DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy szakmai jogszabálycsomag van a tisztelt Ház előtt. Mielőtt kormánypárti képviselőtársaim felemlegetnék, hogy az előző kormány is ilyen összeállításban tárgyalta ezt a csomagot, előre kell bocsátanom, hogy igen, mi is ezt a négy szakmai ágazati közlekedési törvényt egy csomagban tárgyaltuk. Igaz, hogy mi nem vettük bele a kormányprogramunkba, hogy 2003-ban kezdeményezzük egységes közlekedési törvény megalkotását. Csak sajnálni tudjuk, hogy erre nem került sor, de a dolog szakmai tartalmán és lényegén ez nem változtat.

Tulajdonképpen a magam részéről két olyan módosító javaslatra szeretném felhívni a figyelmet, amelyek, úgy gondolom, messze túlterjeszkednek egy szokásos szakmai javaslaton. A vasúti törvényről szóló II. fejezetben az állam, mint eddig is, kötelezettséget vállal a személyszállítási veszteség megtérítésére. A 7/A. § kimondja - mármint a tervezeté -, hogy az éves menetrendben meghatározott közszolgálati tevékenység menetdíjbevétellel nem fedezett, a vállalkozó vasútra háruló indokolt költségét, amelyet a vállalkozó vasút saját üzleti érdekei alapján nem vállalna, az állam a központi költségvetésből megtéríti.

A képviselőtársaimmal együtt benyújtott módosító javaslatunk azt célozza, hogy ez a térítés a teljesítés tárgynegyedévét követő negyedév végéig történjen meg. Ez a tulajdonképpen parciálisnak is tekinthető, tartalmát vagy terjedelmét tekintve jelentéktelennek tűnő módosító javaslat lényegében azt tartalmazza, hogy a külön jogszabályok által megkötött és külön kitárgyalt, az elszámolások módjára, mértékére vonatkozó állam és vasút közötti megállapodás az utólagos megtérítés tekintetében határidőkhöz legyen kötve. Az elmúlt évtizedek gyakorlata ugyanis az volt - többé-kevésbé hasonló utólagos megtérítési ígérvényekkel -, hogy a vasút egy-két-három évig nem kapta meg az az évre kiesett jövedelmét, illetve a normatív támogatás messze nem fedezte a valós differenciát, ennek következtében a Magyar Államvasutak - vagy a jövőre nézve nevezzük az egyszerűség kedvéért a magyar vasútnak - szükségszerűen eladósodott, hitelt kellett felvenni, a hitel költségei pedig tovább terhelték amúgy is jelentős költségeit.

Ez a gyakorlatilag három hónapos határidő lehetőséget ad egy reményeink szerint rendben tartott vasúti nyilvántartás alapján a teljesítmények elszámolására. Hangsúlyozni szeretném, hogy itt csak a közszolgálati menetrendben meghatározott terjedelmű közszolgálati teljesítményekről van szó, és a vasút a felmerülést követő három-négy, legfeljebb öt vagy hat hónapon belül hozzájut azokhoz a likvid pénzekhez, amelyek a működéséhez szükségesek. Ez lehetővé teszi, hogy ésszerű gazdálkodás esetén végre egyszer átlépje saját árnyékát és egy jelen idejű gazdálkodást folytasson, másodszor pedig biztosítja a folyamatos pénzellátását, és ezáltal lehetővé teszi azt, hogy a vasúttal szemben valós gazdasági feltételeket szabjon az állam, ami egy eladósodott vasúttal szemben gyakorlatilag lehetetlen.

A másik módosító javaslatunk szintén a vasúti törvényhez kapcsolódik. Gondolom, ebben a körben és ezen a helyen nem kell különösképpen azt bizonygatni, hogy a közszolgáltatási tevékenységet ellátó személyszállító vasút messze nem pusztán egy gazdasági tevékenység, az jelenti az ország lakhatóságát, jelenti a biztonságos közlekedést, jelenti a… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Bocsánatot kérek!

Forrás: parlament.hu