SZALAY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Képviselőtársaim! Attól, hogy egy strucc a homokba dugja a fejét, azért a körülötte lévő világ ettől függetlenül még létezik. Ez azért jutott az eszembe, mert Sümeghy képviselőtársunk felszólalásából hallhattuk, hogy a kormány csak azért hozza ezt a jelentést a parlament elé, mert nincs igazán komoly mondanivalója a magyar kis- és középvállalkozói rétegről; időhúzás céljából hozza ide a kormány, hiszen tavaly nem hozta a parlament elé.

Azért jutott eszembe a strucc, mert Sümeghy képviselő úr, annak ellenére, hogy nem vett részt ezen a vitán - nem tudom, mi okból nem volt itt, nem szólalt fel -, ez a vita tavaly ugyanígy lefolyt, mint az idén. Ez nem egy idei időhúzó trükk, ez lefolyt, sőt tavaly két év vonatkozásában folyt le, méghozzá április 8-án, kedden délután 13-17 óra között, négyórás időtartamban. Jól emlékszem, akkor még én ültem ott. Ezt azért szükséges fixálni, mert ha ilyenben téved az ember emlékezete, ilyenben megcsalja az embert az emlékezete, akkor bizony felmerülhet az a kérdés, hogy sok minden más a mondanivalójából, beleértve a számokat is, mennyire lehet hiteles.

Visszatérve az előttünk lévő jelentésre. Némileg furcsa időutazást, ebből fakadó áthallást, kettős látást okozhat az a tény, hogy a most, 2004-ben tárgyalásra kerülő jelentés 2003-ban készült és a 2002-es esztendőről szól. Ez persze a statisztikák összeállításának, az adatok rendelkezésre állításának természetes időigényéből fakad, de mégis különös “vissza az időbenö utazásra késztet mindnyájunkat, hisz mi minden történt már azóta kkv-téren, mi minden történt 2002 óta, az elmúlt egy és negyed évben is, aminek feszítő aktualitása van, de nekünk most, a napirendünk tárgyalásához ragaszkodva, 2002-re kell visszatérnünk. Éppúgy, mint ahogy tavaly ilyenkor, azaz április 8-án és ugyanebből az alkalomból megtettük ezt a 2001., sőt a 2000. évvel kapcsolatosan.

2002 a kkv-k vonatkozásában is jelentős, markáns időszaknak, bizonyos értelemben paradigmaváltásnak volt mondható. Sajátos kettősség határozta meg. Ekkor alakult át a Széchenyi-terv Széchenyi vállalkozásfejlesztési programmá. A csak térítésmentes pályázati támogatásokat jelentő Széchenyi-terv, jelentős koncepcióváltás eredményeként, ekkor bővült ki, lényegült át az eszköztárában új finanszírozási konstrukciókat, négylépcsős tőke- és kamattámogatást jelentő hitelprogramot, faktoringlehetőséget, garanciatámogatásokat, kockázati tőkebevonást, és nem utolsósorban EU-felkészítésre irányuló programokat is nyújtó Széchenyi vállalkozásfejlesztési programmá.

De 2002 volt az az év is, amikor jelentősen nőtt mind a nyilvántartásba vett, mind a működő vállalkozások száma. Egyetlen esztendő alatt 27 400-zal több regisztrált és 19 500-zal több működő vállalkozás jelent meg a gazdaságunkban. Az 1 152 221 regisztrált vállalkozásból 708 013 volt az egyéni vállalkozás, némi kerekítéssel 208 400 a bt., 182 200 a kft. és 4400 a részvénytársaság, nem említve a közkereseti társaságokat és a szövetkezeteket.

A kkv-k gazdaságunkban betöltött szerepének jellemzéséül elmondható, hogy míg az alkalmazottak közel 57 százalékát foglalkoztatják, addig a jövedelmezőség szempontjából csak közel 40 százalék, a bruttó hozzáadott értéket tekintve csak 37 százalék, az exportot tekintve pedig csak 18,5 százalék a súlyuk a teljes gazdaságon belül. Mindez az előző évekhez képest többé-kevésbé változatlan helyzetet jelent számunkra az EU-csatlakozás küszöbén.

