ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen. Nemcsak azért kértem szót, hogy Arató Gergely képviselő úr lássa: ismerem a lehetőségeimet. Örülök egyébként annak, hogy szóba áll velem a folyosón. (Arató Gergely: Is.) Én csak arra utaltam itt, képviselő úr, a kétperces felszólalások okán - és még el is mondtam talán, hogy senkinek nem akarom kétségbe vonni az ehhez való jogát -, csak azt kértem a képviselő uraktól, hogy ha olyan témákban, mint például a rádió előtti tüntetés, vagy a félreérthető megnyilatkozásokból keletkezett reakciók, amelyek nem ehhez a témához tartoznak, ebben tudnánk kicsit türtőztetni magunkat, még eredményesebbek lehetnénk. Egyébként elismerem: mindenkinek joga van, és élhet is vele, a kétperces felszólalásra.

Még egy mondat, tisztelt képviselő hölgyek és urak. Sokszor elhangzott képviselők szájából: olyan drogpolitikával értenek egyet, olyan büntető törvénykönyvvel értenek egyet, amelyik se ebbe az irányba, se abba az irányba nem kötelezi el magát. Bizony, gyermekes szülők tudják leginkább, hogy az ember életében vannak ilyen szakaszok. Aztán elérkezik az a pillanat, amikor valahová kell tenni a voksot, valahová, valamely irányba dönteni kell. Azt gondolom, hogy Magyarországon, amilyen egyébként a kábítószer-probléma, a kábítószer terjedésének helyzete, egy idő után eljön az a pillanat, hogy valamelyik oldalra, valahová el kell köteleződni, hogy hosszú ideig, hosszabb ideig, mint négy esztendő, lehessen vinni egy olyan kábítószer-megelőzési politikát, amelynek hátha van eredménye. Merthogy ugyanis ezen a területen két-három-négy esztendő alatt nem hozhat eredményeket akármilyen jó politika; el kell köteleződni, hogy majd tíz esztendő múlva, amikor vagy itt, vagy egyébként személyes életünkben beszélgetünk, akkor azt mondjuk, hogy ez a tíz esztendő úgy múlt el, hogy ennek valóban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) van eredménye.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Forrás: parlament.hu