok, pártprogramok az irányadók. Ez annyira igaz, hogy még mi, a jogelőd-jogutód párt leigázott alattvalói is kénytelenek vagyunk az életünk sorsát meghatározó, mindenható párt megnyilatkozásaira fokozottan figyelni.

Emlékezzünk csak, hogyan is szólt az agrárpolitikára vonatkozó párthatározat, amely a kormányprogramba is bekerült. Eszerint EU-konform piacszabályozást és intervenciós rendszert működtetnek már az EU-csatlakozást megelőző években, és ennek megfelelő új agrárrendtartási törvényt léptetnek életbe. Nos, ebből az EU-konformnak mondott törvényből nemcsak az uniós piacszabályozás jelentős része maradt ki - például egyebek mellett az őszi árpára, durumbúzára, rozsra és cirokra vonatkozó intervenciós szabályozás -, de a törvényben szereplő piacszabályozási eszközök megfogalmazása is olyannyira vagylagos jellegűre sikeredett, mintha az a sztálini alkotmány semmire sem kötelező jogi nyelvezetéből lenne kikölcsönözve. Például: hirdethető, köthető, működtethető s a többi.

2003. december 17-én még ezt a hatoló-hetelő megfogalmazású piacszabályozási törvényt is felfüggesztette a mezőgazdasági miniszter, amikor a 127/2003. számú FVM-rendelettel nem kevesebb, mint 79 szabályozási rendeletet helyezett hatályon kívül úgy, hogy új szabályozást nem léptetett életbe. Ezzel Magyarországon hónapokkal az EU-csatlakozás előtt mindennemű piaci törvényi szabályozás nélküli őskori állapotokat idézett elő a minisztérium vezetése, természetesen tudatosan, hiszen egy szűk réteg érdekében történt mindez.

Ráadásul a törvényen kívüli állapotok előidézésére és a támogatások hatályon kívül helyezésére akkor került sor, amikor a többi csatlakozó országban - a balti államoktól Lengyelországon és Szlovákián át Máltáig bezáróan - a meglévő szabályozás mellé új támogatási konstrukciók kerültek bevezetésre a helyi termelők és vállalkozások erősítése céljából. Nálunk ezzel szemben még az utolsó pillanatban is az elvonás elve érvényesül. Ezzel Magyarországon bekövetkezett az a sajátosnak és egyedinek mondható EU-csatlakozás előtti állapot, amikor az agrártárca már nemcsak a kormányprogramot nem hajtja végre, de a törvényi kötelezettsége teljesítésének sem tesz eleget.

Ez az új jelenség félelemmel tölt el mindannyiunkat. Amikor alkotmányos viszonyok között a törvényességi rendet - legyen ez akár agrártörvénykezés - egy uralkodó párt felfüggeszti, akkor az a párt ismét totalizálódik. Féktelen gazdasági tombolásuk érdekében immár az utolsó törvényi korlátokat is megszüntették. A magyar történelem fintora, hogy most, 2004-ben megismétlődnek az ötven évvel ezelőtti történések: törvények felfüggesztése, erőszak. Igen, erőszak, hiszen 1990 óta elsőként - azóta persze hosszúvá vált a lista, de elsőként - a magyar parasztságot érte fizikai atrocitás, amikor is a szociális-liberálisnak nevezett kormány rendőrsége brutálisan ütlegelt tiszteletre méltó idős parasztembereket.

Nem lehet csodálkozni az emberek félelmén, hiszen ami az előbb említett kormány ideje alatt és a jogelődpárt évtizedeiben minden következmény nélkül megtörténhetett a magyar parasztság sérelmére, annak a jelei a jelenlegi kormánynál is a kezdetektől fellelhetők, legutóbb éppen a hatályos agrártörvények és agrárrendeletek felfüggesztésekor. Ismét félelem és szegénység uralkodik az országban, akárcsak az ötvenes években. Persze tudjuk, hogy az uralkodásában tobzódó vékony pártelitnek éppen ez a megfélemlítés és kifosztás volt a célja, továbbá a valódi párt- és kormányprogramja. A nemzeti kerekasztalos demokráciánk tizenötödik évében ismét a népi demokratikus allűrök lengik be a kormányzást.

Köszönöm a figyelmet.

Forrás: parlament.hu