KÉKESI TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény módosításával foglalkozó törvényjavaslat céljának, mint többször hallottuk már, jogharmonizáció, a közös európai gyakorlathoz való közelítés, valamint az Európai Központi Bank, illetve a BIS, a Nemzetközi Fizetések Bankja észrevételei épülnek be ebbe a törvényjavaslatba. E szempontoknak a jegybanki függetlenség erősítése az a tartalmi követelménye, amiben, úgy gondolom, az Országgyűlés minden tagja, minden politikai párt képviselője egyetért, és úgy gondolom, hogy éppen ezért ez a törvény nagymértékben számíthat az Országgyűlés politikai erőinek, tagjainak támogatására.

Melyek azok a fő szempontok, amik előnyösebbé teszik a jelenlegi törvényjavaslat formájában és tartalmában is a tárgyalás lehetőségét? Úgy gondolom, mindenképpen jó lépés volt a jogszabály, az új szabályozás készítőjétől, hogy leválasztotta a törvényjavaslatról azokat a kétharmados szabályokat, amelyeket más törvényjavaslatokban kívánt tárgyaltatni és elfogadtatni. Ebben a javaslatban csak a feles szabályok kerülnek megvitatásra, minden valószínűség szerint elfogadásra; így nyilvánvalóan a korábban az alkotmányba beépített és szükségszerű kétharmados szabályozás mellett az állami számvevőszéki törvény kétharmados szabályában kerül az Állami Számvevőszék jegybanki pénzemissziós politikájával kapcsolatos ellenőrző feladat szabályozásra, egészen pontosan redukálásra, hogy ezzel ne érintse, ne sértse a jegybanki monetáris politika függetlenségét. Ugyanakkor a két fő terület közül az egyik, amelyet a jegybanki függetlenség a nemzetközi szakirodalomban megfogalmaz - és itt az egyik kollégánktól már hallottuk is ezeket a területeket -, hogy milyen eszközrendszer, milyen szabályozási rendszer áll a jegybank számára rendelkezésre.

Ez új fejezetet nyit a jegybank magyarországi történetében, mert mostantól kezdve már nem a jogalkotási törvényben szabályozott módon jegybanki a rendelkezés, az állami irányítás egyéb jogi eszközeként fogja ezt a szerepet betölteni, sőt mint tudjuk, korábban nem csak így, hanem közlemények, hirdetmények formájában is volt a jegybanknak szabályozási lehetősége; rendelet formájában fog ez a jövőben megvalósulni.

Az alkotmányból húzott ív azonban egy ponton megtörik, és itt, úgy gondolom, részben idő-, részben szabályozási zavarban vagyunk. Azt gondolom, hogy a párhuzamosan az Országgyűlés előtt lévő jogalkotási törvény sem időben, sem tartalmi vitájában nem áll ott, hogy a jelen pillanatban tárgyalt szabályozással együtt, amely azonban így is életképes lesz, egy időben tudja beiktatni a jogrendszerbe a jegybanki rendeletalkotást és egyben kiiktatni a jegybanki rendelkezést mint olyat. A módosításnál mindenképpen figyelemmel kell lennünk arra, hogy van a rendeletalkotásnak két speciális esete, hiszen több tartalmi elem is szabályozható rendeletben a jegybank által, de van két speciális esete, részben a jegybanki alapkamat mértékének szabályozása, részben a kötelező tartalékráta-szabályozás, amelynek hatályba léptetésére, kihirdetésére a jegybanktörvény speciális szabályokat fogalmaz meg.

Az elmondottak alapján azonban be kell ide citálnom a polgári törvénykönyvet is, amely utaló szabályként hivatkozik a jegybanki alapkamatra, ezért szükségesnek tartom annak vizsgálatát is, hogy a polgári törvénykönyv által a részletszabályokat delegálja esetleg más törvény, más rendelet, kormány- vagy egy-egy esetben még miniszteri rendeletre is ad felhatalmazási lehetőséget. A jegybanki rendelet azonban nem szerepel a hivatkozott szabályok között, tehát én ezt egy vizsgálandó feladatnak tartom, hogy a polgári törvénykönyv ilyen értelmű hivatkozása jelen esetben megfelel-e, levezethető-e ennek megfelelően.

Az általános szabályok közé a jogalkotási törvénybe, mint említettem, az időzítés szempontjából nem biztos, hogy be tud kerülni a jegybanki rendelet, éppen ezért nehéz megfogalmazni általában, hogy milyen általános szabályok vonatkoznak majd a jegybanki rendelet megalkotására. Induljunk ki abból a feltételezésből, hogy ugyanazok, mint más kormány- vagy miniszteri rendelet, és nyilván teljesen eltérő, mint az önkormányzati rendeletek esetében. Úgy gondolom, hogy a két kitüntetett, kiemelt szabályozási forma - még egyszer: tehát az alapkamat és a kötelező tartalékráta - indokolja, közgazdaságilag racionális, hogy a kihirdetésre nézve olyan eltérő szabályokat alkalmazzon, mint ami a törvényben van.

Úgy vélem azonban, hogy mivel kiszélesedik a jegybanki szabályozás alanyi köre, hiszen egészen a természetes személyekig alanyává válnak e rendelkezéseknek, a jogbiztonság megteremtése, megtartása érdekében, úgy gondolom, nem lehet pusztán megállapodás vagy ígérvény kérdése, hogy erről megfelelően tájékoztathassák és tájékoztassák majd az érintett alanyi kört. Ezért úgy gondolom, hogy rendelkezni kell az általános szabályokra vonatkozó kihirdetés közzétételi formáról, ugyanakkor a hatályba léptetés esetében természetesen ezek a speciális rendelkezések megfelelően és gyorsan - itt ez a lényeg - szolgálják azokat az érdekeket, amiket a jegybanknak szem előtt kell tartania.

A másik ilyen újszerű eleme ennek a szabályozási körnek, hogy jelen pillanatban egy kevéssé ismert fogalmat használ az új jegybanktörvény e pénzügyi folyamat szabályozására: a törvény a “felvigyázzaö szót emeli be most már törvényi szinten mint fogalmat. Nincs kellően kimunkálva, úgy gondolom, hogy nincs nagy múltja a magyar joggyakorlatban ennek a szónak, bár a szakirodalom, mint ahogy hivatkozott a jegybank képviselője, megfelelően alátámasztja és magyarázza ezt a fogalmat, és így a pénzügyi rendszer egészének kezelése stabilitásának biztosítását szolgálja ez az eljárásmód. A rendszer kockázatok kezelésére szolgáló különféle lépések megtételére szolgálhat.

Praktikusnak tartanám mindazonáltal, ha nem is most, de bizonyos idejű tapasztalat összegyűlését követően, hogy valamilyen jogszabályban, nevezetesen, akár itt a Nemzeti Bankról szóló törvényben, kerüljön elhelyezésre egy magyarázó, szövegpontosító és ezt a szót legitimáló fogalmi megfogalmazás, ami véglegesíti majd, hogy mit is kell ez alatt érteni. Úgy gondolom ugyanis, hogy majd a piac azon szereplői, akiket érint ez a fogalom, időnként nem pontosan úgy fogják érteni, ahogy a jegybank ezt szeretné.

(13.50)

A másik, amiről a jegybanki függetlenségnél szót lehet ejteni, az anyagi, gazdálkodási függetlenség. Ennek már az említettek között természetesen az alaptőke meghatározása az egyik eleme, a másik azonban - összeférhetetlenségi szabálynak nevezném - a monetáris finanszírozás tilalmi köre, ami kibővül, ugyanakkor itt is egyfajta magyarázatra szorul, hogy az egyes elemek összefüggnek-e egymással; ez a monetáris tilalom, a finanszírozásra vonatkozó tilalom a teljes körre együttesen vonatkozik, avagy darabonként, szereplőként, szervezetenként értendők ezek az összefüggések.

Ezzel együtt úgy gondolom, hogy nagyfokú egyetértés van a jogszabály elfogadásában, ezt én magam is támogatom, és a képviselőtársak támogatását kérem hozzá.

Elnök Úr! Köszönöm a szót, köszönöm a figyelmet.

Forrás: parlament.hu