A kkv-k gazdálkodását magas munkaerő- és alacsony tőkeintenzitás jellemzi, jóval nagyobb mértékben részesednek a foglalkoztatásból, mint a jövedelemtermelésből, az árbevételből vagy az exportból. Ez különösen szembeötlő, ha egyrészt a nemzetközi összehasonlításból indulunk ki, másrészt ha azt látjuk, hogy a kis- és nagyvállalkozások közötti különbség nálunk sajnos inkább nő, mint csökken. Mindez aláhúzza annak a jelentőségét, hogy a kormány és különösen a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium figyelmének, teendőinek fókuszába a kis- és középvállalkozások versenyképességének a javítását kellett helyezni. Ezért volt szükség a támogatáspolitikában koncepcióváltásra, ezért kellett túllépni a pusztán térítésmentes, azaz ingyenpénz ellenőrzés nélküli osztogatásán, ezért kellett, hogy a Széchenyi-tervet felváltsa a Széchenyi vállalkozásfejlesztési program.

A vállalkozások működési feltételeinek javítása céljából különféle közvetett és közvetlen eszközök kombinációja került alkalmazásra 2002-ben. A közvetett eszközök között tartjuk számon a mikro- és kisvállalkozások beruházási adóalap-kedvezményét, ezt 141 ezer vállalkozó vette igénybe, 124 milliárd forint megtakarítást realizálva. Itt tartjuk számon a kis- és középvállalkozások hitelkamatához kapcsolódó adókedvezményt, ezt 16 ezer vállalkozó vette igénybe, 2 milliárd forint erejéig; azt, hogy a kutatás-fejlesztés ösztönzéseként mind a társas, mind az egyéni vállalkozások az ilyen címen felmerült költségeik 200 százalékát érvényesíthetik adóalap-csökkentésként. De azt is itt tartjuk számon, hogy 2002-ben megszűnt a turisztikai hozzájárulás; a mintegy 22 ezer vállalkozást érintő döntés 4,5 milliárd forint adófizetési kötelezettséget szüntetett meg. Ugyancsak a közvetett eszközök közé sorolhatjuk a társadalombiztosítási járulék kedvező irányú változását. Év közben, pontosan 2002. szeptember 1-jétől, adómentessé vált a minimálbér. Megvalósult az okmányirodák illetékességének bővülése, az egyablakos ügyintézés mind javított, valamelyest legalábbis, a vállalkozói környezeten, a vállalkozói közérzeten.

Különösen kedvező fogadtatásra talált a mikro- és kisvállalkozói körben az egyszerűsített vállalkozói adó, vagyis az eva 2003. január 1-jei bevezetése, amely az adminisztrációs terhek nagymértékű csökkenése mellett eszközként szolgál a rejtett gazdaság felszínre kerülése szempontjából is. Az egyszerűsített vállalkozói adó választhatósága ma már a magánvállalkozások számára is nyitva áll.

(16.30)

A vállalkozások működési feltételeinek javítását szolgáló nagyszámú közvetlen eszközök, támogatások között a leglényegesebbnek a Széchenyi-terv és a Széchenyi vállalkozásfejlesztési program különböző pályázatait, és a négylépcsős, teljes egészében csak 2003-ra működésbe lépett hitelprogramot tartjuk. A Széchenyi-terv keretében vissza nem térítendő költségvetési források kerültek kifizetésre a pályázatok nyerteseinek. A legnépszerűbb programok ezek közül a következők voltak: a mikro-, kis- és középvállalkozások technikai korszerűsítését szolgáló program, itt 1285 beruházáshoz mintegy 16,5 milliárd forintot nyertek a vállalkozások. De ide sorolható a kereskedelmi szálláshelyek bővítése és a hozzá kapcsolódó vendéglátás feltételeinek javítása jogcím, valamint a közúti közlekedési szolgáltatás területén a kkv-k számára lehetővé tett gépjárműpark-fejlesztési lehetőség is.

A GKM keretein belül 2002-ben a kkv-szektor számára összesen 15,7 milliárd forint került kifizetésre. Ez az összeg 2837 vállalkozás fejlesztését segítette. Ha figyelembe vesszük a GKM-en túl a Miniszterelnöki Hivatal, a Pénzügyminisztérium, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, az FMM, az OM és az NKÖM által nyújtott támogatásokat is, elmondhatjuk, hogy a kkv-szférában összesen mintegy 265 milliárd forintnyi támogatás került 368 ezer vállalkozáshoz.

A 2001. és a 2002. évek nagyarányú vissza nem térítendő állami támogatásainak valós nemzetgazdasági haszna, a felhasználás hatékonysága 2004-ben vizsgálható átfogóan első alkalommal, mivel ebben az esztendőben lehet megvalósult beruházások vonatkozásában lezárt üzleti évről, évekről beszélni, hasznosságot hatékonysághoz mérni. A Szabad Demokraták Szövetsége ezért azt kéri a kormánytól, hogy számoljon be majd a nemzetgazdaság egészét átfogó módon, a Széchenyi-terv keretében vissza nem térítendő támogatással megvalósult beruházások, fejlesztések nemzetgazdasági hasznáról, valamint az esetleges meghiúsult pályázatokkal, elmaradt fejlesztésekkel kapcsolatos kifizetett támogatások sorsáról.

2002 őszén megszületett tehát a Széchenyi vállalkozásfejlesztési program, a kkv-fejlesztés új, középtávú koncepciója, amely alapvető prioritásként a kkv-k versenyképességének növelését és az uniós csatlakozásra történő felkészítését határozta meg. Az SZVP komplex támogatási eszköztárat tartalmaz, nemcsak vissza nem térítendő támogatásokat, de azt is. A keveseknek sokat elvvel szemben a sokaknak sokfélét, az egyenlő hozzáférés elvét hirdeti. Az olcsó, bár szűkös forrásokkal szemben azok elérhetőségét tekinti a támogatáspolitika fő rendezőelvének. 2002-ben a Széchenyi-terv támogatásai nem jutottak el 5 ezernél több vállalkozáshoz, míg az új program 25-27 ezer vállalkozás számára biztosít finanszírozási forráshoz jutási lehetőséget.

A meghirdetett és teljességében 2003 októberétől működő, úgynevezett négylépcsős hitelprogram - a mikrohitel, a Széchenyi-kártya, a midihitel, az Európa-hitel - a kkv-k széles köre számára kínál állami támogatás mellett kedvezményes hitelfelvételi lehetőséget fejlesztési céljaik megvalósításához, illetve forgóeszköz-finanszírozásuk megkönnyítéséhez. A különféle hitelek mellett különféle pénzügyi konstrukciók álltak és állnak a vállalkozások rendelkezésére, az idő hiánya miatt erről most részletesebben beszámolni nem áll módomban, de a jelentésben minderről bőséges részletek olvashatók.

Az elmúlt években például több kockázati tőketársaság is létrejött százszázalékos vagy többségi állami tulajdonnal. A kormány fontosnak tartja, hogy a kis- és középvállalkozások minél nagyobb arányban részesüljenek a közbeszerzésekből, ezáltal is kiküszöbölve a méretnagyságból adódó hátrányokat. A szektor 2002-ben közel 2800 esetben nyert közbeszerzési eljárás keretében, az összes nyertes ajánlat 65 százalékát ők képviselték, és az elnyerhető megbízás értékében részarányuk 47 százalékot jelentett. A csatlakozás időpontjától Magyarország igénybe veheti az európai uniós forrásokat, ha a fogadásukra alkalmas intézményrendszerrel bír, ha az megfelelően működőképessé vált. A gazdasági versenyképesség erősítése című vagy elnevezésű operatív program végrehajtásában több közreműködő szervezet vesz részt a támogatások fogadásában és elszámolásában. Valamennyi szervezet alkalmasnak minősült a hosszadalmas akkreditációs folyamatban az uniós elvárások teljesítésére, így formai akadály nem nehezítheti a támogatások lehívását.

Mi úgy ítéljük meg, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium eleget tett az EU-integrációs felkészítési stratégiában rá háruló követelményeknek, és a vállalkozások felkészítésében számos programot valósított meg, kiadványt készített és juttatott el a vállalkozókhoz a kistérségekbe, sőt még a határon túli magyarsághoz is. Házhoz vitte az Európai Uniót - ez volt az emlékezetes szakmaspecifikus rendezvények elnevezése, amely épp holnapután ér a végállomásához, Debrecenbe.

A Szabad Demokraták Szövetsége úgy gondolja tehát, hogy helyénvaló a GKM új EU-pályázatait hirdető szlogenje, valóban mindenki számára adott a lehetőség. Az SZDSZ elfogadja, illetve elfogadásra javasolja az előttünk lévő beszámolót, amely a kis- és középvállalkozások 2002. évi helyzetéről és gazdálkodási feltételrendszeréről szól.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu