DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Kétségtelen, hogy azok az adatok, amelyeket a képviselő asszony a Ház előtt felsorolt, maradéktalanul igazak. Engedje meg a tisztelt Ház, hogy én még két kis statisztikai adattal kiegészítsem ezt.

A szegénységi küszöb alatt élők száma 1999-2000-ben azon családok körében, ahol gyesből és gyedből éltek, vagy az anya jövedelme a gyesből, gyedből állt, 17 százalékot tett ki, míg 2001-ben ez az arány már 26 százalék volt. A jövedelemegyenlőtlenségek 1996-ig meredeken nőttek; 1996-tól, ha kevésbé meredeken is, de ugyancsak tovább nőttek. Éppen ezért egyáltalán nem véletlen, hogy a Ház rendszeresen és folyamatosan foglalkozik ezzel a kérdéssel, de nem hagyhatjuk azt sem szó nélkül, hogy a piaci folyamatok és az Orbán-Torgyán-kormány intézkedései a gazdasági javulás eredményeit leginkább a közép- és felső rétegekhez irányították, és a szegényeknek szóló ellátások mértéke csökkent. Gondoljanak vissza az elsőként idézett statisztikai adatomra, ahol a gyesből élő családok vagy a gyesből is élő családok szegénységi rátája jelentősen emelkedett, nem kevésbé azért, mert a gyes értéke szinte semmit sem változott négy év alatt, míg az ellátásokhoz való hozzáférés feltételeit lényegesen szigorították.

(9.30)

A szegénység felszámolása hosszú távú feladat, a megoldás komplex intézkedéseket igényel. Engedjék meg, hogy a teljesség igénye nélkül négy olyan nagy témára irányítsam rá szíves figyelmüket, amelyben a kormánynak kötelessége gondoskodni és egyszerre lépni.

Az első - ahogy a képviselő asszony is említette - a segélyezési rendszer célzottabbá tétele, mert azt kell tapasztalnunk, hogy a pénzbeli ellátások nem mindig oda jutnak, ahol a legnagyobb szükség van rá, és nem hagyhatjuk azt sem figyelmen kívül, hogy az elaprózott segélyezés rendszere nemcsak nem hatékony, hanem elsősorban azok maradnak ki ebből a rendszerből, akiknek a legkomplexebb segítségre van szükségük. Fontos ezenkívül, hogy a segélyezés mellett egy személyre szóló gondoskodás is életbe lépjen, hogy például a tartósan munkanélküli ne csak pénzbeli ellátást kapjon, hanem olyan személyes segítséget is, amivel megőrizheti aktivitását, és újra visszatérhet a munkaerőpiacra.

A másik ugyanilyen fontos - és ezt is említette a képviselő asszony - a szociális szolgáltatások rendszerének az átalakítása, mert azt sem lehet eltitkolni, hogy ma a szolgáltatás ott a leghiányosabb, ahol a legtöbb rászoruló ember él. Éppen ezért tehát mindenképp tovább kell lépnünk ebben a kérdésben is kistelepülés-szintig, és a többcélú kistérségi társulások elindítása is segíthet abban, hogy ezt a lépést eredményesen és hatékonyan tegyük meg.

Harmadsorban: módosítanunk kell, át kell alakítanunk a szociális igazgatás rendszerét, mert nemcsak közigazgatási hivatalokra van szükség, hanem a szociális szolgáltatást nyújtó rendszerek összehangolására, intézményesítésére, hogy olyan magas szintű szolgáltatások valósulhassanak meg, ahol a rászorulók pontos igényeit is fel tudják mérni és kielégíteni.

És végül az egyik legfontosabbnak tartom, hogy azt a hatalmas információhiányt próbáljuk meg enyhíteni, ami miatt a rászorulók, a szegények a legkevésbé tudnak megismerkedni a jogaikkal, a lehetőségeikkel, és a legtöbbször emiatt esnek el a hatékony és ésszerű támogatási formáktól.

A szociális törvény átalakítását célzó terv, amiről a képviselő asszony is beszélt, ezt a három elemet, amiről beszéltem, az igazgatást, a szolgáltatásokat és a pénzbeli ellátásokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) kívánja átalakítani, mert csak ez szolgálja a szegénység felszámolásának komplex megoldási útját.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu