DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Tisztelt Nagykövet Urak, Hölgyek! A történelemben vannak olyan lehetőségek, amelyek nem térnek többé vissza. Ilyen kegyelmi esélyt kínál most a történelem Európa újraegyesítésére - fogalmazott Mádl Ferenc köztársasági elnök úr a napokban megjelent Robert Schumann “Európáértö című reprint könyve előszavában.

Úgy vélem, hogy a köztársasági elnök úrnak az előbb idézett szavai nagyon is ide illenek a most tárgyalt napirendi ponthoz, mert úgy vélem, itt és most a történelem ilyen lehetőséget kínál, amikor a tisztelt Ház az Európai Unió és a 10 tagjelölt ország, köztük Magyarország csatlakozásáról szóló szerződést hirdeti ki, azaz emeli törvénnyé.

Tisztelt Elnök Úr! Régóta várjuk ezt a pillanatot. Ha jól körülnézek, vagyunk itt páran a teremben, akik kezdettől fogva figyelemmel kísérhettük a csatlakozás folyamatát, amelynek - ahogy külügyminiszter úr is említette - a kezdőpontja a társulási szerződés '91. decemberi aláírása volt, a végpontja pedig a 2002-es decemberi koppenhágai csúcs, amikor lezárultak a tárgyalások. Ha jól belegondolok, micsoda tizenegy év volt ez! Még felsorolni is sok, hogy ezalatt az évtized alatt mennyi mindenen mentünk keresztül. Bizony, voltak kőkemény alkuk, pattanásig feszült várakozások és pergő események, hogy a fejünket is alig tudtuk kapkodni. És remények, csalódások, sikerek és kudarcok. És ígéretekből is kaptunk eleget ebben az évtizedben, de sokszor láttuk úgy, mint Hanna Suchocka nyilatkozta egykor, hogy mindig öt évre van tőlünk a csatlakozás.

Hála istennek mindez már a múlté. Alea iacta est, a kocka el van vetve - nyilatkozta egyik felelős politikusunk a koppenhágai csúcs után. De azokat az eredményeket szemlélve volt, aki ezt kiegészítette, és azt mondta: a kocka el van gurulva. A tárgyalások tehát befejeződtek. Azon ma már nem érdemes keseregni, hogy mi lett volna, ha. Ugyanakkor az azóta megjelent győzelmi jelentésekkel sem tudnak mit kezdeni a gazdasági élet, különösen a mezőgazdaság szereplői, lásd a tavaszi gazdatüntetést. Egyébként a gyakorlat május 1-je után úgyis megmutatja, hogy mit érnek ezek a koppenhágai kvóták és százalékok.

Tisztelt Elnök Úr! De zárjuk le a múltat, és nézzük a jelent, illetve a jövőt, a feladatokat! Ma sajnos, másfél év távlatából is még mindig arra van szüksége a magyar társadalomnak, hogy kertelés nélkül és őszintén ejtsünk szót arról, hogy mi lesz május 1-je után, ahogy Gurmai Zita képviselő asszony is említette, mert az egyszerű embereket ez érdekli. Arról kell szót ejteni, hogy milyen esélyei, milyen lehetőségei lesznek a magyar polgároknak, minduntalan, akkor, ha vállalkozók, akkor, ha vidéken élnek, akkor, ha mezőgazdasági termelők, ha munkanélküli fiatalok, nem sorolom tovább.

Úgy tűnik számomra, hogy a kormány a Koppenhága óta eltelt másfél év során nem igazán tudott élni a történelem kínálta lehetőséggel, hogy a polgárokat őszintén tájékoztassa. Mert sajnos ezek a kérdések, ezek a szorongások másfél év után is ott élnek az emberek mindennapjaiban. Csak amikor szóba kerülnek az uniós csatlakozások, vagy elég, ha valaki odamegy egy ügynökséghez, és hozzákezd egy pályázati űrlap kitöltéséhez, amikor szembesül az 50 százalékos önerővel, az előfinanszírozás nehézségeivel vagy az áfával, vagy a jelzálog problémáival... - nem sorolom tovább. Vajon ők mit gondolnak az európai uniós csatlakozásról? Vajon ők sikerként élik meg a csatlakozást?

Úgy érzem, a kormány számára a népszavazást megelőzően volt egy lehetőség a közalapítványon keresztül az őszinte párbeszédre. Sajnos azonban a dialógus helyett monológot folytatott az emberekkel, és ez a fajta egyirányú kommunikáció azt üzente a polgároknak: ne kérdezz, ne gondolkozz, csak mondd az igent!

Tisztelt Elnök Úr! Úgy érzem, még mindig nem késő, hogy őszintén beszéljünk arról, hogy uniós tagságunk nemcsak előnyökkel jár. Mert csatlakozásunk szinte az élet minden területén újabb és újabb feltételeket hoz. Május 1-je után szinte nincs az életnek olyan pillanata, hogy ne találkoznánk olyan területekkel, ahol a csatlakozás egyértelműen előnyökkel jár, vagy éppenséggel egyértelmű hátrányokkal. Nem ünneprontásként, de hadd álljon itt egy csokorra való ezekből a problémákból, amit a közgazdászaink szedtek össze.

Közgazdászaink egyértelműen kimutatták, hogy a tagság együtt jár a fejlettebb országcsoport jogi, gazdasági, szabályozási környezetéhez való szigorúbb és gyorsított alkalmazkodással, a teljesítményi, versenyképességi követelmények növekedésével. A tagság nem csupán a nagy gazdasági térségben jelent igen erőteljes belső versenyt, hanem az Unió által különféle kedvezményekben részesített, a fejlődő országokból érkezett verseny következményeivel az eddigieknél sokkal nagyobb mértékben kell számolni. És azt sem árt tudnunk, hogy május 1-je után nem lesz lehetőség magyar teljesítményi deficiteket kiváltó különféle támogatások vagy kedvezmények nyújtására, vagy a szerkezetileg elavult, alacsony szakképzettségű és bérszínvonalú ipari, mezőgazdasági tevékenységek fenntartására.

Aligha kétséges, hogy a gyorsított alkalmazkodási és teljesítményi követelményeket nem fogja tudni mindenki teljesíteni. De nem lesz könnyű a szerény fejlesztési erőforrásokkal, hiányos piaci ismeretekkel rendelkező kis-, középvállalatok, mezőgazdasági kistermelők, szakképzetlen, betanított munkaerőcsoportok helyzete sem. Végül a változásokat nehezen felismerő, szegényebb önkormányzatok, a hátrányos helyzetű települések, városok már most növekvő gondokba ütközhetnek.

Nem múlik el Magyarországon konferencia anélkül, hogy közgazdászaink ne figyelmeztetnének: a tagság előnyei nem azonnal és korántsem minden gazdasági-társadalmi csoport számára jelentkeznek egyforma mértékben, és ez bizony potenciális feszültségforrás lesz. Egyik kiváló közgazdászunk egyenesen arra a következtetésre jutott - idézem -: az uniós csatlakozás esélyeit előreláthatóan kiaknázni tudó népesség aránya nagyobb mértékű támogatás hiányában, a Draskovics-csomag miatt is, 20-35 százalékra becsülhető.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek azok a félelmek, megválaszolatlan kérdések és a jövőbe vesző kételyek, amelyek Koppenhága után, még egy népszavazási kampány ellenére is, megmaradtak a polgárokban. Ezt felismerve még 2003 februárjában a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség az Országgyűlés nagybizottságában javasolta, hogy a kormány készíttessen olyan hatástanulmányokat, amelyek a csatlakozás következményeit tárgyszerűen, érthetően megvilágítják, különösen azon társadalmi csoportok számára, amelyeket hátrányosan érint majd a csatlakozás.

(11.40)

Kértük, hogy a kormány mutassa be ezeket a terveket vagy programokat - sajnos mindez elmaradt.

Tisztelt Elnök Úr! Harminc évvel ezelőtt én még azt láttam az iskola falára kiírva, hogy “a tudás hatalomö. Ma már a gyermekeink laptoppal a hónuk alatt azzal jönnek haza az iskolából, hogy az információ az igazi hatalom. Ez a tanulói bölcsesség igaz az uniós csatlakozásra is. Meggyőződésem, hogy e kérdés mentén fog polarizálódni a magyar társadalom. Akik a csatlakozás során az őket érintő információk birtokába kerülnek, legyenek nyugdíjasok, vállalkozók vagy mezőgazdászok, nyertesei lesznek a csatlakozásnak. Akik pedig erre képtelenek, különböző okok miatt, azok könnyen a vesztesek között találják magukat. Azt hiszem, abban minden párt egyetért, hogy mi azt szeretnénk, ha minél több nyertese lenne Magyarország csatlakozásának. Az Unió akkor megoldás, ha mi is akarjuk - olvastam az egyik európai atyától. De hogy tudjuk ezt az akarást, ahhoz őszinte beszédre és őszinte információra van szükség.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal kezdtem a felszólalásomat, hogy a csatlakozás történelmi lehetőség, ami a felelősséggel együtt kopogtat Magyarország ajtaján.

Köszönöm a türelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu