IVANICS ISTVÁN, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A gazdasági bizottságban valóban érdemi, szakmai vita folyt arról, hogy hogyan is működjön ez az önkormányzati törvény.

Engem kicsit szíven ütött a miniszter asszony expozéja, amikor azt hangsúlyozta, hogy rendszerváltó törvényeink történelmi hivatást töltöttek be, tehát kvázi már múlt időben beszélt erről a törvényről, és hozzátett egy olyan ellentmondást, ami rávilágít a dolgok lényegére, hogy az új szintek kialakítása révén a hatékonyságot fogjuk javítani. Ez a bürokráciát és a közigazgatást, ennek törvényszerűségeit ismerve elég nehezen elképzelhető, különösen akkor, ha azt is hozzátesszük, ami a bizottsági vitában számos esetben felmerült, hogy a területrendezési törvénnyel és a többi hozzá kapcsolódó igazgatási szinttel valóban nincs összecsiszolva ez a javaslat. Ezt úgy fogalmazta meg a bizottságba a minisztérium részéről delegált előadó, hogy ezt majd menet közben hozzá lehet igazítani, mert ha a társulások kötelező jelleggel jönnek létre, akkor nincs szükség kistérségi területfejlesztési tanácsok felállítására, és majd a parlamenti szakaszban összehozzuk ezt a kérdést.

Hát körülbelül ilyen ez az egész törvény, hogy majd valahogy összehozzuk. Komolytalan, felelőtlen, az alapvető európai értékekkel nem számol, sehol nincs megemlítve az az önkormányzati alapdefiníció, hogy szubszidiaritás, ami egyben a szabadság kérdését is fölveti. A kölcsönös kisegítés gondolata nem merül föl. Egyszerű a megoldás: amelyik nem tudja ellátni a feladatát, elvonjuk a forrást, és beintegráljuk egy kötelező társulásba. Abszolút módon a szabadság, a demokrácia megtiprása ez a megközelítés. Szerintem - és ez a bizottsági vitában többször elhangzott -, ha a kormány így közelíti meg ezt a kérdést, akkor nem szabad, hogy foglalkozzon vele, és ha nem képes ennek a feladatnak a megoldására, akkor föl kell hagyni vele, és másra bízni ezt a kérdést.

Mindenki előtt egyértelmű, hogy a feladatok elvégzését két oldalról lehet megközelíteni: vagy támogatom a kölcsönös kisegítés elvén, hogy azt a feladatot el tudja látni, vagy egyszerűen elvonom, és én erőszakkal majd megmondom, hogy kire bízom, és hogyan lásd el ezt a feladatot.

A többcélú társulás nagyon hűen tükrözi ezt a mentalitást, mivel magában rejti azt az álnok megközelítést, hogy a többcélúság jelenthet mindent is és jelenthet semmit is. Tehát nem mondja meg, hogy hány cél lesz - többcélú. Ez közismert, néhány évtizeddel vissza kell menni a törvénykezés, a közigazgatás és az állampolgárok gondozása, irányítása tekintetében, és akkor máris érezzük ennek maró hatását a jövőnkre nézve. Tehát többcélú társulás, egy fantomtársulás, amelyet központilag tudok irányítani, mégpedig függetlenül attól, hogy milyen szintekre, hogyan illesztem be, mert jelenleg semmi sem áll, mert a tisztelt kormánypárt saját soraiban sem tudja eldönteni, hogy mi legyen a megyével, mi legyen a régióval. Anarchikus állapot van, és akkor én pénzügyileg meg akarom oldani szabadságuk letiprásával ezeknek a kistérségeknek, illetve kistelepüléseknek a kormányzását, pénzügyi rendszerének az igazgatását!

Úgy gondolom, hogy ez méltatlan ma Magyarországhoz, méltatlan ahhoz, hogy a szabadságra tettük tízegynéhány évvel ezelőtt az életünket. Ahhoz, hogy szabadon, önállóan kibontakozhassanak ezek az önkormányzatok, segítséget kell adni, és nem diktatúrát.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu