DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kis- és középvállalkozásokról és fejlődésük támogatásáról szóló törvényjavaslat eddigi vitája valóban sok érdekes témát hozott elő, és még ha meg is bocsátjuk önmagunknak a számos kitérést, akkor is érdemes volt ezt végigcsinálni.

Engedtessék meg, hogy hozzáadjam néhány olyan megjegyzésemet, ami eddig nem hangzott el, és véleményem szerint rávilágít a témára, s hatásosabbá teheti az előttünk lévő törvény megvalósítását és ennek a szándékát.

Először is emlékeztessük magunkat arra, ha szabad, hogy a kis- és középvállalkozások teremtik az új munkaalkalmak döntő hányadát. Hogy az kétharmad vagy háromnegyed, erre esztendőről esztendőre változnak a statisztikák, sőt az országokban is változnak. Emlékszem, itt ebben az Országgyűlésben hallottunk érdekes adatokat néhány évvel ezelőtt. Nemrégen jártam az Amerikai Egyesült Államokban, és most is azt mondja az az ország, amit mindig mondott, hogy az új munkaalkalmak háromnegyedét a kisvállalkozások teremtik. Szóval még egy olyan óriási ipari országban is nagy jelentősége van ennek.

Ezt azért mondom, tisztelt Országgyűlés, mert mintha nálunk volna valami olyan érzés - ha nem is kimondottan -, hogy ez egy téma, de azért nem a fő téma. Legyen szabad mondanom, ez egy fő téma, amivel foglalkozunk. Azon kívül, hogy a munkahelyteremtésnek instrumentuma a kisvállalkozás - mert hiszen az, az inasból, segédből lett mester és ügyes ember igen gyakran belenő abba, hogy vállalkozó lesz, és akkor tesszük a legjobban a dolgunkat mi, törvényhozók, ha ennek a valakinek drukkolunk. A drukkolás alatt azt is értem, hogy olyan törvényeket hozunk, úgy kövezzük az útját, hogy az eredményes legyen, költséghatásos is legyen.

Hogy e tekintetben melyik program milyen eredményes, nem kívánok belemenni, hiszen itt beszélgettünk a Széchenyi-tervről. Hatásos volt, jó volt, mert itt meg ott, sok helyen ezt a célt szolgálta. Én országgyűlési képviselőként, mint ahogy igen tisztelt képviselőtársaimmal is járjuk az országot - én talán még többet, hogy is mondjam, Sárvártól Sátoraljaújhelyig és oda-vissza -, és a polgári körökben, az ipartestületekben, a különböző értekezleteken elő-előjön az, hogy azoknak a vállalkozóknak, mesterembereknek vagy akik valamit ott tesznek, milyen fontos szerepük van nemcsak abban, hogy munkaalkalom, nemcsak abban, hogy stabil az a közösség - legyen az Mórahalom vagy Vásárosnamény -, hanem a közösség politikai szövete és struktúrája is jelentős mértékben függ attól, hogy azok az emberek, akik a kisvállalkozás csinálói és vivői, hogyan is boldogulnak.

Az hiányzik, azt hiszem, és jó volna talán aláhúzni a mostani törvényjavaslat vitájából, hogy a pénzügyi része, eleme hogyan is néz ki. Ezt jobban meg lehetne és jobban meg kellene világítani.

(14.30)

Én ilyen értelemben módosítót is nyújtok be, elnök úr, tisztelettel, ehhez a törvényhez. A módosítóm lényege az - most fogalmazódik -, hogy a támogatás nyújtója, aki a támogatást eszközli, legyen az a kormány, kormányszervezet, vagy bárki, hiszen tudjuk, hogy többféle helyről jöhet ez a támogatás - ez egy összetett, szövevényes rendszer -, a támogatás eszközlője készítsen számítást a tekintetben, hogy mindenki tudja, a támogatás nyújtója, és a támogatás megkapója is, a társadalom is, hogy mennyi a juttatás tényleges értéke. Mit is jelent ez? Hogy különválasztjuk a névértékét a támogatásnak és a juttatásnak. Olyan jó volna, ha ez világos lenne nyugattól keletig az országban!

Egy példa talán nekünk is hasznos itt most, az Országházban, és talán másoknak is, akik hallgatnak vagy olvasnak bennünket. Egy ilyen egyszerű példa hasznos lehet: egy 100 forintos támogatás, amit úgy nevezünk, hogy 100 forint támogatás, hogy ennek mennyi a juttatásértéke, az nagyon különbözik a kondícióktól. Lehet 100 forint a támogatásértéke, ha azt odaadták, és sose kell visszafizetni. Azonban ha ez kölcsön, valamilyen hitel, amiről szó volt a mai napon is többnyire, akkor a juttatásérték attól függ, hogy mik a föltételei annak a hitelnyújtásnak, nevezetesen, mi az a kamatláb. A piaci kamattal nyújtott hitelben nincsen semmi támogatás, ha a piaci kamatot meg kell fizetni, és valamikor vissza kell fizetni a hitelt - abban nincs támogatás, nincs juttatás, az egy egyszerű kereskedelmi banki tranzakció. De ha van benne koncessziós kamat, például a 15 százalék helyett 11-et fizet, akkor az a 4 forint évenként a juttatás, és nem a 100 forint, ami a névérték, és így tovább, folytatnám, hogy mi nem.

Aztán továbbmenve: a juttatás eleme, a juttatás értéke továbbá függ más tényezőktől, a szerződés kondícióitól. Nevezetesen, van-e türelmi idő, egy-két-három esztendő, vagy akárcsak fél év is, amikor nem kell kamatot fizetni egyáltalán, vagy nem kell törlesztést fizetni három esztendeig és így tovább. Aztán a garanciaértéke, hogy valaki, a kormányzat, vagy a Magyar Fejlesztési Bank, vagy valamilyen intézmény garanciát nyújt. Ennek a támogatásértéke, tisztelt képviselőtársaim, ugyancsak kiszámítható.

Létezik a közgazdaság-tudományban ma már nem is olyan nagyon ördöngös mesterség, amelyikkel ezt meg lehet csinálni; a jó bankárok tudják, vagy ha nem tudják, akkor meg lehet őket tanítani. És ha ez a mechanizmus része lesz annak, amiről itt mi törvényt kívánunk hozni, akkor a bankárok majd - tisztelt Országgyűlés, tessék szíves lenni idefigyelni - tolonganak, hogy kisvállalkozóknak adhassanak kölcsönt. Mert a bankárnak mi a dolga? A bankár úgy üzletel, abból lesz profitja, hogy kölcsönt ad. Azért lehet, hogy a bankár kevésbé hajlandó kölcsönt adni, mert a kockázati elem a kisvállalkozásoknál nagyobb. Azonban ha a garancia révén ez megoldódik, akkor a bankár majd igenis igyekszik, hogy minél több kölcsönt adjon.

Talán nem kerülte el a figyelmünket a tegnapi zöld újságban, a Világgazdaságban, hogy a világ kétezer legnagyobb vállalkozásában két magyar van, és az egyik itt van, az OTP - éppen egy magyar bank. Gondolhatunk, tudhatunk sok mindent az OTP-ről, de egyet állíthatok róla, anélkül hogy tudnám, vagy hogy a részvényese lennék annak a banknak, hogy az is úgy csinál profitot, hogy kölcsönt ad. Tehát ha mi olyan törvényeket hozunk, sikerül olyan törvényeket hoznunk, amelyek ezeknek a folyamatoknak az útját egyengetik, akkor többet végzünk, mint hogy különböző komplikált rendszereket vitatunk meg, és azoknak a politikai vetületét árnyaljuk. Gazdaságpolitikai témát nagyon hasznos gazdaságpolitikai eszközökkel megoldani, legalábbis megközelíteni.

Köszönöm. (Taps.)

Forrás: parlament.hu