DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Fidesz álláspontja a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény tekintetében - kétséget nem keltve rögtön le akarom szögezni - támogató. Ez a költségvetési bizottsági beszélgetés, vita, értelmezés keretében is egyértelművé vált.

Valóban, jó néhány kérdés van, amelyet szerettünk volna körüljárni, hogy valójában mire terjed ki a szabályozás, hogyan is értelmezendő ez majd valójában. Igazából az a tény, ahogyan a Nemzeti Bank-törvény módosítása a múlt év őszén még hosszas vita és dilemmák után jó néhány kérdést nyitva hagyott, most ez a törvénytervezet huszonkét szakaszban azokat a pontosításokat, kiegészítéseket teszi meg, amely által az Európai Unióba való belépésünkkel, május 1-jével meg kell felelnünk, és működő jegybankrendszerrel kell megfelelnünk, azt gondoljuk, ez egy olyan pillanat, amely kifejezi - különösen a Nemzeti Bank és a kormány közötti elég feszült viszony ellenére, amely részben a gazdaságpolitika, részben a monetáris politika közötti konfliktusokból adódott -, hogy példaértékű, ahogyan mégiscsak a legalapvetőbb kereteket meghatározó szabályozásban egységre sikerült jutni. A Nemzeti Bank alelnöke, aki jelen volt a bizottsági ülésen, csak annyit tudott mondani, hogy teljes mértékben egyetért a szabályozással. Ez önmagában jó üzenet, jó jelzés a gazdasági szereplők számára is, hogy az alapvető keretszabályozás tekintetében a kormányzat és a jegybank között - egyébként mint a súly-ellensúly viszonyában lévő, de együttműködésre is kényszerülő szervezetek, rendszerek között - kialakult az együttműködés, kialakult az egyetértés azon törvénytervezet keretében, amely most a Ház asztalán van.

Látva azt, hogy a négy párt is, amely a parlamentben ehhez a kérdéshez nyúlt, szintén egyetértésre jutott, azt gondolom, a napi politikai feszültségek fölé emeli e törvény megalkotását. Ez mindenféleképpen jó alapot teremt arra, hogy valóban olyan szakmai részletkérdéseket próbáljunk meg tisztázni, értelmezni, amelyek a sokkal feszültebb politikai helyzetben túlértékelődnének vagy leértékelődnének, annak függvényében, hogy a politika aktualitása mit kíván. Tehát ilyen szempontból valóban eljutottunk egy szakmapolitikai törvény tárgyalásához, amely egyébként messzebb vezet. Bizony, ezt valóban meghatározza a rendszerstabilitás, amelyről az előttem szólóknál is szó volt. A pénzügyi rendszer stabilitásához a mai, talán bizonytalanabb időszakban fontos, hogy a törvényalkotás területén konszenzus tud kialakulni az ellentétes, természetes konfliktusban levő rendszerek között - törvényalkotási, kormányzati, nemzeti banki rendszerek között -, és olyan jelzést ad, amelynek keretében mondhatjuk, hogy akár salátatörvény... Én azonban ezt nem használom, mert úgy látom, ez negatív fogalomként jelenik meg, és azt gondolom, itt most pozitív elemként kell megemlíteni azt, hogy a Nemzeti Bank-törvényt, amely a jegybanktörvény 2001. évi LVIII. törvényét módosítja, és tulajdonképpen további három törvény helyretételét is megteszi: mind az említett 2003. évi őszi CXV. törvény módosítását, mind pedig a hitelintézetekről, pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényt érinti, valamint a fizetési, illetve értékpapír-elszámolási rendszerekben történő teljesítés véglegesítéséről szóló 2003. évi XXIII. törvény módosításával hozza összhangba azokat a szabályokat, amelyekről már jó néhányan szóltak.

Csak említésszerűen érdemes azért kiemelni: valóban sajátos helyzetet teremt a rendeletalkotási jogkör tisztázása, amely a dolog jellegénél fogva indokolt, de beillesztése a mai jogrendszerbe pontosító szabályozásokat kíván, és nagyon fontos az, hogy törvényi felhatalmazást ad a Nemzeti Bank, illetve elnöke számára, hogy a szükséges szabályozásokra megteremtse a rendeletalkotási jogkört, amelyre korábban kormányhatározat vagy más jogszabályok adtak számára felhatalmazást.

Nos, azt gondolom, a másik kérdéskört értékeljük, bölcsnek tekintjük, hogy a kétharmados törvényekhez tartozó kérdéskört nem ez a törvény tárgyalja - bár formailag a múlt évben ez itt jelent meg -, hanem az Állami Számvevőszékről szóló törvény módosításában jelenik meg, amely egyébként szintén most van a Ház előtt, tehát annak az egyeztetése is folyamatban van. Erre most nem szeretnék kitérni, hiszen ez egy másik törvény keretében jelenik meg.

A harmadik kérdéskör, amit szerintem fontos kiemelni: az európai uniós intézmények jelzése és valóban a Nemzeti Bank függetlenségét érintő kérdéskör - amely még a szabályozás egyféle adóssága volt -, hogy a kormány - mint a Nemzeti Bank közgyűlésén eljáró százszázalékos állami tulajdonos - hatásköre szűkül, és az európai uniós intézmények kérésének megfelelően szabályozzák, ha úgy tetszik, az európai joggyakorlatba illeszkedik bele. Ez is egy olyan fontos kérdés volt, amely talán a kormányzat és a jegybank közötti potenciális feszültségi felületek területe lehetne, és nagyon fontos, hogy a tulajdonosi oldalról valóban a kormányzatnak annyi hatásköre van, amelyet Európában ma elfogadottnak tekint a szakmaiság, amennyit ma elfogad a függetlenség. Azután az egy másik kérdés, hogy egyébként általános bankjogilag hogyan tekintenek erre, arról lehetne majd külön beszélni. Ezt a kérdéskört ma nem kívánom feszegetni, pont azért, mert van egy közös megegyezés, egy közös minimumpont, amely optimumpontnak tűnik a mai napon ezen törvény keretében. Azt gondolom, ennek a kitekintésére érdemes lesz majd később visszatérni, de nyugodtan állíthatjuk, ma ez beleilleszkedik abba az európai uniós gyakorlatba, amely felé tartunk, amelybe bele fog kerülni a magyar bankrendszer szabályozórendszere is a Nemzeti Bank, a magyar jegybank keretei között.

Valóban, egy nagyon fontos felvetés, amelyre Kékesi Tibor képviselő úr is felhívta a figyelmet, a “felvigyázzaö kifejezés értelmezése, amely valóban nem egy szokásos dolog. Idézem is, ez a 4. § 5. pontja: a Nemzeti Bank kialakítja a fizetési és elszámolási, valamint az értékpapír-elszámolási rendszereket, és figyelemmel kíséri – zárójelben: felvigyázza - azok tevékenységét a rendszer biztonságos és hatékony működése, továbbá a pénzforgalom zavartalan lebonyolítása érdekében.

A cél szép, de valójában az külön vizsgálandó, mit értünk tartalmilag rajta, milyen eszközrendszere van, és valóban megvan-e az eszközrendszere a Nemzeti Banknak, amely ezt értelmezi. A Nemzeti Bank képviselője azt jelezte, hogy ez egy olyan gyakorlat, amelynek ugyan van szakirodalma, van múltja, de tulajdonképpen a részletes szabályait nem javasolja. Nyilván a kormányzat álláspontja is ez, hiszen kialakult a kormány által benyújtott törvénytervezetben ez az értelmezés. Viszont azt gondolom, a cél, amely azt szolgálja, valóban a rendszerét, a pénzügyi rendszer egészének a kockázatát, stressztűrő képességét vizsgálandó ez egy fontos fogalomrendszer, pont akkor, amikor a bizalom, a bizalmi viszony kialakulása a pénzügypolitikával szemben hogyan nyilvánul meg, akkor fontos, hogy van-e olyan rendszer, amely ezen bizalomteremtés eszközrendszerét kezelni tudja, illetve megfogalmazódik számára ez a követelmény. Azt gondolom, ez egyébként erős követelmény, de szükséges követelmény, hogy a jegybanknak legyen ilyen feladata.

Az eszközrendszer az, amely számomra per pillanat picit nyitva hagyja a kérdést. Tehát ebben is egyet tudok érteni Kékesi Tiborral, hogy megfontolandó lenne egyébként a magyar jogalkotásban is bizonyos értelemben az angolszász jogalkotási gyakorlat és az EU-ban is szokásos jogalkotási gyakorlat, hogy minden fogalmat egyúttal értelmezni is próbál, mert egyébként valóban sokféle értelmezést adhat. Persze, ha most nincs igazi, pontos, kiforrott fogalmunk, akkor inkább ne keressük, de be kell látni, ez a probléma valójában félreértéseket, bizonytalanságot is adhat.

(Dr. Lázár Jánost a jegyzői székben Balogh László váltja fel.)

Tehát mi egyelőre most elfogadjuk ezt az álláspontot, csak jelezni szeretnénk azt, hogy itt érződik egy olyan bizonytalanság, amely lehetséges, hogy később még további értelmezést, pontosítást szolgálhat.

(14.00)

Összegezve: a Fidesz részéről tehát egyértelműen támogatásunkról tudjuk biztosítani ezt a törvénytervezetet, és üdvözöljük azt, hogy a pénzügyi kormányzat és a monetáris politikát megtestesítő Nemzeti Bank, úgy tűnik, a törvényalkotással összhangban be tudja fejezni a jegybankról szóló törvénykezés európai uniós csatlakozást megelőző szakaszának utolsó elemeként ezen törvény elfogadását. Ehhez sok sikert kívánok magunknak.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu