NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Jelenlévők! Nagyon nem lepődhetünk meg azon, hogy egy ilyen, az ország alapvető érdekeit ilyen mértékben befolyásoló országgyűlési határozati javaslatnál ilyen kevesen jelennek meg, mint ahányan most is vagyunk, hiszen megítélésem szerint az a szellem, ami ebben az egész országgyűlési határozati javaslatban benne van, nem kis részben következménye annak, ami ehhez a csekély részvételhez is vezet, magyarán: az ország, a nemzet biztonságának, katonai biztonságának másod-, harmadrendűvé degradálása.

A részletes vitában most sorra kerülő javaslatokból, amennyi az adott időkeretbe belefér, szeretnék néhányat kiemelni, hiszen tulajdonképpen arra törekedtünk képviselőtársaimmal együtt, hogy azokat a szempontokat mindenféleképpen legalább utolsó kétségbeesett kísérletként megpróbáljuk módosítani, amik ennek a javaslatnak a végzetes torzulásait valamennyire talán korrigálni lennének képesek.

A határozati javaslat 3. pontjának módosításaként tettünk javaslatot arra, hogy az egyébként meglehetősen zavaros, úgynevezett minősített helyzet kialakulásának esetére a törvényjavaslat az általános hadkötelezettség visszaállításának lehetőségét emlegeti, miközben a jelenlegi törvényi alapjai ennek a visszaállításnak egyszerűen bizarrok és érthetetlenek, hiszen jelenleg a hadkötelezettség mint alkotmányos kötelezettség teljes mértékben a magyar jogrend része.

(11.00)

Tehát ennek a visszaállítására vonatkozó utalás legalábbis arra utal, hogy ennek valamiféle eltörlésére, a gyökeres és végképp eltörlésére, a “múltat végképp eltörölniö jegyében készül a kormányzat. Ezt persze kizárni nem tudjuk, sőt erősen valószínűsítjük, ugyanakkor azonban a jelenlegi határozatban egy majdani nem túl szerencsés szándékra hivatkozni legalábbis furcsának tűnik, hiszen a jelenlegi jogi helyzet szerint nem kell visszaállítani a hadkötelezettséget, hanem meggyőződésünk szerint a továbbiakban is fenn kell tartani annak a törvényi alapjait.

A 4. pont módosításával kapcsolatosan az egyik legfontosabb kifogásunk fogalmazódott meg, nevezetesen az, hogy rögtön a 4. pont a) pontjában a javaslat már eleve, ad absurdum kizárja a Magyar Honvédségnek azt a lehetőségét, hogy a köztársaság szuverenitásának és területi integritásának védelmére reális visszatartó erőre képes legyen, hiszen ott van egy kis szolid mellékmondat: “a NATO kötelékébenö. Magyarul: anélkül erre nem alkalmas. Mi azt gondoljuk - többek között én is -, hogy az ország védelmében különösen egyfajta reális visszatartó erőnek lennie kell, itt a realitás korlátainak a meghatározása az, amelyben esetleg lehet valamiféle megegyezés, de hogy semmilyen reális visszatartó erő megtételére önállóan ne legyen képes a Magyar Honvédség, csak a NATO kötelékében, ezt megengedhetetlen gyöngítésnek tartjuk.

Ebben a módosításban szerepel a terrorizmus elleni harc katonai feladatainak végrehajtása is, amely véleményünk szerint jelen pillanatban ebből a tervezetből és az abban megfogalmazott konkrétumokból egyenesen nem következik, tehát célszerű, hogy ezt a feltételt az e) pontba olvasszuk bele, hiszen pillanatnyilag Magyarország, a Magyar Honvédség a terrorizmus elleni harc katonai feladatainak ellátására nem alkalmas. S azokból a fejlesztésekből, amelyek utalás szintjén megjelennek - nemcsak ebben a javaslatban, hanem más egyéb forrásokban is -, kitűnik, hogy az, amit a terrorizmus ellen katonai eszközökkel vívott harcnak tekinthetünk, egészen mást jelent az erre vonatkozó - ha szabad ezt a csúnya szót használnom - szakirodalom, a szakértők és a gyakorlat szerint is - hiszen erre van gyakorlat -, mint amit pillanatnyilag ez alatt ez a tervezet ért.

Csak zárójelben szeretném megjegyezni: úgy tűnik, mintha a Magyar Honvédség kijelölendő irányait meghatározó személyek a terrorizmus esetében beérnék a kisegítő karhatalmi feladatok és a különböző katonai, ámbár minden egyéb területen is használható szakfeladatok teljesítésével, és a terrorizmus elleni harcot önmagában nem a terrorizmus hazai - Isten ne adja, de netán hazai - fenyegetése elleni védelem szempontjából tekintik fontosnak, hanem a különböző nemzetközi missziókban való részvételhez kötnék, amelyekben nekünk olyan szerepünk nincs, ami a katonai jellegű, terrorizmus elleni küzdelmet jelentené. Ezek teljesen közönséges katonai feladatok, amit csak az különböztet meg az itthon végzettektől, hogy nem itthon végzik, és tulajdonképpen alig-alig vagy - meg merném kockáztatni, még a némi igazságtalanság vádját is magamra véve: - egyáltalán nem a terrorizmus elleni harcra vannak a katonáink kiképezve, hanem bizonyos szakfeladatokra, amelyeket azért nevezhetnek nagy eufémizmussal a terrorizmus elleni harc részének, mert olyan hadműveletekhez adjuk őket kölcsön - vagy barterüzletben, ki tudja, milyen alapon mennek ezek a dolgok -, amelyekre valamilyen módon valakik rásütötték, hogy ez a terrorizmus elleni küzdelem mint olyan. Én egyébként alapvetően kételkedem, hogy ez valóban arra szolgálna.

Itt megint csak zárójelben jegyzem meg: egyszer már igazán célszerű lenne, ha példának okáért a parlamenten belül a parlamenti pártok vagy a parlamentben lévő képviselők között, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak, valamiféle egyeztetést tartanánk, és meghatároznánk, hogy valójában mit is tekintünk terrorizmusnak, különös tekintettel olyan terrorizmusnak, amely ellen katonai eszközökkel kell fellépni. Tehát most hangsúlyozom: katonai eszközökről beszélek, és nem a terrorizmus elleni rendkívül komplex küzdelem egyéb területein végzett erőfeszítésekről. Vannak ugyanis ennek küzdelemnek kifejezetten katonai vonatkozásai, de még egyszer hangsúlyozom: ebből a tervezetből és az ehhez kapcsolódó egyéb ismert intézkedésekből nem tűnik ki, hogy ezek az erőfeszítések tényleg autentikusan a terrorizmus elleni harc katonai aspektusaira koncentrálnának, inkább az egyes feladatok vállalásánál valamiféle címkézéssel csinálunk például egy szállító alakulatból a terrorizmus elleni küzdelem élharcosát, amellyel természetesen nem a katonák helytállását vonom kétségbe, az ő helytállásukat számos visszajelzés rendkívül pozitívra értékeli. Én ezúton is megköszönöm azt, hogy a Magyar Köztársaság jó hírnevét megőrzik a külföldi missziókban is, de itt most nem erről van szó, hanem arról van szó, hogy valójában mit is jelent a terrorizmus elleni küzdelem katonai aspektusa.

Ha továbbmegyünk, az 5. pont a) pontja módosítása esetében, ahol az átalakított haderő képességeivel kapcsolatosan javasolunk a meghatározásban változást, gyakorlatilag ugyanarra utalok vissza, amit korábban elmondtam. Itt is nyilvánvalóan látszik, hogy a jelenlegi magyar kormány, az előterjesztő honvédelmi miniszter úgy gondolja, a Magyar Honvédségnek még alaphangon sem szükséges önálló képességekkel rendelkeznie, csak és kizárólag a szövetséges erőkkel való együttműködésben képes az ország területén bármilyen végrehajtásra kerülő feladat során a fegyveres védelemre. (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.)

Köszönöm, a többit majd a következőkben elmondom. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu