DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Remélem, nem töltöm ki az időt. Tisztelt Képviselőtársaim! Én ugyan nem politikai vitanapra készültem, hanem (Göndör István: Mi sem.) néhány rövid módosító, szakmai javaslat vitájára, de engedjék meg, hogy elmondjam ezt, hogy ne maradjanak a levegőben ezek a mondatok.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Két év eltelt a választások óta, és önöknek még mindig nincs más érve, mint hogy minket becsméreljenek. Egyszerűen nem találnak más szakmai-politikai elemet arra, hogy ne azzal magyarázzanak minden eredményt és eredménytelenséget, hogy itt korábban is működött egy kormány.

Engedje meg, Göndör képviselő úr, hogy néhány konkrét dolgára reagáljak, mint ahogy korábban is igyekeztem megtenni. Hogy az elmúlt hetekben-hónapokban az M5-ös kivásárlása és továbbépítése kapcsán kialakult egy sajtóérdeklődés, azt nem a mi nyilatkozati dühünk váltotta ki, hanem az önök felelős vezetői, a miniszterelnök, a gazdasági miniszter nyilatkozatai. Elmentek, és ha az emlékezetem nem csal, a miniszterelnök úr január 7-én, és Csillag miniszter úr a kisebbik kormányzó párt elnökével talán Szegeden volt kedves sajtótájékoztatót tartani, ahol ezeket a nagyívű, bár fedezetlen törekvéseiket bejelentették. Nyilvánvaló, hogy a sajtó érdeklődött, és mi valóban elmondtuk a véleményünket, mint ahogy önök is. Úgyhogy nem hiszem, hogy azt a nyomást mi generáltuk volna. Mi magunktól nem mentünk, sőt éppen azért, mert semmilyen konkrét ismeretünk nem volt, hiszen abból tudtunk csak valamifajta ismeretet szerezni, amit az önök kormánytagjai esetenként a sajtónak elmondtak. Mi ezek elől igyekeztünk távol maradni, mert ilyen méretű ügynél találgatni valóban se nem túl szerencsés, se nem hálás, és hozzáteszem, esetenként talán nem is tisztességes dolog.

(19.00)

Nem, ezt önök próbálták nagyon idő előtt meglovagolni, önök igyekeztek egy olyan politikai hátszelet fújni ebből, ami nem igazán jött be.

Lejárt hitelek, közbeszerzés, kölcsön. Nem mi mondjuk, kedves képviselőtársaim, általában a szaksajtó és általában a szakmai közvélemény mondja, hogy nem lehet úgy tárgyalni, hogy előre bejelentem a szándékot, nem lehet úgy tárgyalni, ma sem értjük például, hogy a miniszterelnök úr miért hozta ilyen helyzetbe a saját miniszterét, nem lehet úgy tárgyalni, hogy kedvező pozícióba hozzuk az ellenfelet. Rólunk azt mondják, hogy nem csináltunk semmit. Igen, nem járultunk hozzá a hitelcseréhez, igen, nem hoztuk az M5-ös megépült szakaszának jelenlegi tulajdonosait és haszonélvezőit olyan helyzetbe, hogy semmilyen érdekük ne fűződjön az értékesítéshez. Nem akarom, sem a hely, sem az idő nem alkalmas arra, hogy összevessem az M1-essel, de önök is ismerik a történetet; lehet más eszközökkel is eljárni.

Éppen attól tartok a bizottsági munka kapcsán is, hogy önök, mint ahogy most is, minden válaszba új elemet hoznak bele. Ahogy önök most hat vagy hét szakmai módosító javaslat vitájába behozzák már a statisztikát is, és behozzák mindazt a politikai felhangot, amit egy szakmai vitából, egy szakmai tisztánlátás érdekében folytatott vitából ki kellene zárni, engedjék meg, hogy hangot adjak annak a kételyemnek, hogy ha a bizottságban is így fog folyni a munka, akkor önök megint teljesíteni fogják azt a politikai igényt, hogy a felszínen megígérni mindent, a felszínen demokratikusnak látszani, a felszínen nyitottnak látszani, és ugyanakkor álszent módon mindennek betartani, és minden tisztázásra irányuló törekvést csírájában megfojtani.

Nem először mondom, kedves képviselőtársaim, én önöknél alapvetően nem a gazdasági döntések praktikumát sérelmezem. Az egy szakmai kérdés, és abban igazat adok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy számolni sokféleképpen lehet; majd kiderül, hogy jó vagy nem jó, nem tudjuk, ki kell számolnunk. Én azt az álszentséget tartom önöknél - hogy mondjam - jellemhibának (Az elnök ismét csenget.) vagy jellemző magatartásnak, amit én mind a magam részéről, mind képviselőtársaim részéről erősen kifogás tárgyává teszek.

Köszönöm a türelmét, elnök úr.

Forrás: parlament.hu