PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tökéletesen megértem Sümeghy képviselőtársamat azért, mert elhagyta a helyiséget, hiszen nincs érve. Ő kérte és vetette fel az utolsó kétpercesében, hogy ideje lenne nemcsak a politika, hanem a normál hang szintjén is szólni erről a kérdésről. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy a gazdasági bizottságban nagyon kulturált, célratörő, az ügyet segítő vita volt. De az nem vita, hogy kiállok a porondra, kiállok a pulpitusra, és ami rossz eszembe jut, azt ész nélkül összelapátolom és megpróbálom elmondani.

Jó lett volna, ha legalább arról szólnak - mert elhangzottak jó adatok -, hogy 31 ezer kisvállalkozás van, amelyek a Széchenyi-kártya hiteleit használják úgy, hogy mindössze kilenc nem fizetőképes van. Ez hihetetlenül pozitív változás ebben a gazdaságban. Hihetetlenül pozitív ez a dolog. Higgyék el, filozófiailag teljesen másképp gondolkodunk erről a kérdésről. Nem hisszük el, ha egy vállalkozásnak az ölébe dobnak pénzt, hogy azzal megfelelő hatékonysággal és gazdaságossággal tud működni. Megvizsgálták-e már vajon, hogy az a közel harminc vállalkozás, amely 30 milliárd forintot kapott önöktől, vajon mennyi adót fizetett be az utolsó két évben? Pedig hatalmas pénzeket kaszáltak le. Ebből legalább 10 ezer kisvállalkozás hitelezését, finanszírozását lehetett volna biztosítani. Erre soha nem került sor, mert igazából meg se lehet nézni, valamikor mégis ki kell mutatni. Az lenne az ésszerű, ha ez egyáltalán kimutatásra kerülne.

Úgy gondolom, nem ez a jó, ha valamit akarunk kezdeményezni a kisvállalkozások felé, amelyekről pontosan tudjuk, hogy mi a célunk velük, és azt is tudjuk, hogy a legnagyobb gondjuk a tőkehiány. De azt vegyük tudomásul, hogy ők mindössze csak tíz-tizenöt éve léteznek, és az eredeti tőkefelhalmozás korában nem vettek részt, nem áll mögöttük húsz-harminc év, hogy megfelelő anyagi alapokkal működjenek. A törvény ennek a kondíciónak a javítását célozza. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu