DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kis- és középvállalatok ügyében, fejlődésük támogatásáról szóló törvénymódosítás, ami előttünk van, foglalkozik a támogatások módjaival, és ez jelentős mértékben épít arra, amit már korábbi törvényekben és egyéb rendelkezésekben bevezettünk, bevezetett az ország, és működik. Amit én itt javasolok, tisztelt Országgyűlés, a meglévő mechanizmus élesítése, erősítése, megvilágítása jobban, mint eleddig, azzal a szándékkal, hogy a támogatások a kis- és középvállalkozások számára nyújtott támogatások – a „
nyújtottö szót használom, és nem azt, hogy „
juttatottö, mert a juttatás szót olyanképpen használom és javasolom, ahogy a magyar gazdaságpolitikában használjuk, a juttatás érték, szemben egy tranzakció névértékével.

Általában azt szokták mondani, és azt mondjuk, hogy a hitel vagy a folyósítás, vagy bármilyen tranzakció, amennyi pénz kézről kézre megy, annyi az az összeg, amit nyomon követünk. Amikor támogatásokról van szó, amikor valamilyen gazdasági tevékenység vagy intézmény támogatásáról van szó, mint a jelen esetben, akkor is a névértéket nevezzük meg. Tehát a törvényhozó vagy a pénzügyminiszter, vagy a költségvetés, vagy valaki, vagy akár egy kereskedelmi bank, vagy akár két üzlettárs pénzben kifejezi azt, ami a tranzakciónak a mértéke.

Az viszont nem tisztázott, sőt talán keményebb szót kellene használnom, az bizony eléggé homályos, hogy mennyi ennek a pénznek a juttatásértéke. Ugyanis engedtessék meg, hogy elmondjam, bár ezt a példát vagy hasonló példát nemegyszer használtam az Országgyűlésben az elmúlt évek során, de talán vannak dolgok, amelyek az ismétlés révén közkinccsé válhatnak; nevezetesen, ha egy ezerforintos hitelre gondolunk, amelyik visszafizetendő, de attól függően, hogy ennek az ezerforintos hitelnek, ennek az ezer forint névértékű hitelnek mennyi a juttatásértéke, tehát mennyi az adomány - a juttatást adomány értelemben használom -, az attól függ, hogy mik a visszafizetés feltételei.

Ha egy év múlva vissza kell fizetni azt az ezer forintot azzal a kamatlábbal, ami éppen abban az évben a kommercionális kamatláb, tehát amit a bankok felszámítanak, akkor nincs juttatás benne egy fillér se, egy fitying se. Akkor az egy közönséges kereskedelmi tranzakció - quidproquo, ahogy elegánsan mondhatnánk.

Ha azonban olyan koncessziós elemek épülnek bele, hogy a banki kamatlábnál alacsonyabb kamatlábbal kapja meg a kölcsönvevő, akkor a kamatlábkülönbség a juttatásérték már önmagában. Tehát ha 15 százalék a kamat, és 10-ért megkapja, akkor 5 forint, jelen esetben 50 forint a juttatásérték; nem 1000 forint, hanem csak 50 forint. Ha most ez éveken át folytatódik, öt, hat, tíz éven át, akkor az annyira megemelkedik, különösen a matematika kamatos kamat számításának a módjával, hogy körülbelül húsz év múlva a teljes ezer forint juttatássá, ajándékká változik. Persze, több más kondíció beleszámít, nemcsak a kamatkoncesszió, hanem egyéb, amit leírtam a javaslatomban, és ami elérhető a szakirodalomban. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Ha ezeket számba vesszük, és így előírjuk, megkívánjuk, hogy a tranzakciók így számítódjanak ki, akkor nekünk, a törvényhozóknak könnyebb dolgunk lesz, és biztosabban hozunk törvényeket a jövőben ilyen témák tekintetében.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu