FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban úgy van, ahogy a bizottsági előadók is értékelték, talán eljutottunk addig, hogy egy törvénytervezet kapcsán kialakulhat négypárti egyetértés is. Ha még talán az apró részletkérdések tekintetében van is némi véleménykülönbség, de ahogy a bizottsági üléseken maguk az érintettek, tehát a Nemzeti Bank képviselői is jelezték, úgy tűnik, ami az ő működésükhöz elengedhetetlenül szükséges, az most benne van ebben a törvényben, akár az európai uniós kitekintés kapcsán, akár pedig a belső rendeletalkotás területén.

De nem volt ilyen egyértelmű és felhőtlen a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényalkotás a jelenlegi baloldali hatalom időszaka alatt, hiszen 2002 nyarán a száznapos törvénycsomag keretében többek között módosításra került a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény is, és ott már bizony éles szembenállás mutatkozott meg, amikor is a kormányoldal végül is újra felállította a felügyelőbizottságot. Nehezen volt elkülöníthető a szándék attól az ellenzéki felvetéstől, hogy tulajdonképpen a jelenlegi és akkori jegybankelnök fölé-mellé egy fékező-koordináló testületet szeretne hozni. Érthető okoknál fogva az ellenzék akkor ezt nem támogatta, habár a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a zárószavazásnál megszavazta a száznapos törvénycsomagot; a Magyar Demokrata Fórumnál ez is a nemek közt volt, hogy nem értettünk egyet a kvázi politikai indíttatású átfogalmazással a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény esetében.

Következett utána egy olyan szűk másfél-két év, amikor a kormány a maga részéről úgy látta, hogy a forintnak túl erős az árfolyama, csökkenteni kell, a Magyar Nemzeti Bank pedig megpróbálta ezt a helyzetet mégiscsak stabilizálni vagy a maga módján kezelni, és eljutottunk 2003 végéig, majd 2004 elejéig, amikor a kormány maga is beismerte a téves útját, a költségvetési hiánnyal való rossz számolását, majdnem azt merem mondani, manipulálását. De ez időszakban három fordulat volt, amikor a Magyar Nemzeti Bankot olyan kérdésekben teszik felelőssé kormányrészről, amelyekhez gyakorlatilag nem olyan mélységben volt vagy nem volt semmi köze, és ez mindig a forintárfolyam-változás és esetlegesen az egyre rosszabb gazdasági mutatók és az ezt visszaigazoló statisztikai adatok napvilágra kerülésekor volt. Tehát a kormány megpróbálta a Magyar Nemzeti Bankot egy olyan szerepkörben föltüntetni, ami rá nem volt jellemző, nem is lehetett érte felelős, de abban a felelősségben szerette volna, ha megosztozik a kormánnyal, amit igazából véleményünk szerint kizárólag a kormány követett el.

Tudjuk, hogy ez az időszak 2004 februárjáig tartott, amikor a legmélyebb ponthoz, válsághelyzethez közelítve talán tényleg egyfajta kiegyezéses kormányzás kezdene kialakulni, amikor Draskovics Tibor pénzügyi bizottsági meghallgatásakor is jelzi - még akkor leendő pénzügyminiszterként, legalábbis így nyilatkozott, és reméljük, hogy ezt tőle komolyan is vehetjük -, hogy kiegyensúlyozott, párbeszédes együttműködést szeretne a Magyar Nemzeti Bankkal, és minden fontos kérdést meg szeretne vele beszélni. Talán ennek is köszönhető, hogy a most benyújtott törvénytervezetet jobbnak ítéli a Magyar Demokrata Fórum, mint az eddigieket, amelyben a Magyar Nemzeti Bank-törvényhez nyúltak hozzá.

Azonban volt egy érdekes, a Magyar Demokrata Fórum számára riasztó jel. Január végén a Miniszterelnöki Hivatal Szekeres Imre vezetésével szervezett egy konferenciát. A konferencián tényleg neves közgazdászok, kormányzati tanácsadók, gazdasági stratégák jelentek meg a világ több pontjáról; döntő többségében Amerikából, de hazai és európai vezető közgazdászok, társadalomtudósok is jelen voltak a konferencián. Ott egy érdekes kijelentés hangzott el az egyik amerikai közgazdásztól, akinek a szavára egyébként eléggé szoktak adni. Ő azt mondta, hogy úgy látja, ebben a rohanó világban, ebben a fejlett gazdaságban túl nagy a hatalma és a szerepe minden egyes ország központi bankjának. Jelezte, hogy a FED-ről, tehát az USA központi bankjáról is ezt gondolja, de ezt gondolja a Magyar Nemzeti Bankról is. Ez a visszhang még tovább is hallatszott, és bennünket kicsit megijesztett, hogy akkor mégiscsak van egy új politika a kormányzat részéről; ezen rendezvényen most előkészíti azt a koncepciót, hogy lám-lám, már vezető amerikai közgazdászok is azt mondják, túl nagy a szerepe például a Magyar Nemzeti Banknak és egyéb központi bankoknak is. Ha tehát ezt mondják nálunk fejlettebb, régebb óta piacgazdaságot működtető országok vezető politológusai, közgazdászai, akkor lehet, hogy ezt nekünk is meg kell fogadni, és majd esetleg ez irányba indul el a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvénykezés.

Talán a pénzügyminiszter-váltás vetett véget ennek a gondolatnak, de bennünket - még egyszer mondom - megijesztett, hogy a Miniszterelnöki Hivatal, Szekeres Imre vezetésével, magyarul a Miniszterelnöki Hivatal vezetőhelyettesének szervezésében tartott rendezvényen általános vagy kiemelt nézetként ezt lehetett hallani. Sőt, valószínű, hogy akik a meghívót szerkesztették, azok is tudták, hogy mely közgazdászok milyen nézeteket fognak vallani az egyes kérdésekben. Ehhez képest, őszintén mondom, örülünk annak, hogy a kormány ennek a terep-előkészítésnek nem hagyott túl nagy lehetőséget, hogy utána ezen termékeny talajra hullva a mag kikeljen és nagy fává nőjön, tehát úgy néz ki, ezt visszanyesegette.

A most benyújtott, Nemzeti Bankról szóló törvénynél három területet tartunk fontosnak, amelyeket szabályoz, és talán ezek előtt az érintettek - mint ahogy említettem, a Magyar Nemzeti Bank is - főhajtással vannak, tudomásul veszik, hogy ezen új keretek között várhatóan tud majd működni a Magyar Nemzeti Bank.

Azok a stilisztikabeli megszólalások, amelyeket Kékesi Tibor a bizottsági ülésen is kifejtett, és itt is hallhattunk Domokos Lászlótól, mint például a “felvigyázzaö: lehet, hogy csak meg kell szoknunk, és kialakul a mögöttes tartalom, hogy mit is értünk ez alatt. Talán hagynánk erre időt, hogy kiforrja magát, de ha bárki tud jobb szót, és a nyelvészek ebben tudnak bennünket segíteni, hogy a mögöttes tartalmat is lefedje egy szó, akkor meg kell próbálkozni ezzel a módosítással.

Amiben viszont, mint említettem, továbbra is érdekes helyzet marad fönn, az a 3. §-ban említett monetáris tanács státusa és annak feladatköre, mert véleményünk szerint sem a régi, sem az új törvényben nincs meghatározva a pontos feladatköre. Úgy látjuk, hogy enélkül a testületet elnöki tanácsadó szervként lehet majd csak felfogni, amellyel a jelen tervezet szerint ellentétes előírás lenne, továbbá csökkentené a Nemzeti Bank-elnök egyszemélyi felelősségét a tartalékráta-szabályozás terén, itt ugyanis teljes jogkört kapott, eddig döntési joga volt ebben az MNB elnökének, tehát ezt nem sikerült egészen kitisztázni.

Van még némi olyan fogalmi kérdésbe tartozó, talán szemlélet, ami nem biztos, hogy az elszámolásforgalmi rendszereket azonosan értelmezi.

(14.10)

Lehet, hogy a törvény alkotói és a törvény alanya, tehát a Magyar Nemzeti Bank ezzel tisztában vannak. Mi örülünk neki, ha ők már előre, egyeztetés útján tisztázták, hogy hogyan kell ezt érteni.

Mondom, a törvény benyújtott módozatával a Magyar Demokrata Fórum általánosan egyetért. Hangsúlyozom, örülünk neki, hogy végre az előkészítés, az egyeztetés olyan körben folyt le, hogy az érintettek is azt mondhatták, hogy nem okoz problémát, ha ez a törvény ilyen formában kerül elfogadásra.

A Magyar Demokrata Fórum támogatni fogja ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu