BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott törvényjavaslat céljával egyetértünk, hiszen az elmúlt évtizedben nálunk is, az Európai Unió tagországaiban is jelentősen megváltoztak a munkavégzés korábban bevált és hagyományosnak tekinthető formái, hiszen a határozatlan idejű munkaszerződés, a napi 8 órás munkavégzés, ezek voltak azok, amelyeket ez idáig jószerével ismertünk és alkalmaztunk.

A gazdaság megváltozott viszonyai, az új szolgáltatások, az ipar szerkezeti átalakulása a világon mindenütt szükségessé tette, hogy ehhez alkalmazkodva új foglalkoztatási formákat vezessenek be. Részben ezért, részben pedig a foglalkoztatottság növelése az egyik cél és ok, ami szükségessé, vagy lehetővé teszi ezeknek az alkalmazását. Nem kizárólag a távmunka az egyetlen ilyen eszköz, ilyen például a részmunkaidős foglalkoztatás is. Remélem, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás feltételeinek a változtatását, javítását még ebben a kormányzati ciklusban beterjeszti a kormány. Ha megnézzük ezeket az adatokat, akkor azt kell látnunk, hogy bizony ezen a téren is jelentős lemaradással nézünk szembe, hiszen nálunk az ebben a foglalkoztatási formában dolgozók aránya rendkívül alacsony, alig haladja meg az 5 százalékot akkor, amikor az európai uniós tagországokban eléri a 18 százalékot.

Természetesen megvan ennek a magyarázata, hiszen olyan akadályok állnak a munkavállalók és a munkáltatók előtt, amelyek ennek a foglalkoztatási formának az elterjedését nem igazán ösztönzik vagy teszik lehetővé, gondolok itt például a magas járulékokra vagy például arra, hogy a részmunkaidőben eltöltött munkaviszony arányos az eltöltött idővel, illetve a minimálbérnél alacsonyabb bérezés esetén kevéssé számít nyugdíjszerző időnek.

(13.00)

De nézzük meg, hogy a távmunka terén ennek elterjedésével hogyan is állunk. Itt is el kell ismernünk azt, hogy ez a foglalkoztatási forma sem igazán elterjedt ma még hazánkban, hiszen az Európai Unióban körülbelül tízmillió ember dolgozik távmunkásként, és ennek a tízmillió embernek a 45 százaléka, 4,5 millió ember pedig alkalmazásban áll. Ezek a távmunkában elvégezhető feladatok meglehetősen széles skálán mozognak, hiszen az adatrögzítéstől a fordításig vagy a rajzfilmek készítéséig sok minden megoldható a számítógépek segítségével.

A dolgozó lehet akár valamely cégnek az alkalmazottja, de lehet önálló is, aki otthoni irodával rendelkezik, és megrendelésre dolgozik.

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A feladatokat számítógéppel végzik el jellemzően, vagy a cég telephelyén, de lehet azon kívül is, de lehet akár a dolgozó otthonában is ezt a munkát elvégezni. Ha a távmunka nem képezi az eredeti munkaleírás részét, akkor akár a munkavállaló, akár a munkáltató kezdeményezheti ennek a megváltoztatását, és vagy elfogadják, vagy nem.

Ha megnézzük, hogy a távmunka elterjesztése vagy bevezetése terén eddig milyen intézkedések születtek, akkor azt kell megállapítanunk, hogy bár elindult egy jó irányú folyamat, és a kormány valóban támogatta két tárca részéről is ezer új távmunkahelynek a létesítését, azért ezek messze vannak még azoktól az ambiciózus elképzelésektől, amelyeket még 2002 őszén, akkor még Kiss Péter foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter úgy jelentett be: “Négy év múlva a jelenlegi alkalmazotti létszám 10-20 százalékát, mintegy 400-800 ezer embert távmunka formájában foglalkoztathatják. E terület fejlesztése része lesz a kormány következő száznapos intézkedéscsomagjának.ö - mondta az akkori munkaügyi miniszter. Egy ezt követően kiírt pályázat nyomán, igazán nem az ellenzékhez közel álló lapban, a Magyar Hírlapban jelent meg egy cikk, ezzel a címmel: “Kevés távmunkahely, sok hűhóval. Csupán a nyertesek harmada kapta meg a minisztérium pályázati támogatását.ö Ez ismerteti azokat a nehézségeket, amelyekkel szembe kellett néznie a pályázóknak, de a tisztesség kedvéért természetesen azt is hozzá kell tennem, hogy míg az Informatikai Minisztériumot érte kritika, addig a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium a pályázók részére megítélt támogatást zökkenőmentesen továbbította.

Ezt követően nagy csend volt, majd 2003 októberében ismét arról értesültünk, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban elkezdődött az egyeztetés, amelyet az államtitkár úr is megemlített, illetve a képviselőtársaim is hivatkoztak rá. 2003 októberében kezdődött el tulajdonképpen a törvénytervezetnek az a vitája, amelyet követően bekerült a bizottságok, illetve a tisztelt Ház elé ez a törvényjavaslat. Nos, az Érdekegyeztető Tanácsban amilyen kifogások elhangzottak, azokkal nagyjából ma is szembetaláljuk magunkat, hiszen azok a problémák, amelyeket már a bizottsági ülésen is elmondtam, és amelyeket most nagyon röviden szeretnék megismételni, a következők.

A legsúlyosabb problémának azt érzem, tisztelt államtitkár úr, hogy a színlelt szerződések elleni fellépés jegyében, amely szándékkal egyébként egyetértettünk, ez a jelenlegi törvénytervezet nem teszi lehetővé, hogy eldönthető legyen az a kérdés, hogy valaki most munkaviszonyban végzi az adatrögzítést, avagy pedig szerződéses megbízással. Engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét arra a vitára, amelyet még az őszi ülésszakon folytattunk az adóigazgatási eljárásról szóló törvény kapcsán. Egy megyei APEH-hivatal adatrögzítési munkára írt ki pályázatot. Tisztelettel megkérdezem öntől vagy az itt ülő képviselőtársaimtól, hogy ez most milyen formában végzett munkának minősül. Ha otthon végzi el az adatrögzítést ez a valaki, akkor ő most távmunkát végez munkaviszonyban, mert csak egy cégnek végez egy munkát, avagy pedig ez vállalkozó, és színlelt szerződés, ha ez utóbbinak minősül? Számomra tehát még mindig változatlanul érthetetlen, hogy ez a törvényjavaslatban beterjesztett megfogalmazás miért nem teszi egyértelművé, mindenki számára követhetővé, hogy tulajdonképpen mi is az, ami munkaviszonyban vagy pedig szerződéses viszonyban végzett munka, hiszen mind a kettő elvileg távmunkának minősül.

Szeretném még azt is szóvá tenni, hogy a költségek viselésével kapcsolatban jó lett volna, ha legalább az elképzelésekről értesülünk, hiszen a sajtó tudósításai alapján tudjuk azt, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban e tekintetben nem volt teljes körű az álláspont, itt vita merült fel például az értékcsökkenés elszámolását illetően. Remélem, hogy a benyújtott javaslatainkat támogatni fogja a minisztérium, mert - még egyszer hangsúlyozom - a céllal egyetértünk, de a pontatlan, bizonytalan megfogalmazásokkal nem.

Köszönöm a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu