BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kuncze Gábor a tegnapi napon napirend előtt szólt az adócsökkentés követelményéről, mint a versenyképesség zálogáról. Ez az SZDSZ egyik nagyon fontos javaslata. Én a mai napon a másik, nem kevésbé fontos javaslatunkról szeretnék szólni, a rászorultsági szemléletű szociálpolitika erősítéséről.

Nagyon szoros összefüggés van a két javaslat között, hiszen az adócsökkentés azt jelenti, hogy relatíve kevesebb pénz folyik be a közös kasszába, és ez a politika csak akkor lehet sikerre vezető, ha ezzel párhuzamosan a kasszába befolyt pénz felhasználását sokkal célzottabbá tesszük - sokkal célzottabbá, mint ahogy ez jelenleg történik.

Nem olyan régen, tavaly év végén jelent meg a szociális szféra szakmai szövetségének egy kis kötete a szegénységről, a szegényedés folyamatáról Magyarországon. Ebben a kötetben a szerzők nagy hangsúllyal jelentik ki, hogy Magyarországon a szegények helyzete romlott. Talán nem mondhatjuk, hogy szélesedik a szegénység, de egyértelműen mélyül. A magyar lakosság 12-15 százaléka él az átlagjövedelem fele alatti színvonalon, és körülbelül egyharmada a létminimum alatt - ezek meglehetősen súlyos nagyságrendek. Ki kell mondanunk, hogy az eddig alkalmazott módszerek elégtelennek bizonyultak a probléma kezelésére.

Amikor az SZDSZ rászorultság szemléletű szociálpolitikát javasol, akkor teszi ezt azért, mert azt gondoljuk, jól látható, hogy hol jelennek meg a szegénységi kockázatok, hogy melyek azok a társadalmi csoportok, amelyek kifejezetten veszélyeztetettek ebből a szempontból. Elsősorban a munkanélküliekre, illetve a tartósan alacsony jövedelemből élőkre kell gondolnunk; azokra, akik a gyermeküket egyedül nevelik; azokra a családokra, ahol sok gyermek van; a hátrányos lakókörnyezetben élőkre, ahol nincs munkalehetőség a közelben; a rossz egészségi állapotban élőkre; a fogyatékossággal élőkre; általában az alacsonyabb iskolai végzettségűekre.

A közelmúltban az egészségügyi tárcánál elindult a szociális törvénynek egy koncepcionális újragondolása; ez a Szolid-program - a szolidaritás rövidítéséből fakad a neve - mindenképpen üdvözlendő. Csak sürgetni tudjuk, hogy ezt a folyamatot, amit elindítottak, gyorsítsák fel, és kormányon lévén befolyásolni szeretnénk, hogy a rászorultsági szemléletű logika érvényesüljön ebben az új koncepcionális programban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Unióhoz mindenféle reményeket fűzünk, de tudnunk kell, hogy az áhított jóléti államokban is van szegénység, az Unió tagországaiban is mintegy 15 százalékosra becsülik a szegénységet; körülbelül 55 millió ember él az Unió országaiban, mondhatni: szegénysorban. Minthogy ez a nemzetközi szervezet gazdasági szervezetnek indult, évtizedeken keresztül nem foglalkozott ezzel a kérdéssel. Szerencsére a kilencvenes évek végére ez a helyzet megváltozott: az amszterdami szerződés, illetve ezt követően a lisszaboni csúcs már a fókuszába helyezte a szegénység problémáját. Az Unió tagállamai pedig arra vannak kényszerítve, hogy nemzeti akcióterveket készítsenek a szegénység enyhítésére, megelőzésére. Tennie kell ezt Magyarországnak is, minél előbb, sürgetően - ne várjuk meg, hogy a helyzet még rosszabb legyen!

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu