MANNINGER JENŐ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Röviden csak két megjegyzést szeretnék tenni, csatlakozva az előttem szólókhoz, a törvénymódosításhoz. Nyilván az ilyenfajta módosításokra szükség van, hiszen a csatlakozás miatt az uniós előírásokat kötelezőek, és bár az utolsó pillanatban is, de megtörténtek ezek a módosítások.

Két dologra szeretném fölhívni a figyelmet. Mind a kettő a vasúti törvénnyel kapcsolatos, amelyek véleményem szerint nem kismértékűek, hanem igen nagy mértékben fogják a következő években megváltoztatni a vasút működését. Az egyik az a tény, hogy a vállalkozó számára a menetdíjbevétellel nem fedezett, indokolt költség megtérítését az államnak el kell majd végeznie. Ezt talán egy kicsit leegyszerűsítve a szakirodalomban korábban veszteségfinanszírozásnak is hívták. Nyilván, hogy ma is jelentős összegeket ad különböző formákban, és adott az elmúlt évtizedekben is, habár relatíve egyre csökkenő mértékűt az állam a vasút számára. Mégis, ennek rendkívül nagy a jelentősége. Úgy gondolom, hogy ez csak akkor lehet majd, ha a költségvetésbe ezt megfelelően be is tervezik. Hogy mik lesznek az indokolt költségek, ez rendkívül fontos és érdekes lesz. Indokolt költség-e a MÁV esetében, mondjuk, egy menedzsmentnek a 30 milliárdos veszteségnél a 2 milliárdos éves költsége, amelyet a felső vezetés béreire fordítanak? Ugyanakkor, mondjuk, a szerelvények fenntartására, karbantartására a minimális eszközök is hiányoznak.

Ugyancsak ilyen, véleményem szerint rendkívül fontos kérdés lesz a vasút további működtetése szempontjából a pályahasználati díj kérdése, amelynek a törvény szerint az üzemeltetés és a fenntartás közvetlen költségeit és ráfordításait kell tükröznie. Gondolom, ezt is rendkívül nagy körültekintéssel kell majd kialakítani, hiszen itt a “felújításö szó hiányzik. Tudjuk, hogy Magyarország vasúti pályái milyen állapotban vannak. Az Unió segítségével nyilván a legfontosabb pályákat, a közlekedési folyosók pályáit föl lehet fokozatosan, még így is hosszú évek alatt újítani, de a mellékvonalak felújításáról már egyáltalában nincs szó. Előállhat az a helyzet, hogy drága állami pénzeken felújított pályát esetleg nem fizet meg megfelelően egy külföldi használó, és nyilvánvalóan az is előállhat, hogy nincs az államnak megfelelő pénze, hogy nemcsak a fővonalakon, hanem akár a mellékvonalakon is, ahol szükséges, a felújításokat elvégezze.

Itt bizony ezeknek az összegeknek a kiszámítása, úgy, hogy a versenyszabályok érvényesüljenek, de mégis biztosítva legyen ne csak az üzemeltetés és fenntartás, hanem a felújítás is, nagyon gondosan kell majd eljárni. Úgy gondoljuk, itt nem szerepel a törvényben, mégis egy csatlakozó megjegyzést hadd tegyek: szerepelt a kormány programjában sokszor a vasút privatizációjának egy része. Ebbe most nem akarok belemenni, hogy mit nevezünk privatizációnak és mit nem. Mindenesetre az áruszállítás privatizációját hangsúlyozták. Úgy gondolom, ezt csak akkor lehet megtenni, amikor például a pályahasználati díj kérdésében már kellő tapasztalattal rendelkezünk, és valóban pontosan meg lehet azt mondani, hogy mik a tényleges költségek, milyen díjat kell megállapítani, hogyan működik az egész ahhoz, hogy a privatizáció során ne csak az járjon jól, aki esetleg tőkeerős, nagy céggel bejön, és a fő vasúti vonalakon fog árut szállítani, hanem valóban versenyképes magyar vállalkozások továbbra is élhessenek.

Tehát mindezeket figyelembe véve, azt gondolom, itt igazából majd az lesz a kérdés, hogy ezekre a törvénymódosításokra hogyan készíti fel a magyar kormány, a közlekedési kormányzat a vasúti társaságot, illetve a vasútról szóló törvény változásai következtében a közlekedés hogyan módosul, főleg elsősorban a vasút jövője Magyarországon.

Köszönöm figyelmüket.

(Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Forrás: parlament.hu