DR. KIS
ZOLTÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen,
elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Valóban, együtt éltük meg az Országgyűlésben
2000-ben azt a szörnyű tragédiát, ami a Tiszát érte, sőt még egy
vizsgálóbizottságban is dolgozhattunk, ha rövid ideig is együtt, amely ennek az
ok-okozati összefüggését, valamint a kár felmérését célozta. Ettől függetlenül
az akkori kormány 2000 februárjában elkészíttette egy amerikai céggel az
előzetes kárfelmérést, amely megállapította, hogy mintegy 28 milliárd 596
millió forintnyi közvetlen kár mutatható ki, de az elmaradt hasznot bizony még
mindig csak nézzük a turistaforgalmi és az idegenforgalmi látogatottsági adatok
tükrében, mégpedig negatív irányban.

A
Fővárosi Bíróságra 2001 áprilisában került a keresetlevél benyújtásra. A magyar
államot a károk megtérítésére irányulóan egy ügyvédi cég képviseli, és az
Aurul, majd jogutódjaként később a Transgold vállalatként ismert formáció
került a perben alperesi pozícióba. Időközben a bíróságon
tanácsvezetőbíró-váltás is történt, valamint hosszadalmas vita folyt arról,
hogy a magyar vagy a román joganyagot kell-e alkalmazni. Annak ellenére, hogy
az alperes cég a román joganyaghoz ragaszkodott, mintegy nyolc hónapos késéssel
biztosította a bíróság számára azt a jogszabályegyüttest, amely alapján az
eljárást kérte. A magyar állam nyilván nemcsak a kártérítést, hanem a cégtől a
további esetleges károkozás megszüntetését is kéri, magyarul azt, hogy
megfelelő támfalrendszerrel, szűrőrendszerrel és az ülepítő rendszer teljes
átalakításával tegye biztonságossá az üzemét.

Valóban
úgy van, ahogy képviselő úr mondta, az egyéni kárt szenvedettek ebből az
összegből kapnak kártalanítást, de ettől függetlenül folyik egy másik eljárás
is, a Páneurópai Jogász Unió részvételével a kárt szenvedett magánszemélyek
képviseletében.

Köszönöm
szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti
oldalon.)

(15.20)

Forrás: parlament.hu