KÉKKŐI
ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt
Államtitkár Úr! Tisztelt ellenzéki Képviselők! A magyar szabadságünnepet
követően nem is lehetne ildomosabb téma a magyar parlamentben, mint az önkény
áldozataira való emlékezés.

Azért
is fontos beszélnünk róluk, mivel a diktatúra áldozatainak ügye sok esetben ma
is jogilag még rendezetlen. Ez az adósság annál is nyomasztóbb, mivel amíg az
áldozatok jogainak teljes körű rendezése egyre halasztódik, addig a velük
szembeni bűn- és justizmord-elkövetők felelősségre nem vonhatósága már a
Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon körvonalazódott. Pedig az állampárti jogfolytonos
MSZP-nek tudomásul kellene végre vennie, hogy jogfolytonossága nem csupán
vagyoni jogfolytonosságot jelent, hanem ez a jogfolytonosság a jogelőd párt
több évtizedes bűneinek erkölcsi felelősségét is jelenti. Az állampárti
törvénytelenségek áldozatai számára az erkölcsi elégtétel mellett immár a
tényleges EU-csatla­kozá­sunkkor a jogi rendezetlenségek megszüntetése is
halaszthatatlanná vált. A jogi rendezetlenség tipikusnak mondható példáját
mutatom be egy, a több évtizedes szélsőbalos diktatúra választókörzetemben élő
ártatlan áldozatának esete kapcsán.

Siklósi
választókörzetemben az ötvenes években ‑ határsáv jellegénél
fogva ‑ egyébként is az országos átlagot jóval meghaladóan
tobzódott a törvénytelen önkény. Az akkori ávós tisztek bűnei állítólag már
elévültek, ezzel szemben az áldozatok még ma is a büntetés hatálya alatt
állnak. Bender Józsefet 1957-ben ‑ a népi demokratikus
államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való részvétel vádjával ‑ jogerősen
hat év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. Ugyanazon megyei bíróság,
amely az 1957. évi jogerős ítéletet meghozta, 1989-ben határozatot hozott
korábbi ítéletének semmissé tételéről, és ezzel a maga részéről jogilag
lezártnak tekintette az ügyet. Hiszen a letöltött börtönéveket már amúgy sem
tudta semmissé tenni, az utolsó kiskanálig végrehajtott vagyonelkobzás jogi
helyreállítására pedig kísérletet sem tett. Pedig a vagyonrendezés, az áldozat
birtokba helyezése máról holnapra megvalósítható lenne, mivel az 1957-es
bíróságilag végrehajtott vagyonelkobzás által érintett eredeti ingatlanok a mai
napig is csupán használatba vannak adva, a tulajdonjogot még mindig az állam
bitorolja. Ráadásul a Ptk. 15. §-a szerint a tulajdonjogi igények egyébként sem
évülnek el.

Az
áldozatoknak jogsérelmük helyreállítása iránti jogigényét legutóbb Takács
Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese is
elismerte: „A magyar jogrendben nincs olyan szabályozás, amely az
áldozatvédelmet átfogó módon rendezné, de a sértettek védelme akár az
alkotmányból levezethető.ö

(19.40)

Ideje
lenne tehát, hogy Bender Józsefnek az alkotmányból levezethető joga 15 évvel az
egykori bírósági ítélet semmissé nyilvánítását követően végre érvényre jusson.
Az ártatlanul sokat szenvedett, ma már 80 év feletti áldozatnak adjuk meg azt
az alkotmányos jogát, hogy hátralévő éveiben kiülhessen az őt megillető
szőlőjének présháza elé, ne kelljen egy ilyen egyszerű jogi kázusú üggyel
szégyenszemre a hágai bírósághoz fordulni. Már csak azért is jó lenne ezt a
fellebbviteli fórumot elkerülni, nehogy az olyan alapossággal eljáró hágai
bíróság még az egykori bebörtönzők kiléte után is tudakozódjon ‑ akkor
pedig még a büntetéselévülés is, a nemzeti szintű kerekasztal mint sajátos
magyar alkotmányjogi kategória is könnyen megkérdőjeleződhet.

Köszönöm
a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu