NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Ház! Mint ahogy már korábban is mondtam, ha az ember kétpercezés közben normál felszólalásra kér lehetőséget, akkor a türelem fontos erényét is gyakorolhatja, hiszen többször tíz percet is várhat, mire szóhoz jut. De nagyon tanulságos volt, és örülök, hogy itt előttem többen már kinyilvánították a véleményüket, és ami engem őszintén meglepett, és ezt komolyan mondom, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatos és az azt körítő minden szemponttal kapcsolatos legfontosabb és leglényegesebb dilemmát éppen a miniszter asszony vetette fel, mert én is úgy látom, hogy ez a kérdés alapvetően egyfajta filozófiai, társadalomfilozófiai, egyfajta attitűdbeli különbözőséget tételez fel a társadalom tagjai között.

Ebben a metszetben én azt gondolom, hogy a politikai irányultság nem is kifejezetten döntő, hiszen ismerek olyan, úgymond baloldali elkötelezettségű embereket, akik például a sokkal liberálisabb fegyvertartás pártján állnak, és ismerek olyan konzervatívnak mondott embereket, akik a nulla megoldást támasztanák alá, tehát senkinek se legyen semmilyen fegyvere, csak a kis kaliberű bugylibicska legyen, az is csak engedéllyel.

Nos, azt gondolom, hogy addig, ameddig ezt a problémát nem meri nyíltan vállalni egyetlen kormány sem, addig minden erre vonatkozó szabályt az álságosság masszája önti el, és ez a mostanira is teljes mértékben vonatkozik. Különösen azért vonatkozik, és abból a szempontból, ami nincsen benne. Ugyanis korábban a '91-es kormányrendelet utáni próbálkozások mindegyikénél abból indult ki a mindenkori kormány, hogy ez egy olyan fontos kérdés, amit mindenféleképpen törvényben kell szabályozni.

Jött az uniós csatlakozás, az uniózás mindenre gyógyír, erre gyorsan kitalálta a mostani kormány, hogy akkor csináljunk egy olyan törvényt, amiben gyakorlatilag semmi nincs, csak egyfajta uniós jogharmonizációnak nevezett tétel, ami egyébként a korábbi törvényjavaslatnak is egy részét is képezte. Egyébként semmi új nincs benne ebben a tekintetben, az előző, 2002-es változatban is benne volt, sőt a 2000-es változatban is benne volt, tehát gyakorlatilag a langyos víz újbóli feltalálásának esete forog fenn ebben a kérdésben. Az előbb frakcióvezető-helyettes úr hozzászólása a klasszikus viccet juttatta eszembe a nem működő automatáról, amikor azt mondja az illető úr, amikor már az ötödik kétforintosát nyeri el az automata, hogy ügyes.

No, ez az ügyesség miben nyilvánul meg? Hogy az egyetlen igazán kézzelfogható változást, ami a flóbert fegyverekre vonatkozik, akkor azt is vegyük ki ebből, és nem marad más hátra, csak a szimpla jogharmonizáció, én ezt nem becsülöm alá persze, nem akarom ezzel azt mondani, de gyakorlatilag amiről szól ennek a törvényjavaslatnak a címe, abból már jóformán semmi nincsen benne. Ugyanis mi történik? Az égadta világon mindent szépen áttol kormány- és különböző minisztériumi hatáskörökbe, ami éppen a dolog kényessége, a dolog társadalmilag is eltérő, de igen érzékenyen figyelt jelentősége miatt szerintem egyáltalán nem helyes, és nem is elfogadható, számomra legalábbis nem elfogadható. Ugyanis ha mindent a kormány, mindent a belügyminiszter és más miniszterek fognak szabályozni, akkor még az a csekélyke lehetőség is odavész örök életre, hogy valamilyen nyílt társadalmi vita - amit, mondjuk, a parlament is bizonyos fokig képvisel - lehessen azokról a kérdésekről, hogy most mi a helyes álláspont. Én nem szégyellem bevallani, és ha úgy tetszik, nagy öntudattal vállalom, hogy én a jelenleginél sokkalta inkább liberálisabb és sokkal megengedőbb fegyvertartási szabályokat támogatnék. És azt is elmondom, hogy miért.

Kénytelen vagyok megint a cáfolat oldaláról kezdeni. Mert mit mondanak azok, akik mindenáron szigorítani akarnak, és ennek azért vannak bőségesen fokozatai, a nulla megoldástól kezdve a “majdnem lehetetlen legyen kapni civilnek fegyvertö szabályozási módig, ami egyébként a mai szabályozás lényege. Mindig a biztonságra hivatkoznak, a közbiztonságra, arra, hogy az önvédelemre nincs szükség, majd megvéd bennünket a rendőrség meg a polgárőrség, meg a szomszéd, meg a mit tudom én, kicsoda, miközben látjuk, tudjuk, aki vidéken él, mint én is, pontosan tudja, hogy mennyire kiszolgáltatottak ma az emberek - különösen ha akár egy nagyváros közepén élnek, akár egy tanyán élnek, majdhogynem mindegy, hogy hol élnek - a tekintetben, hogy a fegyverrel, lőfegyverrel bőségesen ellátott, jól felszerelt és minden gátlás nélküli bűnözők martalékává váljanak.

És különösen felbátorodnak a bűnözők olyankor - erre a nagy-britanniai példa kiválóan alkalmas -, ha olyan törvényi szabályozást erőltet át egy kormány vagy egy parlament, ami gyakorlatilag elveszi a civil embertől az összes lehetőséget, hogy a megfelelő hatékonysággal tudjon az őt ért kihívásra, az őt ért támadásra reagálni - mert itt a dolog lényege. Tehát hiába van valakinek 30 centis konyhakése otthon, hiába van három vasvillája, ami legalább olyan veszélyes közelharcban, mint egy 762-es pisztoly, mégis mi történik: adott esetben nem tud megfelelő hatékonysággal védekezni a rá támadókkal szemben, mert nincsen rá megfelelő eszköze.

Ezt az eszközt, ezt a lehetőséget szerintem azért sem szabad elvenni az állampolgároktól, mert egyfajta hamis biztonságérzetet sugallunk vele, ami sajnos ma nem áll fönn. Én ezzel nem akarok hibáztatni senkit, tőlem furcsa módon, még a kormányt sem; sajnos a világ ma ilyen, egyre nő a bizonytalanság, egyre inkább föltámad és egyre több emberben támad föl az az elemi igény, hogy szeretné magát egy olyan helyzetben, amikor komoly kihívás éri, komoly fenyegetésnek van kitéve... - amit elég nehéz bizonyítani, nagyon nehéz ezt egy rendőrhatóság előtt különböző konkrét indokokkal alátámasztani, egyszerűen a lakóhelye, a körzete, a környezete is okozhatja valakinek. De én még azt is mondom, hogy ha valaki életében elő nem veszi azt a fegyverét, csak van neki, és ettől ő nyugodt, akkor miért ne legyen neki, biztos nem fog vele bankot rabolni, ha engedéllyel tartja.

(14.20)

Tehát azt gondolom, hogy arra hivatkozni, hogy a lőfegyver veszélyes - hát persze, hogy veszélyes. Egy 200 lóerős autó is nagyon veszélyes, egy 200 lóerős autóval minden további nélkül sokkal több embert meg lehet pillanatok alatt ölni, mint egy revolverrel, arról nem is beszélve, hogy kíváncsi lennék, hogy a statisztikában összehasonlították-e, hogy legális fegyverrel hány ember követett el bűncselekményt, hány ember halt meg emiatt, miközben naponta hányan halnak meg szimpla közlekedési balesetben. Ilyen alapon akár az autót is be lehetne tiltani.

Az előbb említettem Nagy-Britanniát. Ott azután, miután egy nagyon sajnálatos és valóban tragikus, egy őrült ember által elkövetett fegyveres támadás után a nulla megoldást megvalósították, és ott bizony úgy jártak - és csak annak mondom, aki ezt vitatja -, hogy az olimpiai lövész sportolók Nagy-Britanniában nem is tudnak fölkészülni, mert olyan szintű a szigorítás, hogy át kell menniük Franciaországba, hogy egyáltalán edzést tudjanak tartani. Tehát teljesen őrület, amit ott csináltak. Mi lett ebből? Egy év alatt 18 százalékkal növekedett a bűnözők által fegyverrel elkövetett támadások száma, egyetlen esztendő alatt. Rögtön az azt követő év, hogy azóta ez miként változott, én nem tudom, nyilvánvalóan ez az arányszám lényegesen nem csökkent, mert egyre bátrabbak ott a bűnözők.

Szeretnék még arról is beszélni, hogy miért is nem helyes ez a mindenáron való szigorításra és tiltásra való apellálás. Ez sajnos nagyon-nagyon emlékeztet egy korábbi korszak szinte hisztérikus félelmére, amikor mindenki, aki nem volt valamilyen szinten közvetlen kapcsolatban az államhatalommal, attól ilyen alapon, főleg az önvédelemre szolgáló fegyvert, gyakorlatilag megtagadták, mert attól féltek, hogy netán kitör a forradalom, vagy én nem tudom, mitől féltek. De ma már ettől talán nem kellene félni.

Még egy rövid utalás, és ha kell, majd újra jelentkezem, csak a sportolók és a sportlövők szempontjaira szeretnék visszautalni. Az én ismereteim szerint nemcsak a Magyar Sportlövők Szövetsége, hanem a Magyarországon bejegyzett körülbelül egy tucatnyi egyéb sportlövő szövetség egyetlen szempontját nem vették figyelembe, és gyakorlatilag tényleg a sportlövészet ellehetetlenítése várható akkor, hogyha azok a szabályozások, amelyek egyébként nem ebben a törvényben vannak, hanem majd abban a belügyminiszteri rendeletben lesznek, amit mi elvileg még nem is ismerhetünk, ezzel a hatással járhatnak.

Köszönöm. Lejárt az időm, de még szeretnék majd szólni.

Forrás: parlament.hu