DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Amit Gulyás képviselő úr mond, az teljesen más, mint amit mi itt tárgyalunk, de majd azzal kapcsolatban is kialakítjuk az álláspontunkat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az én gondolkodásomat két dolog is motiválja: az egyik egy röghözkötöttség, én egy kistelepülési polgármester vagyok, másként látom ezt a törvényt, mint azok, akik egy nagyváros magasságából néznek a kistérségekre, és adnak sokszor számunkra jó szándékúan is leckét, tehát ez meghatározza az én gondolkodásomat.

(18.30)

A másik dolog - és egyszer már hivatkoztam rá - átolvastam az Alkotmánybíróságnak azt a döntését, amit többek között a PSZÁF-törvény, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelte kapcsán meghozott az Alkotmánybíróság, és ott egy olyan alkotmánybíró véleményét olvastam el, jelesül Kiss László professzorét, aki külön véleményt fogalmazott meg a többségi döntés kapcsán. Ezek után megnéztem, hogy az Alkotmánybíróság eddig mit mondott az önkormányzati alapjogokról és az önkormányzati alapjogokat milyen védelemben részesítette, mert Kiss László erre a területre kalandozott. Én erről szeretnék most beszélni, mert azt gondolom, hogy ez az egész kérdés legizgalmasabb része. Nem az, ami a két 50 százalékos törvényben, az önkormányzati törvényben ott van vagy ami a többcélú társulási törvényben megfogalmazódó részletszabály, hanem az alkotmány a lényeges kérdés.

Az Alkotmánybíróság egy 2/1997. döntésében többek között a következőt mondja: “Az alapjogok szabályozása elsősorban a kormánnyal és az államigazgatással szemben nyújt alkotmányos garanciákat az önkormányzatok számára.ö Kivel szemben? Tehát az alkotmányban megfogalmazott garanciális szabadságok, az önkormányzati alapjogok - 44/A. § (1) bekezdés, amint már többször mondtam - a kormánnyal és az államigazgatással szemben nyújtanak garanciákat.

Az Alkotmánybíróság azt is mondja, amikor kibontja ebben a határozatában ezeket a szabályokat, hogy a törvényhozót az alkotmányban szabályozott önkormányzati alapjogok tekintetében annyiba korlátozzák - tehát még a törvényhozó Országgyűlést is -, hogy ezeket az alapjogokat nem vonhatja el, nem állapíthat meg olyan mértékű korlátozást, amely valamely önkormányzati alapjog tartalmának kiüresedéséhez vagy tényleges elvonásához vezet. Milyen alapjogokról beszél az alkotmány a 44/A. § (1) bekezdésében? Csak a törvényi szabályozásunk szempontjából izgalmasakat idézem: önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat az önkormányzat; a 44/A. § c) pont: az önkormányzati feladatokhoz az államnak megfelelő saját bevételeket és arányos állami támogatást kell biztosítani; egy h) pontot is idézhetnék: a szabad társulás alkotmányos alapjoga.

Ezek után mi az, amivel önök előjönnek? Ezt a rendszert kell önöknek áttörniük, hogy felszámolhassák a magyar önkormányzatiság legalább egyharmadát, a kistelepülések önkormányzatait, azt az 1700 kistelepülést, ahol önök érzésem szerint meghúzták a határt, ahol ezernél kevesebb ember él. Hiszen mit csinálnak önök, amikor beépítenek az alkotmányba egy 44/D. §-t? Azt mondják, törvény előírhatja, hogy az önkormányzat kötelezően részt vesz egy kormány által meghatározott kistérségben - ezt többcélú kistérségi társulásnak nevezik -, ennek a társulásnak csak törvény állapíthat meg feladatokat - megjegyzem, az alkotmány még azt se kéri, hogy ez egy kivételes és különös eljárás legyen; a másik törvény, amiről már Wiener képviselő úr beszélt, azt mondja persze, hogy ezt kivételesen teheti meg a jogalkotó, hogy mi az a kivételesség, nyilvánvalóan a kormány mérlegeli igazán ezeket a kérdéseket -, és mindezt azért teszik, hogy bizonyos önkormányzati feladatellátás hatékonyabb színvonalon történjen, és azt is megfogalmazná megint nagyon puhán az alkotmány, hogy a feladatokkal arányban álló állami támogatásban részesül majd ez a kistérségi társulás.

Kiss László alkotmánybíró arra is rámutat, hogy akkor, amikor az alkotmányos alapjogokat mérte az Alkotmánybíróság, megnézték azt, hogy hol kell meghúzni a határt, mikor sérülnek már ezek az alkotmányos alapjogok. Ebben a 2/1997. alkotmánybírósági döntésben az Alkotmánybíróság egy nagyon magas mércét állapított meg, amikor azt mondta, hogy csak akkor sérülnek ezek az alapjogok, ha az önkormányzat működése ellehetetlenül, magyarán mikor ott a vég, vagy amikor az önkormányzati jogkörök kiüresedése megtörténik. Az egy érdekes kérdés - Wiener képviselő úr már biztosan olvasta ezt az alkotmánybírósági döntést -, amikor Kiss László azt mondja, hogy most, amikor a PSZÁF kapcsán döntött az Alkotmánybíróság, akkor egy olyan intézményt részesített védelemben, amit az alkotmány nem emel fel az alkotmány szintjére, hiszen egy kormány által irányított intézményről van szó, és mégis ezt az alkotmányos mércét sokkal inkább levitte, amikor azt mondta, hogy a jogállamiság sérelme már akkor fennáll, ha ennek a bizonyos kormányzati intézménynek a működése veszélybe kerül. Tehát nem ellehetetlenülésről beszél, mint az önkormányzatoknál, már a veszélyt is alkotmányellenesnek minősítette.

Mondandómhoz ott térek vissza, hogy az önkormányzatok esetében nagyon magasan van a mérce, gyakorlatilag mindent lehet csinálni az önkormányzatokkal, mert csak akkor alkotmányellenes az egész, amikor már ellhetetlenül az önkormányzat vagy az önkormányzatok működése. Ezért lehet Magyarországon természetes állapotnak tekinteni, hogy több mint 1300 település önhikis rendszerben kapja a forrásait, nem egy normatív rendben, hanem külön pályázatok alapján tartja életben magát. Kiss László, az alkotmánybíró sejteti ebben a döntésében, hogy ő nem ért egyet azokkal az alkotmánybírósági döntésekkel, mert még egyszer mondom, ott a mérce nagyon magasan van meghúzva, és ezt a jogállam védelme érdekében, az önkormányzatok védelme érdekében lejjebb kellene hozni.

Mit csinálnak önök? Nem tudnak hozzányúlni vagy nem akarnak hozzányúlni ehhez az alkotmányos szabályrendszerhez. Tekintsük ezt egy bástyának, ez a bástya az alkotmányban továbbra is megvan, én azt mondom, persze puhán szabályoz az alkotmány, önök ezzel szemben felépítenek egy másik bástyát, amikor ezt a 44/D. §-t beteszik az alkotmányba, és itt a kormány ettől kezdve azt csinál, amit akar. Hiába van az önkormányzatoknak egy alkotmányos védelme a 44/A. §-ban, ha önök egy D paragrafusban a kormányt arra hatalmazzák fel, hogy gyakorlatilag azt csináljon, amikor akar.

Az alkotmány egy kétharmados törvény, ez azért valamiféle védelmet jelent. Ha mi ezt a törvényt elfogadjuk, illetve az alkotmánymódosításhoz önök áldásukat adják, akkor önök a továbbiakban már egyszerűen 50 százalékos törvényekkel, meggyőződésem, a kicsi települések önkormányzatait ki tudják üresíteni. Ezzel már nem is fogják sérteni ezt az alapjogvédelmi rendszert, ami bent van a törvényben, mert önök felépítettek egy másikat, az alkotmány erre önöknek lehetőséget ad.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez egy ellentmondásos helyzet, ami itt létrejönne, ez egy olyan fajta zsákbamacska, amihez egy kistelepülési polgármester, ráadásul, ha országgyűlési képviselő, akkor semmilyen szinten nem adhatja a nevét, mert nekem meggyőződésem, hogy az alkotmánynak csak ez a szakasza érvényesülne a további szabályozások során, ez a 44/D. §, ami mindenre lehetőséget ad a kormánynak. Engem nem vigasztal az, hogy a társulási törvény azt mondja, hogy oda feladat- és hatáskört csak kivételes esetben lehet telepíteni. Ki fog mérlegelni? A kormány és a kormánytöbbség fog mérlegelni, a kormány és a kormánytöbbség fogja eldönteni azt, ha a feladatot a kistérségre telepítem, akkor ez mikor jelent egy hatékonyabb feladatellátást. Tehát ezzel a konstrukcióval, amivel minket megkínáltak, még egyszer mondom, úgy bontják le az alkotmányban meglévő önkormányzati alapjogvédelmi rendszert, hogy hozzá sem nyúlnak, hanem helyette megteremtenek más fogódzókat a 44/D. §-ban, és utána, még egyszer mondom, az alkotmány ad már önöknek lehetőséget arra, hogy csak ezt működtessék. Azt gondolom, képviselő urak, hogy ez elfogadhatatlan.

Az alkotmány ma is ad mozgási lehetőséget - Mikes Éva erről is beszélt -, az alkotmány ma is azt mondja, hogy az önkormányzatok alapjogai egyenlők, de az önkormányzati kötelezettségek különbözők lehetnek. Az élet is azt diktálja számomra, kistelepülési polgármester számára, hogy nem lehetek én olyan csőlátó, hogy azt gondolnám, a kistelepülés hosszabb távon is úgy tud feladatokat ellátni, hogy nem kényszerül rá az összefogásra, én ezt nem hiszem. Én elfogadom azt az állítás, és többször hangoztattam, hogy én is azt gondolom, tízegynéhány évvel a rendszerváltozás után az önkormányzati rendszert, ami egy atomjaira szétbontott rendszer, ma már el kell kezdeni összeépíteni. De az összeépítés az én fogalmaim szerint azt jelenti - tudván, hogy kétharmados kérdésekről van szó -, hogy a parlamenti politikai elit a mögötte lévő szakembergárdával megállapodik, és azt mondja, hogy ezt akarjuk megvalósítani, és utána, ha ebben konszenzusra jutottunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akkor nyilvánvalóan egyik lépést megtesszük a másik után. Mi nem látjuk az egészet, hova akarunk eljutni, csak egy dominót látunk, és ezt a dominót ilyen szempontból elindítani veszélyes, ez a kicsi települések önkormányzatiságának kiüresítését jelentené, hogy az Alkotmánybíróság fogalmait használjam (Az elnök ismét csenget.), vagyis gyakorlatilag az önkormányzatok egyharmada idővel eltűnne a magyar önkormányzati palettáról. Ez pedig aggályos egy kistelepülési polgármesternek. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

(18.40)

Forrás: parlament.hu