PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Olyan tárgysorozati pont tárgyalásához érkeztünk, ahol talán megengedhető a könnyedebb és családiasabb hang. Médiaügyekben viszonylag ritka, hogy jó okkal senki se érezze indíttatva magát arra, hogy harci kürtöket fújjon. A Duna Televízió jelenléte az életünkben talán nemcsak megengedi, de ki is követeli, hogy ez alkalommal a közszolgálati média egyik fontos intézményéről az elfogadás, az egyetértés hangján szóljunk.

Kérem képviselőtársaimat, ők is engedjék meg nekem, hogy hozzászólásomat azzal kezdjem, ami a családi hangra emlékeztet. Azzal, hogy a Magyar Demokrata Fórum csak azért nem tekinti saját gyermekének a Duna Televíziót, mert tudja, hogy a születése pillanatától kezdve kinőtt a családi kötelékből. A Duna Televízió ugyanis mára már valóban a nemzet gyermeke. 1989 februárjában az akkori filmszemlén Pálfy G. István vetette fel egy Kárpát-medencei televízió alapításának javaslatát. 1992-ben a Magyarok Világkongresszusán pedig Csoóri Sándor tett javaslatot Antall József miniszterelnök úrnak a már kiérlelt gondolatú és tervű Duna Televízió létrehozására.

Amikor Erdélyben járunk, mind a mai napig meghatottan mesélik nekünk, hogy a partiumi és erdélyi magyarok vigyázzállásban és könnyekkel a szemükben nézték a pápai áldást 1992 karácsonyának szentestéjén, amikor a Duna Televízió először jelent meg a képernyőjükön. A Magyar Demokrata Fórum ezt nem tudja és nem is akarja elfelejteni. Mi is úgy tekintünk a Duna Televízióra, mint a rendszerváltozás utáni idők egyik legnagyobb kulturális és nemzeti teljesítményére.

Képviselőtársaim! A Duna Televíziót felügyelő Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriuma most épp az intézmény fennállásának 10. évéről ad számot. Ünnepi volna ez az alkalom akkor is, ha csak a kerek évforduló utalna rá, hogy egy fiatal intézménynek sikerült túljutnia a születés kockázatain. De az elénk tárt tények is erre az ünneplésre adnak okot. Megnéztem a korábbi beszámolókat is. Ezek arról tanúskodnak, hogy 2002 előtt már négy-öt évvel korábban megkezdődtek a lefelé vivő gazdasági folyamatok, 2001-ben pedig elérte egész történetének gazdasági mélypontját a Duna Televízió. Ekkor zárta az évet a legnagyobb veszteséggel.

Ünneplésről tehát nem valami díszítő elemként beszélek, hanem azért, mert a Duna Televízióban egy lefelé vivő hajlat után, 2002-ben, a jubileumi évben nemcsak stabilizálni sikerült a gazdálkodást, hanem majdnem 200 millió forint pozitívumot is teremtettek. Ez az egyik tény, amelyre a közszolgálati médiavilág egészének ismeretében különösen erős hangsúllyal hívom fel képviselőtársaim figyelmét. A másik tény, amire felhívom a figyelmet, az, hogy a médiatörvény 24 szigorú előírása közül mind a 24-et egyedül a Duna Televízió tudta teljesíteni a maga sajátos körülményei között, miközben az üzleti mérlege nyereséges volt. A harmadik tény pedig az, hogy a 10. évforduló karácsonyára elindította az észak-amerikai sugárzást. Továbbment azon az úton, hogy a Duna Televízió valóban a magyarság világtelevíziója legyen.

Erről a három tényről szeretnék néhány szót mondani. Ami a pozitív pénzügyi mérleget illeti, el kell gondolkodnunk azon, hogy lehet-e normatív finanszírozási rendszer nélkül betartatni és betartani a médiatörvény előírásait. A Duna Televíziónak ez 2002-ben sikerült, de lássuk be, egyedül van vele. Egyedül van vele több értelemben is. A korábbi években a lakosságnak mindössze kétharmada fizette az előfizetési díjat. A Medgyessy-kormány csak ezt a kétharmadot vette át, amikor a lakosság válláról levette az előfizetési díjak terhét, azonban az elmaradt egyharmadon a közszolgálati média körülbelül 50 milliárd forintot vesztett az elmúlt fél évtizedben. A Duna Televízió 10 milliárdot. Ezt senki sem pótolta.

Az Állami Számvevőszék az elmúlt két évben kétszer is jelezte, hogy a Duna Televíziónak meg kellene újítania a technikai rendszerét. Az ÁSZ még 70 százalékos elavultságról beszélt, de a valóság mára már a 80 százalék felé közelít. A Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumának többször megismételt 2 milliárd forintos támogatási kérése nem talált az ügyhöz méltó meghallgatásra. Nem akarok sem a patkó másik oldalára, sem a másik közszolgálati televízió állapotára mutogatni, csupán jeleztem, hogy itt most már halmazati a mulasztás.

Ami a közszolgálati előírások teljesítését illeti, nagyon fontos, hogy 2002-ben a Duna Televíziónak ez szinte maradéktalanul sikerült. De benne van a kuratórium beszámolójában, hogy a gazdasági egyensúly megteremtése bizonyos műsorok megszüntetésével járt együtt. Nem az Országgyűlés feladata, hogy a műsorok értékéről ítélkezzen, de attól mégis tartani kell, hogy a megszüntetés mindig bizonyos cenzúra jelleget ölt, akkor is, ha szó sincs róla. Ez pedig nem hiányzik a magyar demokráciának. Amennyire tudom, a 2004-es üzleti terv is kénytelen a műsorok csorbításával számolni. Nem jó jel, és nem is elfogadható a Magyar Demokrata Fórum számára.

Ami pedig a tengerentúli sugárzás gondjait illeti, már nem tartozik a mostani tárgyalási időszakhoz, mégis káros lenne, ha említetlenül maradna a mi részünkről: 2002 karácsonyán elindult az észak-amerikai sugárzás, és 2003. március 15-én, tehát a beszámolási időn túl elindult az ausztráliai és az új-zélandi is. Vannak, akik kétségbe vonják ennek jelentőségét. A Magyar Demokrata Fórum ezt a tettet nemzetstratégiai jelentőségűnek tartja. Mi emlékezünk arra is, hogy a megelőző ciklus parlamentje 910 millió forintot különített el a tengerentúli sugárzás technikai és egyéb céljaira, és ezt az összeget az ÁPV Rt. számlájára tette. A Duna Televízióban talán joggal kérdezik: hová lett ez az összeg? Méltatlan lenne, ha az Országgyűlés most is úgy tenne, mintha semmi köze nem lenne ennek a nemzetstratégiai célnak az elfogadásához és támogatásához.

Tisztelt Képviselőtársak! A Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriuma mind szövegében, mind táblázataiban jól átlátható beszámolót tett elénk. Valószínűleg azért, mert a Duna Televíziónak és a közalapítványnak nincs takargatnivalója. A kuratóriumról és a Dunáról is általában úgy beszél a közvélemény, mint a béke szigetéről. Annyira naivak nyilván nem lehetünk, hogy azt képzeljük, bárhol béke lehet a médiában. A Hungária Televízió Közalapítvány azonban mégiscsak védőernyőt biztosít a Duna Televízió békés munkájához. Pedig nem egyszerű az egyensúly fenntartása. Az új áfarendelkezések és az energiaár-emelések majdnem annyit vesznek el az intézménytől, mint amennyi többletet kapnak az infláció felszorzásából. Nagyon szerencsétlen azt a képet felmutatni magunkról, a Magyar Országgyűlésről, hogy egy rosszul működő közmédiumot a ránk kényszerített lehetetlenségek miatt milliárdokkal támogatunk újra és újra, de aki gondosan gazdálkodik, azt pénzügyi közömbösséggel és szép szavú dicséretekkel büntetjük. Lehetetlen, hogy Magyarországon ne tudjon megtartó támogatást kapni a magyarság világtelevíziója, és csak azért, mert felelősen gazdálkodik.

A Magyar Demokrata Fórum elfogadja és elfogadásra ajánlja a Hungária Televízió Közalapítvány 2002. évi beszámolóját.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu